Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Közben esteledett. Valahonnan előkerült egy gulyáságyú és meleg vacsorát kaptunk, ami igen jólesett a februári hidegben. Ezután megmutatták mindegyik szakasznak az éjszakai szállását. Mi egyik tanya pajtájába kerültünk. Nagyon hideg éjszaka volt, hiába bújtunk bele a szalmába, végigdideregtük az éjszakát. Teljesen átfázva, meggémberedve másztunk ki reggel. A délelőtt azzal telt el, hogy a tisztikar kiértékelte a hadgyakorlat tanulságait. Déltájban indultunk vissza, keresztül ismét Auerbachon, ugyanaz a kálvária, mint előző napon, gúnyos megjegyzések, megvető pillantások a lakosság részéről. Szinte jól éreztük magunkat, amikor a láger kapuja ismét becsukódot mögöttünk. Valószínűleg Lakatos őrmester is észrevette, hogy a társaság kedélyállapota fokozatosan romlik, ezért igyekezett valami változatosságot vinni a foglalkozásokba. Készítettek egyik szobában egy terepasztalt, itt hetente egyszer harcászati feladatot kellett megoldani. Érdekes, hogy a feladat majdnem mindig azonos volt, de a megoldás annyiféle, ahány tiszt a foglalkozást tartotta. Ugyanis ezekre mindig tiszt kiképzőt kaptunk. Ezeknél a terepasztal foglalkozásoknál ismerkedtünk meg egy fiatal zászlóssal. Nemrég végzett a hadapródiskolában és rögtön kihelyezték csapathoz. Mindnyájunknál fiatalabb volt, kiképző munkáját kedélyesen végezte, így még szórakoztunk is, ha vele voltunk. Időnkint katonai oktatófilmeket is bemutattak. Ezek általában a terepen történő rejtőzködéssel, páncélos elhárítással foglalkoztak, esténként híradókat is láttunk. Ezekre még akkor is szívesen jártunk, ha egyesek bemutatása ismétlődött is. Valami változatosságot jelentettek. Másik szórakozásunk az esténkinti újságolvasás volt. Időnkint lehetett a táborban kapni egy egylapos német hadiújságot, ami a legfrisebb hadijelentéseket hozta. Miután Bajmóczy Bandi szökése óta én léptem elő elsőszámú tolmácsnak, rám várt az újság lefordítása. Ilyenkor akit érdekelt, összegyűlt a szobánkban, természetesen esténként. En hangosan olvastam a híreket, melyekben gyakran ismétlődtek olyan kifejezések, mint „tervszerűen visszavonultunk", vagy „vonalainkat megrövidítettük" stb. Ebből mindnyájan tudtuk, hogy verik a németeket. De nem mehetett ez sem sokáig. Őrségben néha szóba szoktam elegyedni egy idősebb német őrrel. Meglepetésemre egyik este szobánkban felkeresett, amit azelőtt soha nem tett, suttogva figyelmeztetett, hogy hagyjuk abba ezeket az esti hadi-kiértékeléseket, mert a német katona-politikai rendőrség már felfigyelt ránk. Vigyázzunk, mert könnyen koncentrációs táborban találhatjuk magunkat, ennek pedig igen kellemetlen vége lehet. Ez volt az első eset, hogy valaki német részről beszélt nekünk a koncentrációs táborokról, melyek rémségeiről csak jóval később szereztünk tudomást. Mindenesetre a közös újságolvasást abbahagytuk, nem foglalkoztunk többé a hadihelyzettel. A hírek enélkül is jöttek. Lassan javulni kezdett az idő, megindult az olvadás, a hőmérséklet már csak éjszaka szállt nulla fok alá. Lakatos Őrmester újabb unaloműzőt talált ki számunkra. Egyik kivonulás alkalmával, fenn a hegyek között, szikrázó napsütésben birkózóversenyt rendezett a szakasszal. Párokba osztott bennünket, derékig levetkőzve kezdtük gyúrni egymást. A vesztes kiesett, a bíró Lakatos őrmester volt. Az eléggé sziklás talajon mi bizony alaposan odateremtettük egy223