Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

mást a drága anyaföldhöz. Hálásak voltunk minden változatosságért. Azonban meglátszott ennél az erőpróbánál is, hogy a társaság mennyire leromlott kondícióban. Hamarosan ketten maradtunk veretlenek a porondon, egy tornatanár és én. Tehát akik a bevonulást megelőzően aktívan sportoltunk. Osszeeresztett bennünket Lakatos őrmester. Most már belemelegedtünk és teljes lendülettel egymásnak estünk. Hol egyikünk, hol a másikunk volt felül, de nem bírtunk egymással. Végül is Lakatos őrmester döntetlent hirdetett ki. De be kell vallanom, hogy a tornatanár közelebb állt a végén ahhoz, hogy a földre teremtsen. A képzeletbeli gong engem mentett meg. Mint minden katonai alakulatnál, a lágerben is kellett éjjel örséget adni, szerencsére ez nem gyakran esett ránk. Most is csak azért emlékezem meg róla, mert egy alkalommal nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem. Mielőtt őrségbe mentem volna, ez este 10 órakor kezdődött, vacsorára valamifasírozotthoz hasonló konzervből kaptunk egy szeletet. Ez a mostoha ellátásban ínyencfalatnak számított, ha kicsi is volt az adag. Arra mindenesetre elég volt, hogy az őrségen állásomat lehetetlenné tegye. Alig álltam egy órát a kijelölt helyemen, amikorfurcsa érzés fogott el. Kellemetlenfájó érzés kezdődött a gyomromban, émelyegni kezdtem. Rövid időn belül nagy fájdalmak, gyomor-, bélgörcsök kezdődtek. Kezdetben nem vettem komolyan, de egyre rosszabbul lettem. Végül már hangosan kezdtem ordítani, hogy váltsanak le az őrségből, mert ott fogom összecsinálni magam. Végül jött is valaki, kezébe nyomtam az őrségben dukáló puskát és rohantam a közös láger-WC felé, amit mi katonahumorral csak „körguggoldának" hívtunk. Szerencsém volt éppen az utolsó pillanatban értem oda, megkönnyebbültem. Természetesen az őrségbe nem mentem vissza, nem is lehetett volna, mert reggelig még négyszer futottam. De akkor már nem egyedül, lassan az egész század ott szorongott, tömegjelenetek zajlottak le a körguggoldában; akinek nem jutott hely és nem bírta tovább, kívül a szűzi havat csúfította el, vagy éppen a nadrágjába rottyantott bele. Nyilván a konzervfasírtfertőzöttvoltszalmonellával, vagyStaphylococcusszal. Másnap nem volt kivonulás, elgyengült a társaság, mint az őszi légy. Március elejére már a magasabban fekvő helyekről és az erdőből is kezdett eltűnni a hó. Egyik kivonulásunk alkalmával Lakatos őrmesternek valami elfoglaltsága volt és a szakaszt Horváth Laci őrvezető barátunkra és rám bízta. Teendőnk magas intelligenciát igényelt. Egy homokbányából kellett homokot kitermelni és a lágerba szállítani. Amint eltűnt a szakaszparancsnok, a társaság azonnal lazsálni kezdett. Leültünk és elkezdődött az örök téma: főztünk, mindenki elmondta, mit fog készíttetni, ha hazamegy és milyen recepteket talált már ki. Megtárgyaltuk a különböző elképzeléseket és irigykedtünk egy-egy összeállítás hallatán. Csak az tudja ezt megérteni, aki volt már ilyen helyzetben, aki már éhezett. Témaváltozásként egyik szakasztársunk előadta, hogy a siralmas társaság láttán megfogalmazódott benne az ötlet, hogy odahaza rendezni fog egy revüt, melynek középpontjában a mi általunk végzett homokkitermelés fog állni. Természetesen ezt csinos görlök fogják végezni és nem lapáttal, hanem kis hercig lavórokkal. Rögtön be is mutatta, hogyan képzeli ezt a görlök lavórtáncát. Dőltünk a nevetéstől. 224