Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

hát éles késsel óvatosan körbehámoztuk a kenyeret és a héját megettük. Ez eltartott vagy két napig. Természetszerű, hogy a héjától megfosztott kenyérfelülete hamar megszáradt, kemény lett. Örömmel konstatáltuk, hogy a kenyérnek újra van héja, amit le lehet hámozni, meg is tettük. így ment ez a hét végéig, amikor a kenyérnek a hét végére maradó része sokszor csuklóvastagságúra zsugorodott. így a hétközi dőzsölésnek ekkor ittuk meg a levét. Pedig a hét vége volt mindig a legrosszabb, a semmittevésben az evés lépett elő főszereplővé, a beszélgetés, a töprengés témája mindig ez volt. Közben felfedeztem, hogy a láger végében, két barakkban orosz hadifoglyok vannak. Régóta itt lehettek már, nekik természetszerűen nem volt kiképzés, azonban kijárhattak a lágerből, munkát is vállalhattak. Ennek következtében ellátásukon valamit javítani tudtak. Apró kis tárgyakat, csecsebecséket is készítettek, amit a német lakosság szívesen megvett tőlük. Egyik este lementem hozzájuk, megismerkedtem egy fiatal tiszttel. Ritka szép emberpéldány volt, jóképű, vállas, a világ legszelídebb arcával, vagy két méter magas, de bal karja tőből hiányzott. Itt tudtam meg, hogy azért látni a német katonák között is annyi félkarú, féllábú rokkantat, mert különösen roncsolt sebesülésekkel nem sokat teketóriáztak, a legegyszerűbb megoldás a csonkolás volt. Ez a tiszt nem mondta meg hova való, de jól el tudtunk beszélgetni valami német-francia keveréknyelven, őjobban tudottfranciául, én pedig jól beszéltem a német nyelvet. Szenvedélyes dohányos volt. Mivel én nem cigarettáztam, de a heti cigarettaadagot éppúgy megkaptam mint a többiek, a Sondermischungot mindig levittem neki, ő viszonzásul kenyeret és hagymát adott. Ez javított valamit az ellátásomon. Közben szakmai elfoglaltságunk is akadt. Egy lovas alakulat érkezett a táborba. Előírás szerint a lovakból kéthetes időközzel vérmintát kellett venni takonykórra irányuló vizsgálat céljából. A mintákat a Nürnberg melletti Fürthben lévő Állategészségügyi Intézet vizsgálta meg. A vérminták Fürthbe való szállítását Bajmóczy Bandi barátom végezte, azért esett rá a választás, mert kiválóan beszélt németül. Természetesen az ilyen útról való visszatérése után mindig körülültük és szomjasan hallgattuk a legfrissebb híreket, amiket össze tudott szedni. Állandó, visszatérő téma volt Nürnberg szőnyegbombázása, a lakosság szenvedése, a háború kilátástalan volta. Láttam, hogy Bandi az utak után egészen kedélybeteg lett. Egyik útja után bizalmasan megsúgta nekem, hogy ő a következő útról nem tér vissza, hanem kihasználja az alkalmat, hogy hivatalos papír van a kezében, megpróbál hazaszökni. Én majd terjesszem el, hogy belekerülhetett egy szőnyegbombázásba és életét vesztette. így is történt. Bandi nem tért vissza, de mesénket nem hittékel. Ismételten kihallgattak, mint Bandi barátját, valljam be, hogy megszökött. Persze erre nem voltam hajlandó. Lassan elcsitultak a hullámok, de észrevettem, hogy figyelnek. Másfél évvel később, hazatértem után értesültem, hogy Bandi szökése sikeres volt, problémamentesen eljutott Magyarországra. 221