Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

ban, Csapó Vilmos dunaszentgyörgyi uradalmában. A második és a harmadik között az átmenetet képezte a Sztankovánszkyak kajdacsi birtoka. A háromnyomásos rendszert alkalmazták a váltógazdálkodás elemeivel keverve. Az őszi fordulóban búzát, kétszerest, a tavasziban árpát, kukoricát, burgonyát vetettek. A trágyázott ugaron dohányt termeltek. A terméseredményeikjónak mondhatók, egy jó évben a mag hétszerese megtermett. A takarmánynövények termesztése a nagy rétek miatt nem voltjellemző. A majorságok gazdasági épületekkel, eszközökkel, megfelelő számú igásállattal jól felszereltek voltak. Egy igásállatra 49 hold szántóföld jutott. A mezőgazdasági munkákban még nagyszámú robotot is igénybevettek, de az idénymunkák idején napszámosokat is fogadtak.

43 A birtok jövedelméből futotta beruházásokra, korszerűsítésekre, birtokvásárlásra, anélkül, hogy hiteleket kellett volna felvenniük. Tolna vármegyében 1800-tól vezették a ki- és betáblázási jegyzőkönyveket. 1800-1849 között nem mutathatók ki adósságok a Sztankovánszkyaknál.

44 Források hiányában nem tudunk következtetni pénzügyi helyzetükre, annál is inkább, mert a betáblázási könyvek sem tartalmazták a teljes kölcsönmennyiséget, a pontosan fizető adósok tartozásait nem jegyezték be. Kajdacson és a távoli birtokokon a majorságok közvetlen irányítására az uraság kevés alkalmazottat: ispánt, számtartót, kasznárt, írnokot, hajdút foglalkoztatott. A középbirtokon a gazdálkodás nem kívánt bonyolult igazgatási szervezetet, mint a több tízezer holdas nagybirtok, ahol a több száz szétszórt birtokrész igazgatását hierarchikusan kiépített rendszer oldotta meg. A birtokkormányzat fejlettsége a birtoknagysághoz köthető. Minél nagyobb a birtoktest, annál bonyolultabb kormányzati szervezetet igényelt, amelynek elsődleges célja az eredményes gazdálkodás volt. A szervezet működését az alá- és fölérendeltségi viszony biztosította. „A birtokkormányzat, amely a magántulajdonon alapuló magánigazgatás formációjába tartozik, e szervezet funkcióinak és tevékenységének megfelelően tagolt struktúrával rendelkezik. '

45 A XVIII. században a földrajzi elv alapján alakult ki a birtokigazgatás a nagybirtokon és a középbirtokon. A nagybirtokos az általános, a pénzügyi, a szakigazgatási, az ügykezelési, a termelési szférába tartozó, sok embert foglalkoztató intézményhálózatra bízta a birtokok jövedelmének növelését. A középbirtokos könnyen áttekinthető és mozgatható apparátust hozott létre egy-egy uradalmában. Míg a nagybirtokon az ispán a birtokirányítás legalsó fokán lévő alkalmazott volt, addig a Sztankovánszkyak kajdacsi, mocsoládi, ukki, kerecsényi majorsága élén egyegy ispán állott, aki a gazdaság közvetlen irányítójaként felügyelte a béresek, a robotosok, a bérmunkások munkáját és lajstromot készített a heti tennivalókról. Tudásuk sok-sok éves tapasztalatra, gyakorlatra épült. A XIX/XX. század fordulóján ezt a tisztet már gazdasági akadémiát végzett tiszttartó látta el. Rangban következett a számtartó, aki a készpénz- és természetbeni számadásokat vezette. A kasznár átvette a szemes terményt megőrzésre az 20