Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145
Az államosítástól a két gabonaszakma összevonásáig Az Esterházy-malom államosítása minden probléma nélkül zajlott le. A dolgozók közül senkit el nem küldtek, senkinek bántódása nem esett. 93 A dombóvári hitbizomány vezetése tisztában volt azzal - éppen az előbbiekben vázolt hosszadalmas jogi eljárások folytán -, hogy az államosítás előbbutóbb bekövetkezik. A malom vezetősége és személyzete sem támasztott nehézséget az új vezetéssel szemben. A volt igazgató, az államosításkor már 67 éves Láng Alajos segítsége nélkül az új vezetés nehezen boldogult volna. Láng az a típusú vezető volt, aki az üzemnek minden adatát, kapcsolatait, tennivalóit fejből tudta és ezt a tudását az új vezetés rendelkezésére bocsátotta. 94 Az államosított malmok helyzetét és mozgásterét megszabta, hogy szervezeti jogi és elszámolási szempontból mennyire voltak önállóak. 1949 végéig önállóságuk azonos volt más állami vállalatokéval: miniszter által kinevezett egyszemélyi felelős vezető, önálló éves terv és mérleg. Közvetlen irányító szervük, a Malomipari Központ csak szakmai irányítást végzett. 1950-től a Malomipari Egyesülés szoros irányítása alatt elvileg még különállóak, önálló vállalatvezetőjük van, de a tervet már az egyesülés készíti. A malmok számadásai alapján az egyesülés összesített könyvelést vezet és mérleget készít. Átcsoportosíthatja a malmok álló- és fogyóeszközeit. 1957től megyei malomipari vállalatokká alakultak az egyesülések, amelyek keretében a malmok önállósága lényegében megszűnik. A vállalat üzemegységeiként működnek, operatív jelentési kötelezettséggel. A malmok történetében ezt a körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A dombóvári malom új vezetőségének első ténykedései közé tartozott a malom kapacitáskihasználásának növelése. A vízimalmok és uradalmi (Dőry néven jegyzett) kismalmok már korábban beszüntették működésüket, a Vargha-malom még év végéig üzemelt. A vállalatvezetés a forgalombővítés akkor „divatos" módszerével, cseretelep létesítésével kísérletezett. Támogatásért az alispánhoz fordult, aki a kérelmet áttette a járási főjegyzőhöz. A járási főjegyző levélben kérte a községi elöljáróságokat, hogy támogassák az Esterházy herceg malom cseretelep-létesítési szándékát. 95 Szinte természetes, hogy ennyi támogatás után egyetlenegy cseretelepe lett a dombóvári malomnak - a Baranya megyei Mágocson. 96 A malom nem mérte fel a lehetőségeket: közvetlen környékén még jó néhány malom működött: Döbrököz, Kurd, Gyulaj, Kocsola, Szakcs akkor még magánmalmai, amelyek 1950-1952-ben kerültek államosításra. A dombóvári malomban 1950 végén kapacitásnövelő átszerelés kezdődött. Ez az átszerelés része volt annak a racionalizálási programnak, amelyet a bevezetőben már említettünk. 1948-ban az Iparügyi Minisztériumban működő Malomipari Műszaki Bizottság gyűjtötte össze a működő malmok adatait és ennek alapján kidolgozta a kapacitásleépítés és -fejlesztés - a „racionalizálás"- tervét. 97 Ennek keretében kijelölték a fejlesztendő körzeti malmo155