Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

kat. Ezek közé tartozott a dombóvári malom. A malom átszerelését az 1950ben létrehozott Malomszerelő Vállalat 1950 novemberében kezdte el. Az átszerelés folytán az addig 300 q napi teljesítményt összesen 690 q-ra emelték fel. 490 q-s búzamalom, 200 q napi teljesítményű külön rozsmalom létesült. A két malom egy épületbe épült, rozsőrlés hiányában a rozsmalom összekapcsolható volt a búzamalommal.

98 A kapacitáskihasználást a kereskedelmi őrlés növelésével tudták biztosítani: a malmot bekapcsolták a baranyai iparvidék lisztellátásába is. Ezzel az intézkedéssel 75-80%-os kihasználást ért el a malom. Az évi 1500-1600 vagonos őrlésnek nem egészen 10%-a volt csak vámőrlés.

99 A malom irányító szerve 1950 elejéig a Dél-dunántúli Malomipari Központ, Kaposvár volt. 1950 áprilisától a Dél-dunántúli Malomipari Egyesülés, amely Baranya és Tolna megye malmait fogta össze. 1951. augusztustól a két megye irányítása különvált. Ettől kezdve a Tolna Megyei Malomipari Egyesüléshez tartoztak a tolnai malmok.

100 A két megye szétválása szorosan öszszefuggött az egyre nagyobb számú malomállamosítással. A Tolna Megyei Malomipari Egyesülés 1951. szeptember 6-án, az Élelmezési Minisztérium, valamint a megyei tanács képviselői jelenlétében tárgyalta az államosított 27 Tolna megyei malom racionalizálási és műszaki fejlesztési tervét. A tárgyaláson kitértek a még működő magánmalmokra is. A dombóvári malommal kapcsolatban a jegyzőkönyvben ennyi szerepel: „Dombóvári malom. Gőzmeghajtású, vegyes őrlésű, 683 q kapacitású, mely a helyi közellátási őrlésen kívül távolsági őrlést, valamint exportőrlést is végez. Körzetében magánmalom nem működik, csereteleppel nem rendelkezik, csupán a tamási malom építése folytán Tamási körzet lisztellátását biztosítja ideiglenes csereteleppel. "

101 A jegyzőkönyvben foglaltak a Tolna Megyei Egyesülés bizonytalanságát mutatják a dombóvári malom jelenlegi helyzetével és jövőjével kapcsolatban. A malom körzetében ugyanis ekkor még működött magánmalom: Döbröközön a 70 q-s Pajor-féle villanymalom és a Hengl-féle kis patakmalom, Gyulajon a Szabó-malom.

102 Ugyanakkor Szakcson, Kocsolán, Gyulajban és Kurdon államosított malmok működtek, melyek közül Kocsola és Kurd átszerelés alatt állt. A kocsolai, szakcsi és döbröközi malmokat 1955ben az egyesülés átadta a tanácsoknak. Az államosítás előtt még 300 q-s dombóvári malmot - mint már írtuk 1950-ben szereltette át, akkor a Dél-dunántúli Malomipari Egyesülés, több mint kétszeresére növelve az őrlőkapacitását. Ezt a "dél-dunántúli" elképzelést alapvetően két dolog indokolta. Az egyik az, hogy erre a kapacitásnövelésre a malomnak rendkívül jó adottságai voltak, a másik ok, hogy a növelt kapacitásra a mecseki bányavidék ellátása szempontjából szüksége is volt. Az önállóvá lett Tolna Megyei Egyesülés, majd később jogutódjai, csak központi segítséggel tudták biztosítani a malom gazdaságos működését, még akkor is, amikor a legközelebbi működő malmok már csak Hőgyészen és Tamásiban voltak.

103 156