Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

Szitkovics Sándor FEJEZETEK A TOLNA MEGYEI MALMOK TÖRTÉNETÉBŐL: DOMBÓVÁR „Ismeretes dolog, hogy a magyar ember a malmot mindig szent és kiváltságos épületnek tartotta. Tudjuk, hogy a XVI. században a templomok és a nemesi udvarházak mellett a malmok is asylumok voltak, ahonnét az odamenekült embert kivonni nem volt szabad."- írja Takács Sándor a XX. század elején.

1 Az idézet szép utalás arra, hogy a malmok - a technikai fejlődés élvonalában elfoglalt helyük és gazdasági szerepük mellett - különleges társadalmi súllyal és hatással is bírtak. Wellmann Imre, elemezve a vízimalmok XVIII. századi jelentőségét, ezt írta: „A mezőgazdasági ipar területén az első hely malmokat illette, nemcsak, mert elsőrendű életszükségletet elégítettek ki, hanem azért is, mert -feltéve, hogy a földesúr jobbágyait a malomvám-bevétel kedvéért saját malmának igénybevételére nem kényszerítette - az őrlésbe a parasztság is teljes mértékben bekapcsolódott. "

2 A vízimalom - amely az első gép volt, ami nem emberi erővel működött, hanem a természet erőforrásait állította szolgálatába,

3 - döntően kis patakokra épült, ahol a teljesítményt a víz mennyisége szabta meg. Sok pataknál gyűjteni kellett a vizet a szükséges teljesítmény eléréséhez, a malom fölötti víztározóban. Az őrlető feleknek - a parasztoknak - emiatt rövidebbhosszabb ideig várakozniuk kellett, míg sorra kerültek. Egy-egy jó hírű, jó minőségű lisztet adó malmot az őrletők távoli községekből is fölkerestek. A malmok az őrletők gyülekezőhelyei lettek, ahol meg lehetett vitatni a „világ sorát", ahol véleményt cseréltek, pletykáltak, politizáltak. A várakozás kényszeréből szükséglet lett: a parasztok már nemcsak az őrlés kedvéért jártak a malomba. A szokás a gőzmalmok korában is fennmaradt, ismerünk Tolna megyében olyan malmokat, ahová 8-10 községből jártak őrletni és különösen az aratás-betakarítás utáni időben, 10-15 szekér éjszakázott a malomudvarban. A malom menedékjellege a századok során fokozatosan megszűnt, de azon túl, hogy a malom adta „mindennapi kenyerünk"alapanyagát és adta az eszmecsere lehetőségét, volt még egy másfajta vonzóereje is: a kívülállók számára mindig titokzatos világa. A gépek monoton „muzsikája", SL forgómozgó alkatrészek látványa, az őrlődő gabona és a felmelegedő liszt semmivel össze nem hasonlítható, csodálatos illata mindig különleges élményt nyújtott. Ez a hatás jól kitapintható volt: az őrlető parasztok szívesen jártak 10 145