Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Husek Rezső-Kaczián János: A szekszárdi zeneoktatás és hangversenyélet négy évtizede • 117

Scherer Sándor képviselte. A bizottság elsősorban az iskola elhelyezésének lehetőségeivel foglalkozott. Végleges megoldásként a Széchenyi utca 38. számú épület, az Augusz-kastély jött számításba, ideiglenes elhelyezésül pe­dig a Széchenyi utca 5. szám alatt lévő, volt Kereskedelmi Kaszinó épülete. Az elhelyezés megoldásának határidejéül szeptember l-jét jelölték meg. A bizottság leszögezte, hogy a megyeszékhely zenei életének irányítása az álla­mi zeneiskola feladata. Ez a döntés csak megerősítette azt a már kialakult gyakorlatot, amely a zeneoktatás és az iskolán kívüli zenei ismeretterjesztés, hangversenyeiét egymásra épülésében, összefonódásában Szekszárdon jó eredménnyel kialakult. A megadott határidő azonban eltolódott. Ténylegesen 1957 elején kap­ta meg a zeneiskola a Széchenyi utca 5. számú, a mai Skála Áruház helyén ál­ló épületet. Bútoruk nem lévén, a város iskolái által már nem használt, pad­lásra került padokból válogatva került ki az első berendezés. A honfoglalás, a beköltözés leírhatatlan boldogsággal töltötte el a testületet. Az alapítók A vidéki zeneiskoláknak mindig küzdelmet kellett vívniuk azért, hogy a városuktól anyagi támogatást kapjanak. Ezt csak kevés nagyvárosi iskola tudta kivívni magának. A magán-zeneiskolai tanárok anyagi helyzete is elég bizonytalan volt, a tandíjak befizetésétől függött. A háború után elterjedt ze­nepedagógus-munkacsoportok tanárai még biztosított betegellátásban sem részesültek. Az új zeneiskola a minisztérium javaslata alapján ráépült a vá­rosban tanító legjobb szakemberekre. Azok a szekszárdi zenepedagógusok, akik tagjai lehettek az iskolának, jól tudták, milyen jelentős eseménnyé vált kinevezésük. Anyagi, erkölcsi biztonságot és társadalmi rangot adott. Az iskolaépítés nem egy ember műve. Sokak munkájának eredménye. Az alapítók lelkesedése ma is példaképül állítható az utódok elé. Lehet, hogy zenei képzettségük nem volt olyan sokoldalú, de munkafegyelmük, szakma­szeretetük, hivatástudatuk, türelmük megalapozta az iskola jövőjét. Még alig kezdődött meg az együttes munka, a Bartók- és Mozart-évfordulóra ké­szítették fel növendékeiket, a tantestület pedig a bemutatkozó tanári hang­versenyre gyakorolt. Lelkesedésük átragadt a növendékeikre. Nélkülük el­képzelhetetlen, hogy olyan tehetséges tanítványok, mint Thész László, Lá­nyi Péter, Wagner Ilus és a többiek, akik kiemelkedő szerepet kaptak zenei életünkben, olyan sikerrel emelkedjenek pályájukon. R. Bogdán Edit Waldbauer Imre növendékeként indult a zeneakadé­mián. Minden szereplése a mai napig emlékezetes azoknak, akik hallották. Nagy kár, hogy nem törte magát szólistababérokért. Az ő helyzete volt a leg­nehezebb, mert a hamar népszerűvé vált zongora tanszak mellett neki nem akadt méltó társa a hegedű tanszakon. Életereje, munkabírása bámulatos volt. Bonyhádon és Tolnán is tanított. Ő a legrégebbi tanár Szekszárdon, aki 1945 után még saját zeneiskolájában is oktatott. 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom