Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Husek Rezső-Kaczián János: A szekszárdi zeneoktatás és hangversenyélet négy évtizede • 117

szard? Akkor kiszaladt a számon: ahol kulák van, ott szegény is van. Nagy derültség követte ezt a kijelentésemet és többet nem is tárgyaltunk a témáról. Meg lett a hat új zeneiskola, 1955-ben sorra meg is nyíltak... "

5 A kialakult gyakorlat szerint a költségvetési keretszámot, az anyagi alapot a minisztérium biztosította. Az egyéb működési feltételekről, pl. helyiség biztosításáról az illető városnak kellett gondoskodnia. Szekszárd úgy tűnik nem készült fel a működési feltételek megteremtésére, vagy nem hitt az új zeneiskola beindulásának lehetőségében, mert ilyen célra semmilyen helyiség nem állt rendelkezésére. Az engedélyezett költségvetési keret főbb tételei a következők voltak: 3 tanár, személyenként 1200 forint/hónap, 2 tanár 1100 forinttal, gondnok 798 forinttal és 1 hivatalsegéd 412 forint járandósággal. Ezekhez az igazgatónak 350, a hivatalsegédnek 138 forint pótdíj járt. Igen érdekes jelensége volt az akkori pénzügyi gondolkodásnak a főállás, a státus bűvölete. Nagy eseménynek számított egy-egy új állás létesítése. Ez a szemlélet sokáig érvényben maradt, fejlesztésre igen csekély mértékben engedélyeztek álláshelyet, ugyanakkor óradíjat, túlórát viszonylag könnyebben. Az első költségvetés beszerzési rovata 38180 forintot irányzott elő, melyből 22 ezer forintért egy Blüthner angol mechanikás zongora volt az első vétel. (Ma ez a hangszer a 21. sz. tanteremben van elhelyezve.) A költségvetés többi része lehetővé tette kályhák, kottaálványok, rádió, íróasztal, könyvek, kották és hanglemezek beszerzését. Az ünnepélyes megnyitó 1955. december elején zajlott le az akkori Hunyadi utcai kultúrház, később a TIT székháza emeleti termében. Megjelentek a minisztérium és a város képviselői jelen voltak a szekszárdi zenepedagógus munkacsoport és R. Bogdán Edit zeneiskolájának tanárai, sok érdeklődő szülő kíséretében. Az avatóbeszédet tartó Kóbor Antal többek között elmondta, hogy Tolna megyei (bátaszéki) születésű lévén, különösen szívügye a szekszárdi iskola beindulása. Ezért Hűsek Rezső személyében olyan igazgatót javasolnak, aki Szabolcsi Bence, Weiner Leó, Molnár Antal növendéke volt, tehát jó kezekben lesz a zeneiskolajövője. Megjegyzendő, hogy a minisztérium elég nehéz helyzetben volt, mert a zeneoktatási program megvalósításához nem állt rendelkezésre kellő számú szakember. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett művészek és tanárok többsége Budapesten akart elhelyezkedni, és a vidékre költözésre alig volt vállalkozó. Az iskola indulásának első lépéseként, december 12-13-án lezajlottak a felvételi vizsgák. A meghallgatás alapján 80 zongora, 35 hegedű, 12 ének és 2 cselló szakossal, valamint 61 előképzőssel, összesen 190 növendékkel indult el a tanítás. Helyiség hiányában az újonnan kinevezett tanárok lakásán folyt a tanítás. Az igazgató első feladata az volt, hogy végig kilincselje az intézményeket; fogadják be az iskola egy-egy részlegét. Átmenetileg helyiséget adott a Moziüzemi Vállalat, a kultúrház, a 2. Sz. Általános Iskola és a Szabó Ktsz. Évekig így folyt a tanítás, amíg végre 1956. június 12-én összeült egy úgynevezett zenei albizottság Erdélyi János, az akkori Művészeti Tanács elnöke vezetésével. A városi tanácsot Teszler Vendel vb-elnök, az MDP-t 120