Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

tak ezen javakhoz. Az internáltak élelmezési gondjai miatt a főispán szabályozta az érintett községek kötelezettségeit: „A község elöljáróságának a fejadagnak megfelelő liszt, zsír, hüvelyes, hagyma, burgonya 8 naponkénti odaszállításáról kellett gondoskodni. A szükséges mennyiséget a visszahagyott családtagoktól, rokonoktól kellett összegyűjteni. Ezenkívül más élelmet nem kaphattak az internáltak, nem lehetett jobb az ellátásuk, mint a magyaroknak. "

30 Az akkori szállítási viszonyok közepette nem volt egyszerű ez sem. így sok esetben az a község kényszerült megelőlegezni az élelmet, ahol a tábor állt. A megyében két községben Tolnán és Lengyelben - ez utóbbi volt a nagyobb - volt internálótábor. Természetesen ez a tény nem kedvezett a magyar-német lakosság közötti viszonynak. Bár nem egy olyan példát ismerünk, amikor magyarok vagy maga az elöljáróság védte meg a sanyarú helyzetbejutott svábságot. Váralja jegyzője írta a járási főjegyzőhöz intézett levelében: „...a volksbundisták élelmiszerkészleteit beszállítani nem tudjuk, mert a községből még egy volksbundistát sem vittek el, azoknak is enni kell, tehát nem vehetjük el tőlük az élelmiszert. A betelepített fóldhözjuttatottak együtt vannak a régi gazdákkal a házában és együtt is esznek. "

31 A korabeli források ismeretében megállapíthatjuk, a háború utáni években mind a hivatal, mind az emberek életében meghatározó szerepe volt az élelem megtermelésének, beszerzésének és központi elosztásának. Gyakran azoknak jutott a legkevesebb, akik mindezt megtermelték. Az élelmet termelő parasztság így is kivette részét a háború következményeiből, az újjáépítés terheiből. A telepítések következményei A téma összetettsége sokoldalú és mélyreható elemzést igényelne, de ezt nem tekinti feladatának a dolgozat. Kizárólag abból az aspektusból kívánja megközelíteni, hogy a mezőgazdasági munkavégzés menetére, minőségére, a gazdaság reorganizálására hogyan hatott a ki- és betelepítés évekig való elhúzódása. Tolna vármegye jelentős részét - falvainak mintegy 6%-át - a XVIII. században német telepesek népesítették be. Az eltelt évszázadok során ez a vidék hazájukká vált, alkalmazkodtak az itteni viszonyokhoz és szorgalmas munkájukkal újra termővé varázsolták a török korban kipusztult földeket. A magyarokénál viszonylag kedvezőbb gazdálkodási feltételeik, az óhazából hozott termelési szokásaik és kitartó szorgalmuk révén meglehetősen fejlett, belterjes gazdálkodási módot, virágzó gazdaságokat teremtettek. Kitartó és szorgalmas munkájukkal alapozták meg a szarvasmarhatenyésztés, különösen a jól tejelő tehéntartás, majd a szövetkezeti tejfeldolgozás hírét. Az istállózó állattartás mellett - ahhoz illeszkedve - különösen a szőlő- és dohánytermesztésben jártak élen. Bár a meglehetősen zárt közösségekben éltek - falvaik 80-90-95%-ban német lakosúak voltak - békességben megfértek a magyarokkal. A huszadik 102