Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

renden voltak. Egy alkalommal részeg tisztek még az osztrák konzul lakását is megtámadták. Halim basa a hontalanok irányítását írásban Perczel Mór­ra, ugyanakkor szóban Kossuthra bízta. Mindez újabb súrlódásokhoz veze­tett. 1850. február 15-én indultak el Sumenből internálásuk színhelyére a magyarok: Kossuth Lajos és Batthyány Kázmér feleségestől, Mészáros Lá­zár, a két Perczel, Katona Miklós ezredes valamint lengyelek, élükön Vi­soczky tábornokkal. Néhány napot töltöttek pihenőként az egykori főváros­ban Bursában, amely távolról igazi szépségnek tűnt, de közelről: „olyan nagyváros volt, mint a többi; szűk utcák, romokhoz hasonló külsejű házak, bü­dös és ronda. "Száműzetésük színhelyére, Kütahyába április 13-án érkeztek. Megélhetésükről a török kormányzat megfelelően gondoskodott; Perczel Mór 3500, Perczel Miklós 900 piaszter havi ellátmányt kapott, amelyből jól meg tudtak élni. 1850. június 8-a nevezetes dátum Perczel Miklós életében, hiszen a na­gyon várt feleség, előzetes jelzés nélkül, váratlanul megérkezett. „Olyan bol­dog vagyok - írja naplójában - mint azt többé ez életben nem is hit­tem hihetőnek!" Néhány nap múlva még egy vallomással megtoldja az elő­zőeket: „Minuskam még a régi, de én is ám, oly szerelmesek vagyunk, hogy szinte szégyen ily véneknek." Ekkor 39 éves volt. Szeptember végén Sárközy Júliát is kiengedték végre gyermekeivel együtt, így Mór is együtt élhetett immár feleségével. Az internált emigrán­sok bár szabadon mozoghattak Kütahyában és környékén, valójában szinte minden lépésüket figyelemmel kísértette a török kormány, hiszen nem akart nemzetközi bonyodalmat. Az unalom, a tehetetlenség gyakran veze­tett a kintlévők között súrlódáshoz. így lett az Asbóth Sándorral való ösz­szeütközésből kardpárbaja Perczel Miklósnak is. Miután Asbóth arcán megsérült, a lovagiasság szabályai szerint befejezték a küzdelmet. Számos jel utalt arra, hogy az emigránsok között komoly ellentétek ala­kultak ki. Ez nemcsak Perczel Miklós emigrációs naplójában fogalmazódott meg, hanem még az osztrák kémjelentésekben is szerepel. Az ellentétek egyik oka Kossuth, társainak kevésbé, de a bizalmába férkőző idegeneknek annál jobban hívő, és kormányzói allűrökkel átitatott magatartása volt. 38 A másik ok a Perczel Mór körül kialakult „udvartartásban"keresendő. „Tar­tózkodom különben attól, hogy neki (Kossuthnak) hatástalan tanácsokat ad­jak" - írta Batthyány Kázmér Montinak 1850. június 14-én. Július 3-án Sze­merének arról panaszkodott, hogy már egy esetleges kedvező politikai for­dulat sem jelentene igazi lehetőséget, „...mert nekünk azonnal két dynasz­tiánk volna, ki vetélkedésbe lépne, az őket képviselő két híres férfiak személyé­ben. Van nekünk a Kossuth-ház, s van a Perczel-ház, kik már most dühös el­lenségképpen egymás mellett laknak, s kinek mindenikének maga pártja van. " 39 Az uralkodó módjára viselkedő Kossuth külön testőrséggel vetette magát körül, ugyanekkor a Perczelek szűk körükbe szinte bezárkóztak. Mé­száros Lázár - volt hadügyminiszter - Kossuthtal sohasem tárgyalt, míg 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom