Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

Perczel Mórral, Dembinszky Henrikkel, Batthyányval gyakran. A felsoroltak közül talán Batthyány Kázmér volt az egyetlen, aki valamennyi jelentős emigráns személyiséggel tartott kapcsolatot. Kütahya a világtól való elzárkózást, az élve eltemettetést, a cselekvési lehetőségektől való megfosztottságot, a primitív körülmények közötti mindennapokat jelentette. A ritkán csörgedező híreket mohón hallgatták. Zerffy levele alapján reménykedtek egy osztrák-francia összeütközésben.

40 Szomorú hírrel köszöntött az 185l-es esztendő a száműzöttekre, megtudták, hogy a magyarok igaz barátja, Bem József 1850 végén eléggé tisztázatlan körülmények között meghalt Aleppóban. Egy kis keverék elősegíthette betegsége hatását, „s ennek mindnyájan ki vagyunk téve. "

41

A Perczelek hangulatát tovább rontotta, hogy egy francia kereskedő becsapta őket, fontonként 200 piaszterért olyan teát adott, amelyet egyszer már kifőztek.

42 Időnként kaptak levelet Bonyhádról vagy az apóstól. Ez utóbbi a bácskai helyzetről, a megnövelt adókról, az erős németesítésről tájékoztatta őket. Perczel Béla, aki 1848-ban alispánja volt Tolna vármegyének, majd ezt követően teljesen visszavonult a közélettől jelezte levelében, hogy Miklósnak, „ha amnesztiát kéme, képesek volnának kieszközölni a visszatérés lehetőségét". A válasz egyértelműen „nem "volt, mert „bár testvérejószándéka dicséretes, de ő csak szabad magyar honba óhajt visszatérni".

43 1851. áprilisában elterjedt az a hír, amelyik később valósnak bizonyult, hogy az amerikai kongresszus közbelépésére számíthatnak, sőt a Nápoly környékén állomásozó amerikai hajók közül a Mississippi hadigőzös értük indult. Az öröm teljesen érthető volt, hiszen az Európában meg sem tűrt és végleg szegénységre, nyomorra kárhoztatás helyét az „Új Világ" reménye tölthette be.

44 A nyár folyamán egyre több emigráns elutazhatott. A kialakult hangulatot jól jelezte, hogy volt, aki szó nélkül hagyta ott társait. Ahogy csökkent a létszám, valamit javult a maradók kapcsolata. „Kossuth gyermekei kezdenek emberséget tanulni - eddig anyjuk parancsára senkinek sem köszöntek, most pedig teszik" - olvashatjuk Perczel Miklós naplójában. Esemény számukra, hogy egy Guld nevű festő megörökítette az emigráció nagyjait. Ám a kép nem mindenkinek tetszik, hiszen Kossuth arca túlvilágian sápadt, Batthyány és Perczel Mór képe inkább bárgyúra sikerült, mintsem amilyennek egy hősnek kellene lenni(!).

45 Szeptember 10-én léphettek a Mississippi fedélzetére, ahol a kapitány ünnepélyes külsőségek közepette fogadta őket, Kossuth pedig oly patetikusan szónokolt, hogy „gyönyörű beszéde könny eket fakasztott a vihar barnította tengerészek szemében. "

46 Perczel Mór és felesége gyermekük megszületése miatt később utaztak és akkor sem Amerikába, hanem Angliát választották úticélul. A fregatton egyeseknek a kabin tűnt kicsinek, míg mások az asztalnál étkezéskor elfoglalható helyet nem tartották eléggé előkelőnek; egyszóval a hajóra lépő emigránsok magatartása olyan maradt, mint Kütahyában volt.

47 Marseillesben, majd Gibraltárban kötöttek ki. Mivel Kossuth nem kapott 19