Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

nak törvényes határidő alatt beadott Jelfolyamodványát", amelyben Reitter Ferenc által Dunaföldvár községben felállítandó 7 járatú gőzmalomra vonatkozó iparhatósági telepengedély megsemmisítését kérik. Az alispán megállapítva, hogy a telepengedély helyszíni szemle és tárgyalás megtartásával, az 1882. VII. te. követelményeinek megfelelően adatott ki - a folyamodványt, mint alaptalant, elutasítja.

63 A hajómalmok sorsa a gőzmalmok elterjedésével Dunaföldváron is megpecsételődött. Az 1885. évi törvény és végrehajtási utasítás jelentősen megszigorította a hajómalmok működésének feltételeit és ezzel közvetve meggyorsította megszűnésük folyamatát.

64 A századvégi adatok a hajómalmok számának nagyarányú csökkenését mutatják. Bár Dunaföldváron 1898ban még 17 hajómalmot tartanak nyilván, ebből három már szünetelteti működését.

65 Míg 1867-ben Tolna vármegyében 171, addig 1895-ben csak 122 és 1914 mindössze 22 működő hajómalmot jelzett a statisztika.

66 Ugyanebben az időben 4-ről 55-re növekedett a gőzmalmok száma. A megváltozott helyzetet jól tükrözi a dunaföldvári főszolgabíró egyik okirata, amelyben csak 4 gőzmalmot sorol fel - megjegyezve, hogy a vízi és hajómalmok csekély jelentőségük miatt nem is szerepelnek jelentésében.

67 A századforduló után 1919-ig a levéltári anyagokban nem találunk említést a hajómalmokról. 1911. december 11-én Pépp Lajos molnár kérvényét tárgyalja a dunaföldvári képviselő-testület, amelyben Pépp a felsőrévi dunai malmok részére téli kikötőhely kijelölését kéri. A képviselő-testület a kendergyár előtti területet jelöli ki, malmonként 25 korona 20 fillér évi használati díj ellenében.

68 Természetesen addig is volt téli kikötőhelyük a malmoknak, azt azonban az 1910-ben telepengedélyt kapott kendergyár létesítményei céljára igénybe vette.

69 1919-ben viszonylag sok irat foglalkozik a malmokkal, a közellátás szempontjából jelentős lett a szerepük. A világháború és az azt követő forradalmi mozgalmak miatt súlyos ellátási nehézségek voltak. 1919. január 17-én a járási főszolgabíró figyelmezteti az elöljáróságot, hogy nagy élelmiszercsempészet folyik, különösen sok a panasz a malmok ellen. 1919. január 29én Pépp Lajos molnártól őrlési szabálytalanságok miatt elkoboztak 2014 kg búzát, 1532 kg rozsot, a szabálytalanságokban részt vevő 7 őrletőre pedig 20-20 korona büntetést szabtak ki. 1919. május 5-én a járási intézőbizottság Bukovics Ferenc és társai őrlési kihágása ügyében szólítja fel a községet intézkedésre.

70 1919. szeptember 2-án a dunai molnárok levélben kötelezik magukat, hogy hetenként egyszer legalább 10 mázsa gabonát őrölnek a községnek és a vámgabonát beszolgáltatják.

71 Október 15-én az elöljáróság levélben közli valamennyi dunaföldvári malommal a vámőrléssel kapcsolatban kiadott miniszterelnöki rendeletet. Eszerint az 1919. évi termésű gabonát zár alá vették, őrletni csak tanúsítvány felmutatása mellett szabad. Szabályozták a vámot és a kiőrlési is.

72 A rendelkezést a 2 gőzmalom mellett az akkor még meglévő 5 hajómalom kapta meg, mégpedig: Gruber Ferenc, Vörös János és társa, Pépp Lajos fiai, Mácsai Lajos és társa, Bukovics Ferenc és társa. 131