Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

Egy másik korábbi rendelkezésből is támadt kellemetlensége a földvári molnároknak. 1835-ben elrendelte a Helytartó Tanács, hogy a gőzhajózás miatt a malmokat éjjel nagy lámpásokkal kell ellátni.

52 A Dunahajózási Felügyelő 1852 nyarán bepanaszolt több földvári malmost, hogy a lámpáikat gyújtatlanul hagyták. A molnárok azzal védekeztek, hogy holdvilág volt, mások azzal, hogy a szél elfújta a lámpákat, de volt olyan molnár is, aki azzal védekezett, hogy égtek a lámpái, de a felügyelő bosszúból jelentette fel. A felügyelő egy hajóskapitányra és legénységre hivatkozott, mint tanúkra és azt panaszolta, hogy a molnárok vízbefojtással fenyegetik, ezért nem mer éjjel ladikon szemlére menni. A dunaföldvári járás főszolgabírája 11 molnárt egyenként 5 Ft-ra büntetett meg.

53 A hajózás érdekében nemcsak a felesleges karókat kellett kihúzatni, hanem sok malmot kellett korábbi helyéről áthelyezni. A vármegye 1846. szeptember 20-án jelentette a Helytartó Tanácsnak, hogy a dunaföldvári malmok rendezése a királyi mérnök közbejöttével bevégeztetett.

54 A dunaföldvári kerületi albírónak 1850. augusztus 22-én a Cs. és Kir. Kormánybiztoshoz küldött jelentéséből tudjuk, hogy a malomkarók új helyének kijelölése folytán több dunaföldvári molnárnak - a városi elöljárók által igazoltan - kára keletkezett. Két molnárnak a helyváltoztatásból 100-100 ezüst Ft, malomkarók leveréséből 79 Ft, hat molnárnak karóváltozási költségként egyenként 50 ezüst Ft kára keletkezett. A kártérítési kérelemre a kormánybiztos azt válaszolta, hogy miután a karóáthelyezés a hajózás érdekében történt, kárpótlást nem igényelhetnek.

55 Míg korábban a vízi rendszabályokat a partról vontatott hajózás érdekében hozták, a XIX. század második harmadától már a gőzhajózás érdekei állnak az első helyen. Az 1830-ban alakult Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) 1834-ben levelet intéz a vármegyei rendekhez, amelyben kéri, hogy „célirányos intézményeket teendjenek" az önkényes malomáthelyezések ellen.

56 A gőzhajózás fejlődése nagyon gyors: a DGT-nek 1851-ben 51 gőzhajója és 200 uszálya, 1864-ben már 134 gőzöse és 544 uszálya járt a Dunán.

57 A hatóságok a dunai malmok számának korlátozásával foglalkoznak,

58 egyre jobban terjed az a vélemény, hogy a vízimolnárság elérte virágzásának tetőpontját és megindult a lassú elhalás felé.

59 A dunaföldvári hajómalmok számának az 1818-as 41-ről, 1863-ig 36-ra csökkenése ezt látszik igazolni.

60 Az 1872. évi VIII. törvény megszüntette a céheket, helyettük az ipartársulatokat hozták létre. A végrehajtás itt sem ment gyorsan, a dunaföldvári Molnár Ipartársulat 1882-ben alakult meg, 105 taggal.

61 Az alakulást hírül adó kamarai jelentés névsort, részleteket nem közöl. Hőké Lajos, a múlt század egyik jeles dunaföldvári történésze viszont azt írja a megyei hetilapban 1877ben közreadott tárcasorozatában, hogy Dunaföldváron 1874-ben Molnár és Halász Ipartársulat alakult.

62 A dunaföldvári Molnár Ipartársulat tevékenységéről csak egy iratot találtunk: 1884. október 12-én a dunaföldvári járás szolgabírája, mint I. fokú iparhatóság a megyei alispánhoz terjeszti be a földvári molnár ipartársulat130