Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

ba. A malmok közül 69 dunai malom volt.

40 Ugyanebben az évben a dunafbldvári összeírásban

41 31 molnár nevét találjuk. Számítások szerint a 31 tulajdonos 13 malmot bírt.

42 A dunaföldvári molnárok 1750 körül valószínűleg a megyei molnárcéh tagjai voltak, később önálló céhet alapítottak. Erre utal egy 1825-ben kelt kérvény, amelyben a dunaföldvári molnárcéh vezetői arra kérik a vármegyét, hogy az 1810-ben nyert ígéret szerint udvari taxa megfizetése nélkül adják ki nekik a céhartikulusaikat.

43 Egy 1803-as évi összírás felállítási hely szerint sorolja fel az akkor a dunaföldvári Duna-szakaszon működő 29 hajómalmot: a fokon felüli állásban 10, a fokon aluli állásban 5, a varasi állásban 6, az alsó révbeli állásban 4, a Kis-Dunán, a szigeten túl 4 hajómalom működött.

44 A Dunaföldvári Közalapítványi Uradalom 1818-ban kimutatást készített a földvári Duna-szakaszon működő hajómalmokról. A kimutatás 41 malmot és ezekhez 94 tulajdonos nevét sorolja fel. A tulajdonosok között 18 név ismétlődik, akik két malomban is résztulajdonosok voltak.

45 A kimutatás készítésének előzménye az, hogy 1816-ban a földvári malomgazdák kérvényt intéznek a „Magas Földvári Uradalom Székéhez". Ebben kérik, hogy az Uriszék 6 nem földvári lakos malmost a földvári malomrévből „kitiltani kegyeskedjen", mivel azok „...ezen gabona tetemes szükiben és mostoha drága időben elszenvedhetetlenül terhesek volnának".

46 A földvári malmosok kérelme eredményt nem hozott, mert az 1818-as kimutatáson a kifogásolt 6 helyett már 11 nem földvári lakos molnárt találunk.

47 A földvári molnárok kérelme azért sem volt teljesíthető, mert a dunaegyházi és solti Duna-szakasz csaknem teljesen azonos a földvári Duna-szakasszal, természetesen a Duna két oldalán. A dunaegyházi malmok egy része a földvári Kis-Dunán működött, feltehetően nehéz körülmények között, az akkor még ott is folyó hajózás miatt. A Helytartó Tanács végül is elrendelte, hogy a dunaegyházi malmokat a földvári Duna nagyobbik ágára kell áthelyezni. Ennek végrehajtását a Helytartó Tanács 1835. március 23-i ülésén vette tudomásul és utasította a megyét, hogy az új rend betartására ügyeljen.

48 A Kis-Duna (ma Solti Duna-ág) ügye véglegesen 1885-ben zárult le, amikor a Duna-ágat kőgáttal elzárták a hajózás elől.

49 Az eddigiekből is láthatjuk, hogy a hajómalmok körül elég sok elhúzódó ügy akadt. Ilyen volt a felesleges malomkarók ügye is. A Helytartó Tanács 1819-ben megtiltotta, hogy akiknek már nincs malmuk, a meglévő, levert malomkarókkal kereskedjenek. Elrendelték, hogy azokat a karókat, amelyekhez nincs malom kötve, ki kell húzatni.

50 Közel 30 év múlva, 1846. július elsején tárgyalta a megyei kisgyűlés a Helytartó Tanács újabb leiratát, mely szerint „Az építésifőigazgatóság közelebbi jelentéséből kitetszvén, hogy a m. évben a földvári felesleges malomkarók kihúzatása nem eszközöltetett, időközben pedig az illető malomtulajdonosok által az ilyen tilos karók másoknak eladatván, azokra vidéki malmok hozatnak". Elrendelik, hogy amíg a karókat a Duna tisztítási osztály hozzájárulásával ki nem huzattatják, addig is a vétkes molnárok „szigorúan megfenyíttessenek".

51 9 129