Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

XXIII. te. és végrehajtására kiadott miniszteri utasítás rendezte el a hajómalmok sorsát. A rendelkezés a királyi folyammérnöki hivatal hatáskörébe utalta a malmokat olyan hatáskörrel, hogy utasításai betartását karhatalommal is biztosíthatja. Kimondja a rendelet: a jövőben új hajómalmok csak kivételesen és különösen indokolt esetben engedélyezhetők.

22 A hajómalmok szerkezete A 3. ábrán egy Tolna megyei hajómalom alaprajzát láthatjuk.

23 A hajómalom fő részei: a házhajó, a völgy hajó és a lapátkerék vagy készség. A három részt erős gerendák kötik össze, a hajóház és a völgyhajó közti közlekedésre a vizenjáró szolgál. A házhajóban vannak a malomgépek, a fedetlen völgyhajó a készség tengelyének, a göröndőnek (gerendely) egyik végét tartja. A göröndő másik vége benyúlik a házhajóba, mindkét végébe vascsap van ékelve, amellyel az úgynevezett ászokcsapágyon nyugszik.

24 A készség szerkezetét és a házhajó oldalnézetét a 4. ábra mutatja be. A korábban fából, később vasból készült karikát, a grancot kétféle küllőrendszer erősíti a göröndőhöz. Egyik az ún. vízkereszt, a másik a négy központos küllő. Egy készségen általában három-öt grancot alkalmaztak. A grancokhoz erősítették szorítóelemekkel a vörösfenyőből készült lapátokat. A hajómalmok méretei Duna-szakaszonként változtak. A magyarországi Felső-Dunán 20-21 méter hosszú, 5-6 méter széles házhajókat építettek, a Tolna megyei Duna-szakaszon 15-16 méter hosszú, 4-5 méter széles, míg a soroksári Dunán 12-13 méter hosszú házhajók voltak általában találhatók. A völgyhajó a házhajónál 2-5 méterrel rövidebb, 1-3 méterrel keskenyebb volt. A készség átmérője 5-6 méter, hossza nagyjából ugyanennyi. A lapátok szélessége 35-50 cm volt. Az egyes folyószakaszokon működő malmok közti különbségek - így a méretbeli eltérések is - elsősorban az egyes folyószakaszok eltérő vízviszonyaihoz való alkalmazkodásból adódtak. A hajómalmok egyik jellegzetes szerkezeti eleme a fogaskerékrendszer. Feladata az, hogy a lassú folyású folyóvizeken a lapátkeréken keletkező alacsony fordulatszámot a technológiailag szükséges fordulatra felgyorsítsa. A Duna áramlási sebessége a magyarországi szakaszon 4-6 km óránként, ez az 5-6 méter átmérőjű lapátkereket percenként átlag 5 fordulattal forgatja. A malomkő szükséges minimális fordulatszáma percenként 160-200, az őrlőhengeré 250-300. A fogaskerékrendszernek tehát 40-50-szeres fordulatszám-növekedést kellett létrehoznia. Az 5. ábrán egy, a Tolna megyei malmokban használatban volt fogaskerékrendszert mutatunk be.

25 A lapátkerék tengelyének, a nagygöröndonek a házhajóba nyúló végén egy 3-3,5 méter átmérőjű nagyfogaskerék \m felerősítve. Ennek tengelyirányú fogai egy 50-60 cm átmérőjű orsó pálcáiba kapcsolódnak. Az orsó a kisgöröndőre ékelt, amelynek másik végén a kisfogaskerék található. A nagyfogaskerék és az orsó közötti áttétel átlag hatszo124