Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Az agrártermelés megindítása Tolna vármegyében 1945-ben • 103

törvényhatóság vezetője felelt, ellenőrzési joga pedig a nemzeti bizottságnak volt. A járási termelési bizottságok koordinálták a községi bizottságok munkáját. Mivel a munkálatok nem kellő ütemben és rendben folytak, a nyár folyamán miniszteri termelési biztosokat neveztek ki a termelési bizottságok munkájának egyöntetűvé tétele, a kormányzati célok megvalósítása és ellenőrzése érdekében.

7 A vármegyék élén egy-egy termelési miniszteri biztos állt, s az országban öt kerületi termelési miniszteri biztos irányította az egyes régiók munkáját. A termelési miniszteri biztosi hálózatot az országos miniszteri biztos fogta össze a fbldművelésügyben. A termelési bizottságokra és a biztosokra jelentős munka hárult a háború végén és az azt követő években. A közigazgatás kiépülésével, illetve fokozatos átszervezésével azonban feladatuk csökkent, majd 1950-ben megszűntek. A termelési biztosok a feladatok jellegéből fakadóan együttműködtek a közigazgatási biztosokkal. A termelési bizottságok és a biztosok hálózatának a kiépítésével a kormány megteremtette a központi irányítást, építve az állami szakigazgatásra és az újonnan létrejött népi szervezetekre. Tolna vármegye termelési miniszteri biztosa Fürst Sándor, a vármegye gazdasági felügyelője Szeder Pál lett. Az ő - valamint a járási gazdasági felügyelők - munkáján és jól összehangolt együttműködésén is múlott a megye eredményes mezőgazdasági termelése. A mezőgazdasági termelés fontosságát mutatja az a földművelésügyi miniszteri körlevél is, amely 1945. január 3-án érkezett a vármegye alispánjához. Nagy Imre teljes körű felmérést, kimutatást kért az ország (a járások, megyék) mezőgazdasági helyzetéről: a vetésterületek nagyságától a vetőmagkészleten, a mezőgazdasági munkaerőn, igavonón keresztül egészen a gépi felszerelésekig. A vármegye állatállományának alakulását a következő kimutatás szemlélteti. Sor- Az állat faja Állomány 1944. Állomány 1945. szám évben évben 1. szarvasmarha 98 754 58 973 2. ló 34 526 13 512 3. sertés 147 539 76 545 4. juh és kecske 76 602 50 426 5. baromfi 141 468 143 466 Az állatállomány felére, harmadára való csökkenése nemcsak az első békeév közellátására hatott negatívan, hanem hosszabb távon az egész mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődésének akadályozójává vált. A ló- és a szarvasmarha-veszteség a mezőgazdasági vonóerőben is nagy kiesést jelentett, különösen, ha azt nézzük, hogy a gépesítés igen alacsony fokú volt, hiányzott az üzemanyag, és a géppark is elhasználódott, üzemképtelen volt. Ilyen körülmények között még inkább szükség lett volna az állatokra. Az állatállomány jelentős csappanása következtében nagy területek marad105