Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

Siklósi (Schlesinger) Gyula 1927. május 10-én alapított nyomdája szintén könyv- és papírkereskedéssel egészült ki. Többnyire hivatali és kereskedelmi nyomtatványok sokszorosításából állt a nyomdai tevékenység. Könyv- és lapkiadással nem bővítette profilját. A tulajdonos 1944. évi elhalálozásával özvegyére és Sándor fiára maradt a nyomda és az üzlet vezetése.

32 Dombóvár és Bonyhád mellett figyelemre méltó Schmideg Mór szekszárdi (Szent Mihály dűlőben levő) téglagyára, melyről már 1896-ban írnak az újságok.

33 1935-ben két mészégető kemence építését is engedélyezi a polgármesteri hivatal. Leopold Mihály szeszfőzdéjéről első ízben 1917-ben, Fischhof Jakab malmáról pedig 1919-ben hallunk. A budapesti Szesz- és Olajipari Rt. szekszárdi (Csaba u. 2.) szénsavgyártó telepének cégvezetője 1933-ban Schlesinger Gyula lett. A Széchenyi u. 18. sz. alatt lakó Wolf Arnold 1902 óta pálinkafőző és borügynök, 1916-tól rumot és likőrt is gyárt, ez kiegészül konyakkal 1922-ben, 1927 óta a jól hangzó „Első Szekszárdi Konyakgyár" kerül üzleti levelei fejrészére. 1892-ben feltűnik Franki Géza borkővágó, 1895-ben Spitzer Ármin pincemester.

34 A szegedi születésű, bajai gabonakereskedő Holtzer Ferencnek a két világháború között alapított szekszárdi kendergyár (Sárközi Kenderipari Kft.) társtulajdonosát szakmai felkészültsége elismeréseként 1944-ben különleges elbánás alá vonták, ami annyit jelentett, hogy bár külön erre a célra kijelölt magánházban, de mégis Szekszárdon lakhatott, rendőrkapitányi engedéllyel munkaidőben elhagyhatta a várost, hogy a hadiüzemmé nyilvánított kendergyár termelését irányíthassa. Molnár János főhadnagy hadiüzemi parancsnok szerint Holtzer „a vezetés legtitkosabb mozzanataiban évek hosszú során" igen nagy jártasságot szerzett, ezért pótolhatatlan, s nem szabad deportálni. Ám 1944 pünkösdvasárnapján mégis elszállították a többi zsidóval együtt.

35 Vasutasok is akadnak a zsidók között. Talán Grűnhut Ignác kalauz a legelsők közé tartozik 1892-ben. Bataszéken Csillag (Stern) Károly kalauzra és Halász Andor vasútállomási pénztárosra emlékeznek. Simon Károly leveléből tudok Fürst Félix, Schufzer Miksa és Wolfgang Izidor mozdonyvezetőről, Mika Vilmos, Radó Salamon, Zeimann Nándor fűtőházi főnökökről, Bedő Berger Simon újdombóvári és Singer Béni ódombóvári állomásfőnökről, Krohl Ferenc irodafőtisztről, Polgár Géza, Herczeg Gusztáv, Burger Ödön és Klopfstock Adolf államvasúti mérnökökről és az 1919-ben kivégzett Reich Béla távírászról, mind dombóváriak. A fuvarozó vállalkozók között tartották számon a dombóvári Hónig Sándort is.

36 Zsidók a mezőgazdaságban Azok a felületes és nemegyszer félrevezető szándékú megállapítások, hogy a zsidók nem rendelkeztek semmiféle mezőgazdasági ingatlannal, tévedésen alapulnak. Ez a vélekedés már a 18-19. században sem állta meg a helyét, nemhogy a 19. század második és századunk első felében. Igenis, megélhetésükben és természetesen meggazdagodásukban is szerepet kapott a mezőgazdasági tevékenység, mégha nem a saját birtokukon folyt. Nem egy birtok éppen az ő vállalkozókedvükkel párosult szakértelmüknek köszönhetően mintagazdasággá fejlődött. A dolog természeténél fogva kis falvakban és óriási birtokközpontokban, mint az Eszterházy család dombóvári és ozorai uradalmaiban töltötték el termelésszervező, értékesítést előmozdító hétköznapjaikat, sőt nem egy család ott is lakott élete végéig, vagy legalábbis a bérleti idő lejártáig. 1848 előtt az ingatlanszerzés zsidók által járható útja, lehetséges jogi formája a házak és földbirtokok zálogbavétele volt. A fizetésképtelenség rémével küszködő 59