Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

kis- és nagybirtokosok kapva kaptak az alkalmon, hogy a zsidók pénzt kölcsönöz­tek, de előbb-utóbb egyikük-másikuk kénytelen volt zálogba adni valamely birto­kát, amely a zsidó kezében jövedelmezővé és hasznosíthatóvá lett. íme egy 1843. november 19-i adat: Alulírottak hitelesen bizonyítjuk, hogyBerger Dávid, emeletes házzal, nevezetes vagyonnal és zálogos nemesi jószággal bíró izraelita kereskedő. * 7 Az előzmények ismertetése után áttérünk az 1867 utáni időszak földhasznála­tának taglalásába. Változatlanul sok zsidót találunk a nagybirtokokon, zömmel bér­lő, könyvelő, pénztáros és fuvarszervező minőségben, csakhogy most már lényege­sen nagyobb tőkével, kiterjedtebb üzleti kapcsolatokkal, mint valaha. Gabona- és borkereskedő, bankár és földbérlő lép közös vállalkozásba, amit keresztül-kasul szőnek házasságkötéssel. Honig Albert bonyhádi földbirtokos és takarékpénztári igazgató 1896-ban nőül veszi Strasser Katalint, az inámpusztai földbérlő lányát. Má­sik lányát Blau Rezső mohácsi vállalkozó vezeti baldachin alá 1904-ben. Leopold Gusztáv szentágotai bérlő Honig Matildot veszi nőül. Leopold Mihály trefortpusz­tai nagybérlő a bonyhádi Honig Ilonkát vezeti oltárhoz. Lőwy Ignác simontornyai vállalkozó a Hont megyei Schusbeck Jakab földbirtokossal kerül családi kapcsolat­ba, amikor 1903-ban hozzáadja feleségül lányát, Bertát. 38 Goldschmied Dénes Tolna megyei nagybérlő Fischer Henrik prágai kereske­dő lányával kötött frigyet. Lőwensohn Jenő, a medgyeszpusztai nagybérlő fia egy budapesti nagykereskedő lányát veszi nőül. Weisz Mór dombóvári gabonakereske­dő Budapesten dolgozó építész fia a pellérdi Hirsch Henrik nagybérlő lányát vezet­te oltár elé. A példákat Gömöri Bélának, a salgótarjáni kőszénbánya rt. budapesti cégjegyzőjének a szekszárdi nagytőzsde-tulajdonos, fakereskedő Goldberger J. Mór unokájával kötött házasságával rekesztjük be. Tekintsük át megyénk térképét a zsidó földbérletek szemszögéből! A teréziánumi (más néven: m. kir. Tanulmányi Alap) birtokok alsónyéki, bátai, bataszéki, decsi, sárpilisi és várdombi földjeit bérlő Rosenberg Mátyás Mátételkéről Bá­taszékre költözött, onnan irányította bérleményeit, mert a bataszéki pénzintézetek, a malom és a hitközségi élet „kézbentartása" helybenlakást kívánt meg tőle. A megye déli feléből északi irányba haladva Schmideg Mórnak a Szekszárd külterületén fekvő - szintén teréziánumi - palánkpusztai bérletével találkozunk. A szekszárdi hitközség életében jelentős befolyással bíró Wolf Henrik a közeli Kaj­mádpusztán gazdálkodott. Bonyhád határában ma is híven őrzi az egykori földbér­lő nevét a Honig-puszta. Miszlán az Inkey-birtokon Lővinger Lajos, Rácegrespusz­tán dr. Strasser Imre bérel földet. Régi hűséges cselédei között tízezer korona jutal­mat osztott ki profitjából bérlete lejártával. 39 Az Eszterházyak újdombóvári uradalmának bérlői sorában látjuk egy 1886. évi adat szerint Goldschmied Ödönt és Strasser Jánost, a GAZDACÍMTÁR nagy­bérlői rovatában Deutsch, Oppenheim és társai olvashatók. Simon Károly tudósítá­sa szerint a Vészeiéi (Wessel) család és Szabó Lajos nosztánypusztai, Günzberger Ármin és Waldmann László is földbérlettel bírt. 40 Az 1910-40 közti statisztikák Dombóvár 15 pusztáján említenek zsidókat, akik között minden bizonnyal nem­csak szatócsok, kocsmárosok és gazdatisztek, hanem bérlők is vannak. Ezek után elérkezünk Tolna megye legnagyobb birtokközpontjába, az Eszter­házyak majsamiklósvári uradalmába. 13-15 kisebb-nagyobb lakott helységében 30-50 zsidót számlálnak a 20. század első felében. Közülük valók a vármegye leg­több adót fizető polgárai, akik mint virilisek a vármegye törvényhatósági bizottságá­ban kapnak helyet. Az 1905. évi jegyzékben van Majsamiklósvárról Bischitz János, Hónig Mór, Hirsch Ignác, Kohn Adolf, Lőwenstein Gáspár, Strasser Arnold és Jó­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom