Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Bezerédy Győző: Tolna megye településeinek pecsétje a feudalizmus végén • 97

A település által kiállított hivatalos iraton gyakran hivatkoztak is a pecsétre, mint a községi választott testület hivatalos, hitelesítő erejű jelvényére. Döbrököz mezőváros egyik iratán ez így szerepel: „városunk usuált pecsétje..." Gyönk falu egyik 1782. évi iratán a pecsét megerősítő erejére hivatkoztak, így: „mind ezeket helységünk pecséttyével erősítjük". Egy másik, szintén 1782-es keltezésű iraton hat személy aláírása mellett a pecsétnyomat mellé írták: „Matth VeilBiró képében". A pecsét tehát magát a bírót személyesítette meg. Nem véletlen tehát az, hogy az újonnan megválasztott bíró azonnal elzárta a hivatalosan átvett pecsétnyomót s gondosan ügyelt arra, hogy az nehogy illetéktelenek kezébe kerüljön. Ennek talán egy kissé ellentmond Görbő pecsétjének a felirata, mellyel az egész elöljáróság nevében történt a hitelesítés. A felirat a következő: „Görböi elöljárók pecsétje 1848." Az évszám azonban mindent megmagyaráz. Ennyit változott a világ még egy olyan kis faluban is, mint Görbő, 1848-ra. Mivel a pecsétek leginkább két vonalon voltak hivatva hitelüket bizonyítani, nevezetesen a lakosság és a földesúr irányába, ezért szükségessé vált az, hogy mindkét fél nyelvén beszéljenek. A földesúrnak az írás, a köznépnek a kép nyelvével. A pecsét körirata vagy felirata az írástudó embereknek szólt. A feliraton a falu neve, státusa s esetleg a pecsét készítésének az évszáma volt feltüntetve. Ezt a feliratot a falu lakói nem tudták elolvasni, annál is inkább, mert ez a leggyakrabban latin nyelven készült. így számukra ez semmit sem mondott. A lakosság számára kizárólag a pecsétképnek volt jelentősége. Ezen lerajzolva látták mindazt, ami saját falujukra volt jellemző, tehát magát a falut, mely a leggyakrabban felismerhető volt a rajz alapján, s így könnyen megkülönböztethető a szomszéd falvaktól. Könnyű helyzetben voltak akkor, ha a települést egy folyó érintette vagy magas hegy tövében feküdt, esetleg várrom volt a látható a hegy ormán stb. A legtöbb falu azonban ilyen különlegességgel nem rendelkezett, maradt tehát a lakosság fő foglalkozása, a mezőgazdaság. Mi jelképezheti a mezőgazdaságot? Az ekevas, csoroszlya, sarló, csép, kasza, kapa, kerekes eke, borona, búzakalászok. Természetesen mindig gondolni kellett a kivitelezhetőségre is. Ilyen megfontolásból a kapa, kerekes eke és a borona csak az igen képzett vésnökök számára volt könnyen kivitelezhető, a csép erősen félreérthető, a kaszát akkoriban még alig használták. Maradt tehát az ekevas, csoroszlya, sarló és a búzakalászok. így végül különös ismertetőjelként csaknem ugyanazok a jelek kerültek a pecsétnyomókra, a leggyakrabban ekevas, búzakalászok és csoroszlya összeállításban, helyenként szőlőtő, szőlőfürt, metszőkés (kacor) hozzáadásával, ha volt szőlő a faluban. Mindezek ellenére azonban mégis változatosak ezek a pecsétek, két teljesen azonos alig akad a sorban. Eltérnek a szerszámok, a gabonakalászok számában, azok elhelyezésében, de mindenekelőtt a vésés technikai kivitelében. A mezőgazdasággal kapcsolatos jelek a következő falvak pecsétjein találhatók: eke: Bikács, Értény, Grábóc, Hont, Kajdacs, Medina, Murga, Németi, Udvar falvaknál, eke és csoroszlya: Apar, Dus, Fadd, Györe, Gyönk, Máza, Szálka, Závodtelepüléseknél, eke, csoroszlya és gabonaszál vagy gabonaszálak: Kánya, Kurd, Sárszentlőrinc, Szárazd, Tevel, Tolna, Zomba, Zsibrik esetében. A változatosságra jellemző Sárszentlőrinc és Szárazdazonos motívumokat tartalmazó pecsétje. Mindkettőnél csoroszlya, gabonaszálak (3 db), ekevas látható a pecsétképen, csak ellenkező sorrendben, Sárszentlőrincnél csoroszlya, gabonaszálak, ekevas, Szárazdnál ekevas, gabonaszálak, csoroszlya sorrendben. Emellett a vésetek technikájában, a betűk rajzában, a betűszalag diszpontozásában oly nagy a különbség, hogy még annak a lehetőségét is kizárja, hogy a két pecsét vésetét azonos „mester"készíthette. A lényeges az volt, aki ismerte a falu pecsétjét, az nem téveszthette össze a két pecsétet, ha egyáltalán valaha is előfordulhatott lehetőség a cserére. 98