Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

„Kedves emlékek fűződnek Tevéihez és az ottani zsidókhoz, az orvoshoz, a textilnagykereskedőhöz éppúgy, mint a tojásfelvásárló Rosenberg Netti nénihez..." Az Egyed Antal-féle összeírás 1829-ben 162 zsidó lakost mutat ki Tevelen folytatja ismertetését Éppel János hozzám küldött levelében -, az 1828. évi egyházlátogatásijegyzőkönyv tekintélyes zsinagógáról tesz említést. Ezek az évek jelenthették a zsidóság fénykorát Tevelen. Utána megkezdődött az elvándorlás a városokba, főként Budapestre. A deportálás 1944-ben 13 személyt talált Tevelen, akikből senki nem tért vissza. Bár a zsidók száma jelentősen csappant jelenlétük a község életében eleven maradt. „Bennem is sok emlék maradt róluk, annál is inkább, mivel egy bátyus zsidó családja, akinek két kisebbik fia velem járt elemi iskolába, egy ideig a második szomszédunkban egy bérelt szobában lakott és én is bejáratos voltam hozzájuk. Mintha még most is érezném a szoba nekem szokatlan, erősen fokhagyma illatú levegőjét." Rosenberg Gyulának hívták ezt a bátyus kereskedőt, aki gyalogszerrel rótta a poros és sáros utakat a szomszédos falvakba, kelméket árusított, amiből csak nagyon szerényen tudta családját eltartani. Két fiából kereskedőt, a harmadikból cipészt akart faragni. A családfő külsején nem látszott, hogy zsidó lenne, a neve sem volt különös, hiszen Tevelen a Gyula, Jakab, Béla, Vilmos (fiai neve) megszokott volt a sváboknál. Viszont a keresztény Jakabokat a helybeliek „Jákob "-nak szólították, a Rosenberg Jakabot „Kóbi"-r\ak. De „ez az elnevezés nem jelentett diszkriminációt, hanem csak olyan megkülönböztetést, mint ahogy az iparosok fiát nem nevezték „Sepp "-nek, hanem „Joschi"-nak." A teveli zsidóság tökéletesen beleolvadt a helyi társadalomba, „integrálódott"; az iparos és kereskedő eljárt az ún. iparoskörbe, dr. Diamant Salamon orvos pedig a kaszinóba. Öltözékük is megegyezett az iparosokéval, teveli kifejezéssel „nobel", azaz divatos volt, nem hordtak bőszoknyát.

58 Zsidók a pénzvilágban A hitelintézetek alapítása előtt a birtokosok és kézművesek a konjunktúrákon izmosodott kereskedőktől vettek fel kölcsönöket. A 19. század második felében Arany László kitűnő jellemzését kölcsönözve - „bank, társaság, egylet nő mint a gomba, külföldi tőkék jönnek forgalomba" (Délibábok hőse). Elsőnek a zsidók közül a bonyhádi Krausz Lipót és társai kísérelték meg, egyelőre sikertelenül, a pénzintézetük megalapítását. Valójában csak a hetvenes évektől beszélhetünk olyan bankok megalakulásáról, amelyek a takarékbetétgyűjtésen kívül váltóügyletekkel és egyáltalán hitelezéssel foglalkoztak. Nevükben még ott szerepelt az „önsegélyezés", a „kölcsönsegélyezés" szlogen, és évtizedekig a takarékpénztári funkció hangsúlyozása; csak a 19. század utolsó negyedében tűnik fel a „hitelbank", de még mindig a takarékpénztári tevékenység kísérőjeként. Az iméntiek illusztrálására bemutatunk néhány zsidó kezdeményezéssel, vezérkarral és tőkével működő Tolna megyei pénzintézetet. Az 1872-ben alapított „Szegzárdi Népbank Önsegélyező Egylet" választmányi tagjai földbérlők és kereskedők: Goldberger J. Mór fakereskedő, később „nagytőzsdetulajdonos", Hirsch József, Pirnitzer Antal, Tauszig Lipót kereskedők, Leopold Sándor és Károly az ózsáki teréziánumi földbérlők. 1913-ban tovább erősödik a kereskedők részvétele a bank irányításában.

59 1885-ben a város harmadik pénzintézete a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank is megalakult. Működése fél évszázadon keresztül mindvégig a Leopoldok ve66