Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

harmada, a csornai premontrei szerzetes rend prépostjának pedig egyharmad része volt a határban, s azonkívül egy nemes családnak volt még ott 4 udvartelke. A tágas határban lévő 3 puszta és 2 major jelentős gazdálkodásra mutat. Csorna nevezetességének számított a gyógyszertár, a postahivatal és egy „csinos préposti kert". 1877-ben 488 házban 4853 fő lakott. Járási székhely. A szolgabíróságon kívül járásbírósága is volt. Katolikus templom és zsinagóga volt a területén. 1881-ben 637 házban 5549 lakos élt, s 1910-ben már 816 házban 7679 főt találunk. A gyors fejlődés következtében már a magasabb lélekszámú települések közé tartozott, ahol viszont a századforduló utáni évtizedben már csak 5%-os volt a lakosság növekedése. Az 1890-es években virágzó nagyközségként emlegették, amelyben 623 házban több mint 6000 magyar lakos élt. Nagy múltú település. Prépostságát 1520-ban II. Lajos pallosjoggal ruházta fel. Fejlődésének egyik előmozdítója, hogy a győr-sopron-ebenfurti és a Pozsony-Szombathely vasútvonal kereszteződésénél fekszik, s egy vidék: a Rábaköz központja volt igen élénk forgalommal, jelentékeny gabona- és marhakereskedéssel, bortermeléssel. Ipara is jelentős. Az 1890-es években már gazdasági gépgyára, 2 ecetgyára és több jelentékeny ipari vállalata volt. A hitelügyet egy takarékpénztár képviselte. 1910-ben a népes települések sorába tartozott, több mint 7 és fél ezer lakosával. Foglalkozási szerkezetében őrzött még valamit a múltból, mert viszonylag magas a mezőgazdasággal foglalkozók aránya (38%). Igen jelentékeny volt az iparral és a kereskedelemmel foglalkozók száma is. (29,8%) A napszámos és a házicselédek kategóriájába tartozók aránya kb. megfelelt a hasonló népességű települések társadalmi szerkezetének (6 és 9%). A másik település Kapuvár. Az 1860-as évek közepén a rábaközi felsőjárásban feküdt és magyar mezőváros volt. Keresztül vezetett rajta a Sopronból Győrbe vivő országút. Ekkor 4223 katolikus, 10 evangélikus és 34 héber lakost jegyeztek fel, akiknek nagy többsége szabad polgár volt, köztük sok volt a kézműves és kiemelték a 6 kereskedőt. Az uradalmi lak jelzi azt, hogy a földesúr maga is igénybe vette a városi környezetet. Postahivatal és sörház volt még Kapuvár területén. Az uradalom gazdálkodásában kiemeli Fényes Elek, hogy a szántóföldben gabonát és dohányt termesztettek, és az állattartásban a szarvasmarha vezetett az Eszterházy hercegi uradalom területén. Kapuváron évente 4 országos vásárt tarthattak. 1877-ben 837 házban 4749 lakos élt. Járási székhely, ahol járásbíróság és adóhivatal is volt. 1881-ben több mint 5 és fél ezer lakos élt itt 787 házban. 1900-ban már 912 házban 6642 főt jegyeztek fel. 1910-ben pedig 1023 házban 6681 lakos élt. Népességének száma 1881 és 1900 között 18%-kal nőtt, de már a század első évtizedében csupán 1%-kal volt képes növelni lakosainak számát. Az 1890-es években Kapuvár virágzó nagyközség volt járási székhely, járásbíróságai, adóhivatallal, telekkönyvvel, pénzügyőrséggel és királyi közjegyzőséggel. A hitelügyeket takarékpénztár képviselte. Iskolák közül az alsófokú ipariskolát, az asztalos-, faragó és esztergályos műhellyel kapcsolatos állami polgári iskolát emelik ki a források. Apácakolostora is volt. Gyáriparát egy mezőgazdasági szeszgyár, bőrgyár és két gőzmalom képviselte. A meglévő ipartestület népes iparosságot feltételez. Kapuvár a herceg Eszterházy uradalmak egyik központja, amelynek bérlője egy darabig a bécsi Agricola Társaság volt, majd 1890 után 6 bércsoportba osztva 6 bérlő kezén volt. Az uradalom korszerűségét mutatja a pusztákat összekötő 9 kmes lóvasút. 22