Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

Maga a település a sopron-ebenfurti vasút mellett feküdt, vasútállomása, posta- és távírdahivatala, továbbá posta-takarékpénztára volt. Élénk marha- és gabonakereskedelmet bonyolított le, nyilván nagyrészt az uradalomra támaszkodva. Az 1890-es évek elején már a 6. évfolyamba lépett a Rábaköz című Kapuváron megjelenő hetilap. Kapuvár is a népesebb települések közé tartozott, bár 1910-ben közel 1000 fővel kevesebb a népessége mint Csornának. A foglalkozási szerkezetében még igen jelentékeny szerep jutott a mezőgazdaságnak (59%), s ennek megfelelően a lakosságnak alacsonyabb aránya foglalkozott iparral és kereskedelemmel (18, illetve 5%). Teljesen elhanyagolható a közlekedésben dolgozók aránya, s kisebb arányú a házicselédek és a napszámosok kategóriájában összeírtak száma is, (6,4, illetve 2,6%), mint ahogy azt a népesség száma indokolná. Mosón megyei kisvárosok Tovább haladva észak felé Mosón megye két, csak 1921-ben egyesült települését találjuk a mai kisvárosok között. Magyaróvár Fényes Elek munkájában rendezett tanácsú városként szerepel, de már az 1877. évi helységnévtár mezővárosként említi. Mosón mindkét forrásunkban mezővárosként szerepel. Mindkét település népes, Mosonban 1877-ben 380 házban közel 4 és fél ezer ember élt, Óváron pedig 260 házban 1000 fővel kevesebb. Mosonnak vasútállomása, postája és távírdája volt, Óvámak ekkor még csak postája. Mindkettőben volt katolikus templom és Óváron járásbíróság, szolgabíróság és anyakönyvi hivatal. Óvár nemcsak járási székhely volt, hanem a kis Mosón vármegye székhelye is. Az 1890-es években már a községi törvény után Mosón nagyközség, amelyet vegyesen laktak magyarok és németek. Hajdan neves város volt, „ma igen csendes község". Ennek rögtön magyarázatát is kapjuk, mert e forrás szerint a település jelentékeny gabonaforgalmát a Duna-ág szabályozatlansága rendszeresen csökkenti. A rövid ismertetésből kialakuló kép nagyon vegyes. Mosón egyedülálló nevezetességének számít Kühne Ede mezőgazdaságigép-gyára, vas- és fémöntődéje. Van vasútállomása, postája, távíróhivatala és posta-takarékpénztára. Habsburg Frigyes főherceg uradalmainak egyik központja van itt. Az egyik pusztán merinói juhokat tartanak, és az uradalomból évente 700 ezer liter tejet szállítottak Bécsbe. A községben takarékpénztár volt, működött egy kereskedelmi tanfolyam és egy alsófokú ipariskola. A kereskedők és iparosok utánpótlása tehát megtörtént. A korabeli ismertetők megemlítik községi kórházát és több egyesületét. Magyaróvár az 1890-es években ugyancsak nagyközségi státust kapott. Kevésbé volt népes, mint Mosón, de itt volt a megye törvényhatóságainak székhelye, járási szolgabírói hivataljárásbíróság, telekkönyvi hivatal, királyi közjegyzőség és adófelügyelőség. Volt még azonkívül adóhivatal, pénzügyőrbiztosi állomás, vasútállomás, posta, távírda és posta-takarékpénztár. Az óvári régi várban volt elhelyezve a magyar királyi gazdasági akadémia. Ezenkívül működött még egy kegyesrendi algimnázium, s egy kisdedóvó. De találunk ebben a településben államépítészeti hivatalt és királyi tanfelügyelőséget is. Volt kórház és takarékpénztár, továbbá az osztrák-magyar banknak egy fiókja. A társadalom sokszínűségét mutatja többféle egyesülete (közöttük találjuk a Mosón vármegyei gazdasági és megyei régészeti egyesületet is). Óvár változatlanul központja volt a Frigyes főhercegi uradalomnak, amelyben akkor már nemcsak tehenészet működött, hanem sörgyár is. A nagyközségben 2 magyar nyelvű lapot is kiadtak: a Mosonmegyei Lapok az 1890-es évek elején már a 8., az ugyanitt megjelenő Mezőgazdasági Szemle pedig a 14. évfolyamába lépett. 23