Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)
Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157
genkészüléket kapott a dombóvári és a paksi intézet. Ezzel tehermentesítették a szekszárdi gondozót. Ugyanebben az évben kezdett működni Szekszárdon a tüdőszűrő állomás, bár próbaképpen már 1952-ben történt a megyében tüdőszűrés. Kiemelendő még a simontornyai gondozó BCG-oltási tevékenysége 1952 óta, mely országos szinten is az elsők közé tartozott. Az oltási rendszer az egész megyében elterjedt, évekkel megelőzve a hivatalosan is elrendelt kötelező védőoltást. Hazánkban 1956-ban vált kötelezővé a BCG-védőoltás, korszerűsített formáját 1959-ben vezették be. 112 Ezután a 0-14 év közötti gyermekek 1959 előtti 25070000 gyakoriságú megbetegedési aránya (évente 5000 új megbetegedést regisztráltak akkor) folyamatosan csökkent; 1970-ben már 10%ooo alá, 1980 után pedig 1-2%000-re. Az oltás védőhatása különösen a gyermekkori gümős agyhártyagyulladás ritkábbá válásában érvényesült. 1961-ben Tbc. Tenyésztési Decentrum, a gümőbacilus kimutatását végző laboratórium létesült a megyei kórházban. Nem kellett többé a vizsgálatokat Budapesten végezni. A felkutatási munka eredményét mutatja, hogy megnövekedett a tünet- és panaszmentes állapotban felismert betegek száma: Az új gümőkóros betegek kor szerinti megoszlása: 1953 1959 Év 1 2 \_ 2. 0-3 4-6 7-14 15-19 20-24 25-29 30-34 35-49 50Magyarázat: l.=az összes új beteg %-a, 2. = az e korú lakosság %000-e. A megye új betegei a lakosság 21%o -ét jelentették, míg az országos adat 29%ooo mutatott. 100 új tüdőgümőkóros betegből 29 bizonyult fertőzőnek (országosan 24,5). Egyúttal az is látható, hogy az új betegek aránya kezd az idősebbek felé tolódni. 1962-ben a nyilvántartott betegek aránya a lakosság 1230 0 / 000 o-e volt. Ez időben a megye szarvasmarha-állományának még 19%-a fertőzött volt gümőkórral (TSz: 15,3%, áll. gazd.: 46,8%). A gyermekek fertőzésében 0,4%-ban szerepelt a szarvasmarha típusú gümőbacilus. 1960-ból származó adatok szerint a tüdőn kívüli gümőkór a leggyakrabban a nyirokcsomókat (26,4%) betegítette meg, de 0,5% volt a bélgümőkór részesedése is, mindkét formát inkább a fentebb említett bovin típusú betegség okozta. Elég magas volt még ekkor a csont- (24,5%) és a hugyrendszer (23,4%) megbetegedése is. 1963-ban a gümőkóros betegeknek 20-25%-a még idült fertőző beteg volt, jó részük otthonában tartózkodott, környezetére fertőzési veszélyt jelentett. 1961-től egy, 1965-től már két mozgó tüdőszűrő-szolgálattal rendelkezett a megyei tüdőbeteg-gondozó intézet, így az addigi kétéves periódus után 1965-től már évente sor kerülhetett a megye lakosságának tüdőszűrésére. Bár fokozatos, de még lassú volt a javulás mind a megbetegedések, mind az elhaltak számát tekintve, s az országos átlagot még nem érte el. 184 1,5 16,3 1,5 31,2 2,4 O 15-5 2,9 61,5 6,3 40,5 5,9 58,9 5,9 63,4 4,6 78,3 13,4 136,8 8,0 148,0 15,4 156,8 11,2 189,4 13,5 139,2 12,3 212,0 23,3 98,0 26,2 175,6 18,3 62,9 27,4 135,3
