Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

Országosan nagy anyagi ráfordítással - a betegek életkörülményeinek javítása mellett - meggyorsult a gümőkóros betegek elhelyezésére szolgáló kórházi ágyak számának növelése. így épültek föl a 60-as években a 300 ágyas tüdőgyógyintézetek (Edelény, Kalocsa, Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Pécs, Tatabánya), s 1965-ben kis késéssel a szekszárdi is. Ezután a 122 helyett 300 ággyal rendelkezett megyénkben a tüdőgyógyászati hálózat, egy helyett három tüdőosztály fogadta a tüdőbetegeket a megyei kórházban. A háború után elkezdett fejlesztés, mely mind a kórházi ágyak számának, mind a gondozó intézeti hálózatnak és a tüdőszűrő állomások rendszerének növelését tűzte ki célul, s bevezette a kötelező BCG-oltást a gümőkór minél gyorsabb és eredményesebb leküzdése érdekében, ezekben az években érte el tetőfokát. Eredményes volt azonban a szarvasmarha-gümőkór elleni küzdelem is. 1964ben a megyei tanács mezőgazdasági osztálya jelentésében szereplő adatok ezt bizonyítják:

113 az egyes járásokban az alábbi számú úgynevezett nyílt gümőkóros tehenet emelték ki az állományból: bonyhádi j.: 12, dombóvári j.: 5, paksi j.: 2, szekszárdi j.: 12, tamási j.: 19, Szekszárd város: 1. Már e szám is csekély volt az előzőekhez képest, ezután már elenyészővé vált a reagáló szarvasmarhák száma. 1967-ben megfelelő épületbe költözhetett a bonyhádi tüdőbeteg-gondozó intézet, s itt már röntgenfelvételek készítése is történhetett. Egy 1969-es egészségügyi miniszteri utasítás, mivel a gümőkóros új betegek száma csökkent, a tüdőbeteggondozó intézetek és a tüdőosztályok feladatát kiterjesztette több nem gümőkóros légúti betegség, így a hörgi asthma, hörgőtágulat, daganat stb. ellátására is. Az intézmény új elnevezése tüdőosztály, tüdőbeteg-gondozó intézet lett jelezve így is a körülmények megváltozását, a tennivalók bővülését. E módosítás szükségességét már évek óta jelezte a tüdőosztályok és a gondozók betegforgalma is. Míg 1965-ben a tbc-s betegek aránya a 3 szekszárdi tüdőosztályon még 80,0% volt, 1969-ben már 61,3%-ra csökkent, később még tovább mérséklődött, s emelkedett a nem gümős betegek száma. A tbc elleni küzdelem hálózata - mely az elmúlt negyedszázad alatt még csak vázlatosan sem ismertethetett nagyszerű eredményeket ért el a gümőkór megfékezésében - immár hivatalosan is átalakult a tüdőbetegségek elleni küzdelem szervezetévé (főleg az idült hörgőgyulladás, a hörgőrák és a hörgi asthma növekvő előfordulása szinte parancsolóan kötelezte már erre a sok tapasztalattal rendelkező szakmát). 1971-ben az egyik 100 ágyas tüdőosztály, majd később a másik is belgyógyászati osztállyá alakult át, így csak 100 ágy maradt a tüdőbetegek számára a megyei kórházban. 1975-ben megszűnt a simontornyai gondozó, községei a módosult közigazgatási határoknak megfelelően a szomszédos - zömmel a tamási - gondozó ellátási területéhez kerültek. A járási székhelyek fokozatosan városokká alakultak át, ennek hatása az egészségügyi hálózatban is mutatkozott. A tüdőszűrés korszerűbbé tétele érdekében megkezdődött az immár városi gondozókban a tüdőszűrő állomások létrehozása, a későbbre tervezett kiterjesztett lakosságszűrések alapjának megteremtése. Ilyen körülmények között érkezett el az emberiség - s hazánk szakszolgálata is Koch Róbert korszakalkotó felfedezésének 100. évfordulójához. Ez időszak nagyobb részét még a passzív védekezés jellemezte, s csak az utolsó harminc évre vonatkozik a gümőkór elleni küzdelemben az aktív támadó tevékenység, melynek a legfontosabb célja csökkenteni és végül meggátolni az egészséges népesség gümőkóros fertőződését. Századunk második felében az új megbetegedések száma általában csökkent, bár világrészenként nem egyenlő mértékben, sőt Afrikában még emelkedett is. 185