Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

Ugyancsak Okolicsányi-Kuthy Dezső hivatkozik Korányi Frigyesre, akinek számításai szerint 1895-ben a budapesti gümőkórosoknak csak 10%-a esett a vagyonnal bírókra, 90%-a a szegényekre.

18 Néhány világváros gümőkóros halálozása a lakosság százezrelékében (1899): Párizs, 428, Bécs 456, Szentpétervár 456, Budapest 569, Moszkva 454.

19 E korszak lezárásaként közlöm a szekszárdi Ferencz-közkórházban 1870-1891 között ápolt betegek nyilvántartásából az 1870-es - feltehetően gümőkóros (radiológiai vizsgálat és baktériumkimutatás még nem történhetett, s arra sincs adat, vajon szövettani vizsgálatot végeztek-e) - betegforgalmat:

20 bőrfarkas: 4 férfi (gyógyult 2), csontszú: 1 nő (gyógyult), görvélykór: 8 férfi, 5 nő (gyógyult: 0, meghalt 1 férfi), gűmökór: 18 férfi, 4 nő (gyógyult: 0, meghalt 5 férfi, 2 nő), mellhártyalob: 6 férfi, 1 nő (gyógyult: 5 férfi, 1 nő). Az 1895-ben ápolt betegek közül:

21 bőrfarkas: 1 férfi, 1 nő (gyógyultak), csontszú: 18 férfi, 10 nő (gyógyult 1 férfi, 5 nő, megn.: 5 férfi), tüdőgümőkor: 32 férfi, 12 nő (gyógyult: 0, meghalt 14 férfi, 5 nő), mellhártyalob: 8 férfi, 2 nő (gyógyult 3 férfi, 1 nő, meghalt 3 férfi). Mai ismereteink birtokában nemcsak a kórismézést, hanem a gyógyultnak nyilvánítást is kétkedéssel fogadhatjuk. Dr. Tanárky Árpád igazgató főorvos könyvéből annyit tudunk, hogy a kórház 1902-ben kapott röntgenkészüléket.

22 Ez figyelemre méltó korszerűségre utal, hiszen Röntgen német fizikusprofesszor csak 1895-ben fedezte föl az általa X-sugárnak elnevezett röntgensugarat, melyet első ízben 1896-ban alkalmaztak a tüdő vizsgálatára. Itt említem meg az 1891. március 23-i keltezésű belügyminiszteri leiratot „Tolna vármegye közönségének Szegszárdon",

23 melyben értesíti a lakosságot, hogy engedélyezte dr. Oblóth Adolf bonyhádi gyakorló orvosnak a Berlinből érkezett Koch-féle oltóanyag-küldemény (tuberculin) kiszolgáltatását, s nevezett a szer alkalmazásáért felelős. E leirat előtt jelent meg ugyancsak a magyar királyi belügyminiszter átirata:

24 „Múlt évi november hó 30-án 17631 sz.a. kelt jelentése folytán a Koch-féle gyógymóddal való kísérletezés eszközölhetése czéljából egyelőre egy üvegcse oltóanyagot (:5 grammot:) a törvényhatóságnak oly felhívással küldök meg, miszerint annak ára fejében 14 frt 66 krt azaz tizennégy fit 66 krt az üvegcse átvétele után haladéktalanul ide küldjön be. Felhívom továbbá a törvényhatóságot, hogy a Koch-any aggal folytatott kísérletek lefolyásáról és az elért eredményről tüzetesen szerkesztett szakszerű jelentést időről-időre terjesszen fel. Végül értesítem a törvényhatóságot, hogy a mennyiben a Koch-féle anyagból pótlólag ismét nagyobb mennyiséget nyernék, abból a törvényhatóságnak a nyerendő kísérlethez képest bizonyos részt rendelkezésre fogok bocsátani. Budapesten, 1891. évi január hó 18-án" Az aláíró a miniszter megbízásából Lukács György államtitkár volt. A szekszárdi Ferencz-közkórház igazgató főorvosa a Koch-féle oltóanyaggal történő kísérlethez két 6-6 ágyas elkülöníthető szobát jelölt ki. A kórház a szükséges beteganyaggal (tüdő, bőr, csont és ízületi gümőkór) rendelkezik.

25 A magyar királyi belügyminiszter 1891-ben kiadott körrendelete a dr. Koch-féle folyadéknak rendszeres alkalmazását a magángyakorlatban, tekintettel a gyakran rendkívül heves reakciójára, még nem engedélyezi. A szer még a tudományos kísérletezés szakában van. 1895-ben dr. Hangéi Ignácz, Tolna megye tiszti főorvosa az alispánnak küldött átiratában, hivatkozva a nagyméltóságú m. kir. Belügyminisztérium rendeletére 163