Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

legelső feladatnak javasolta a rossz lakásviszonyok javítását. Az uradalmak cselédsége rendkívül túlzsúfolt lakásokban él, „egy nagyobb szobára gyakran 30-35 lélek is jut". De rossz a helyzete a köznép egy részének is: „...alig van olyan község, hol hegyszakadékokból vájt pincze lakások, szellőzhetlen, fűthetlen nedves putrik ne használtatnának lakásul, magában Szegszárd községben 30-nál több az ilyféle lakások száma s Szegszárd Község nem törődése folytán egyre szaporodik..." Helyzetkép a századforduló időszakáról A magyar királyi honvédelmi miniszter 1900-ban utasította a vármegye közönségét, hogy azokat az állításköteleseket, kik „a tüdő-gümö-kórban szenvedés gyanúja alatt állanak, ezen fogyatkozás megállapítása végett katonai kórházba küldessenek.'*

1 Már a század elején volt egészségnevelés, hatósági támogatásának több példájával találkozhatunk. A belügyminisztérium a törvényhatóságoknak küldött olyan könyvecskéket, melyeket a falvak lakosságához juttatva, azokból a tüdővészről népies és jól érthető ismereteket szerezzenek. A minisztérium ezt a módszert a tüdővész elleni küzdelem egyik leghathatósabb tényezőjének tekintette.

28 1907-ben belügyminiszteri körrendelet a tüdőbeteg egyének köpetének díjtalan megvizsgálása céljára köpetvizsgáló állomás létesítését közli.

29 Csak orvosok küldhettek ide köpetet. E néhány ismertetett rendeletből is körvonalazódnak részben minisztériumi szintű intézkedésként, részben a megyei egészségügyi vezetők javaslataiként - még ha nagyobb eredmény nem is követte ezeket - a tüdővész elleni küzdelem első lépései, bár a helyi vezetők nemtörődömsége nemegyszer akadályt is jelentett. Az 1894-i budapesti egészségügyi kongresszuson megállapították, hogy Magyarország a legtöbb áldozatot követelő államok között szerepel Ausztriával, Szerbiával, Romániával, Oroszországgal együtt.

30 E kongresszusnak nagy szerepe volt egyébként a magyarországi gümőkórellenes küzdelem megindításában, ami Korányi Frigyes nevéhez fűződik, ugyanis itt jelentette be, az egész országot megmozgató társadalmi összefogás eredményeképpen, egy leendő tüdőbeteg-szanatórium felépítéséhez az anyagi fedezet biztosítását. Európában Németországban létesült az első tüdőbeteg-szanatórium, Görbersdorfban, 1854-ben, Brehmer vezetésével.

31 Az 1899-ben Berlinben megrendezett tuberkulóziskongresszuson is, a rendelkezésre álló halálozási statisztikák szerint, hasonlónak minősítették Európa országainak gümőkóros helyzetét.

32 Magyarország gümőkóros halálozási adatai a századforduló időszakában gyors ütemű növekedést mutattak; hiszen míg 1892-ben 46 967 fő, 1895-ben 53 960 fő, addig a századforduló első évében 70 731, majd 1905-ben már 76 545 fő, azaz 60%-kal több halt meg e népbetegségben. Az I. világháború előtt Magyarországon a halottak 14%-a, Németországban 12%-a, az USA-ban 9%-a volt gümőkóros. Okolicsányi-Kuthy Dezső 1908-ban e szomorú emelkedést a következőkkel magyarázta:

33 megbízhatóbbá vált halottkémi feljegyzések és statisztikai feldolgozás; eleinte valószínűleg sokszor nem ismerték föl a betegséget (ezért voltak alacsonyabb mutatók); de az emelkedés valós is, mint minden olyan országban, ahol még mindig nem vetik teljes erejüket latba a védekezés terén. Hozzá kell még tennünk azt is, hogy Magyarország iparosodása és a városok lakosságának gyors ütemű duzzadása, a zsellérek helyzetének romlása erre a korra esett, a szociális vívmányok javulása nélkül. 1905-ben Magyarország 164