Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

1910-ben Marcali nagyközség foglalkozási szerkezetében Mohácséhoz mutat hasonlóságot, mert a lakosságnak itt is jelentős hányada (42%-a) mezőgazdasággal foglalkozott. Ugyanakkor a keresők 28%-a iparral, 5%-a kereskedelemmel foglalkozott. Viszonylag alacsony a közlekedési dolgozók aránya (2%), magasabb a közszolgálat és a szabadfoglalkozásúaké (6%). A napszámosok aránya 4%, s a házicselédeké viszonylag magas: 8%, ami az ipari struktúrájú városokéhoz hasonló. A Marcalitól délre fekvő Nagyatád is mezőváros, ahol katolikus, református és zsidó lakosokat találunk az 1860-as évek közepén. Működött területén egy ferencrendi zárda és egy héber imaház (zsinagóga) is. Fényes Elek kiemeli a posta, a kiadóhivatal és a gyógyszertár létét, és megemlíti, hogy évi 5 országos vásár tartására volt joga. A városnak különösen a marhavásárai voltak nevezetesek. Határának jelentékeny részén egy nagy uradalom feküdt, amelynek tulajdonosa a Czindery család volt, amelytől azonban 1823-tól Csuzy cs. k. kamarás bírta zálogban 1856-ig. Ezután több tulajdonos kezében volt, majd a századfordulón Lelbach Keresztély volt a határban nagybirtokos. Az uradalomhoz egy puszta tartozott. 1877-ben mezővárosként szerepel a helységnévtárban, amelyhez 4 külső lakott hely tartozott. 278 házban 2504 magyar lakos élt itt. Volt ekkor Nagyatádon katolikus templom és zsinagóga, vasút, távírda és posta. Az 1890-es években Nagyatád már járási székhely, nagyközségi rangban. 1890 augusztusától a szob-barcsi helyiérdekű vasútvonal egyik állomása volt. Megemlítik takarékpénztárát, kaszinóját és számos egyletét. Több iskola működött falai között (iparos tanonciskola, polgári stb.). 1887 és 1912 között a székesfehérvári méntelep egyik kirendeltsége is Nagyatádon volt. A földesúrnak szép kastélya állt még itt. Nevezetesek voltak a marhavásárai. A népességszám-növekedés 1881-1900 közt 23%, a századforduló utáni évtizedben azonban már csak 9% volt. 1910-ben lakosainak száma alig haladta meg a 3 és fél ezret, az e típusú települések közt az alacsonyabb lélekszámúak közé sorolhatjuk. 451 ház állt akkor Nagyatádon. Az 1910. évi foglalkozási szerkezet viszont az ipari keresők kimagasló arányát mutatja (40%), bár más forrásból tudjuk, hogy ezek kezműiparosok voltak. Ez a városka hagyományos iparszerkezetével, a kézműipar egyik jelentős központja volt. A foglalkozási szerkezet szerint a keresők számában a kereskedelemmel foglalkozók aránya az átlagosnál magasabb, s ugyanígy magasabb a szabadfoglalkozást és közfoglalkozást űzők aránya is (8%). A véderő szokatlanul magas aránya (1900ban 10,1910-ben 5%) a méntelep állományát jelzi, amelyet a század első évtizedében már visszafejlesztettek, majd 1912-ben el is vitték Nagyatádról. A napszámosréteg aránya is viszonylag magas volt, bár 10 év folyamán 7%-ról 2%-ra csökkent. Más típusú település Barcs, ez a Dráva mellett fekvő helység. Az 1860-as években magyar-német mezővárosként lakosainak száma alig érte el a másfél ezret. Forgalmi centrumnak számított, mert rév volt a Dráván, átkelőhely Horváth-Szlavóniába és kikötő, amely az 1850-es években megindult gőzhajók és más hajók számára létesült. Dohánybeváltó hivatal működött itt. A folyón sok hajómalom volt, és évente kétszeri országos vásár tartására volt joga. A határban a gróf Széchenyieknek volt birtoka. Az úrbéri birtokrendezés Somogy megyei viszonylatban simán zajlott le, s a földesúr maga is a mezőváros fejlődését kívánta. Az 1860-as évektől már vasút szeli át, s a kiépülő Zta/rítelepnek nevezett új település nemcsak a vasutasoknak adott otthont, hanem hamarosan kereskedelmi és iparteleppé vált. Ennek köszönhető a népesség kiemelkedő növekedése, amely töretlen ívű fejlődést jelez. 1881-1900 között 75%, majd a század első felében 19%-os volt a lakosság lélekszámának növeke12