Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

Siklós a 6 ezer körüli népességszám-kategóriában a tárgyalandó települések „középmezőnyében "foglal helyet. Népességszáma egyenletes növekedést mutat, sőt a századforduló után már 16%-kal nőtt a népességének száma. Az 1910. évi foglalkozási szerkezet szerint a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók aránya alig lépte túl a lakosság egynegyedét, magasabb viszont az iparral foglalkozóké (34%), továbbá a kereskedelemből élőké az átlagosnál (9%). Ugyancsak az átlagosnál magasabb a közlekedéssel foglalkozók aránya is (4%), míg a közszolgálat keresőinek aránya kb. megfelel az átlagnak. A házicselédek száma viszonylag magas, a lakosság kereső részének mintegy 9%-a tartozott ebbe a kategóriába. Mindkét település nemcsak gazdasági, hanem szellemi központja a vidékének. A határ közelében fekvő Siklóson például az 1890-es években pénzügyőr-biztosi állomás is van, továbbá selyemtenyésztési felügyelőség is. Iskolái közül említést érdemel a polgári fiúiskola és az iparos tanonciskola. Az iparosok nagy számának ismeretében természetes, hogy volt ipartestület, míg a gyáripart egy gőzmalom képviselte. Az 1890-es években 10 éves évfordulójához közeledett a Siklós és Vidéke című hetilap és három éve működött a Siklósi Hírlap. Nyomda is volt a nagyközségben, könyveket is adtak ki. Ferences zárda volt itt, de ugyanakkor erős református közösség és viszonylag nagy számú zsidóság. 1894-ben kórház és szegényház nyílott. Évekig tartó készülődés után a századfordulóra létrejött a vasúti összeköttetés is Siklós és a megyeszékhely között. A Duna-parti Mohács ismét más. Ez is közigazgatási centrum, mint Siklós, de itt a pénzügyőrségen kívül csendőrparancsnokság is volt. A gyáripart az 1890-es években 2 gőzmalom, tégla- és gépgyár képviselte. Élénk forgalmát nemcsak a vasútállomása, hanem a gőzhajóállomása is előrelendítette. A pécsi kőszén egy része változatlanul itt került hajóra. Ennek a településnek is volt az 1890-es években már 15. évfolyamába lépő hetilapja, és ferences zárdája. Nemcsak forgalma volt jelentős, hanem pénzügyi és társadalmi központnak is számított Mohács takarékpénztárával és többféle egyesületével. Az akkori Baranya megye életében mindkét településnek nemcsak múltja, hanem az akkori jelene miatt is jelentős szerepe volt. Somogy megyei kisvárosok A szomszédos Somogy megye területén 5 mai kisvárost találunk: Boglár és Lelle, amely később összevontan lett város, de akkor mindkettő falu volt. Marcali, Nagyatád, Szigetvár és Barcs mindegyike mezőváros volt, de míg Marcali és Szigetvárjárási székhelyként szerepelt már az 1860-as években, addig Barcs és Nagyatád a. babocsai járásnak volt része. (Siófok akkor Veszprém megyéhez tartozott.) Marcali az 1860-as években a fehérvár-kanizsai országút vonalán feküdt, s postahivatal is működött területén. Minthogy ekkor egyik Széchenyi-uradalom feje, ezért jelentős árufelesleg került itt értékesítésre. Évente 3 országos vásár tartásához volt joga. Katolikus temploma volt. Az 1877. évi helységnévtárban még mezővárosként szerepelt egy pusztával a határában. 313 házban 3309 magyar lakos élt, s a katolikus templom mellett zsinagógáját is megemlítik. Az 1890-es években a szolgabírói hivatalon és járásbíróságon, továbbá az adóhivatalon kívül királyi körjegyzőség és csendőrszárny-parancsnokság volt területén. Posta- és távíróhivatala, továbbá posta-takarékpénztára volt. Lakosainak száma növekvő tendenciát mutat, bár ez a növekedés viszonylag kismértékű (16, illetve 10%). 1881-ben 360 házban 3 és fél ezer lakos élt, 1910-ben pedig 600 házban több mint 4500 fő lakott. Ekkor már vasútállomása, vasúti távírdája is van a postahivatalon kívül. 11