A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)
VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL
is. Ezért meghatalmazottam kiszállásairól rendes útinaplót vezetni és útjának eredményeirőlfolyó évi augusztus hó 3 L-ig jelentést tenni tartozik. Szekszárd, 1948. július 1. Némethy Pál sk. alispán. E meghatalmazásnak a birtokában egymagam megvalósítottam mindazt, amit az adott körülmények közt meg lehetett valósítani, illetve aminek a megvalósítására a Dunántúli Tudományos Intézet kapott megbízást vajmi kevés eredménnyel. Tettem mindezt egyszemélyben, saját elhatározásomból, felsőbb utasítás nélkül. Gyűjtőutam sorra vezetett el a különböző kastélyokba, bár mindenhová nem tudtam eljutni kellő időben a felmerült nehézségek miatt, amelyek e munkásságom elé akadályokat vetettek, értve ezalatt e közgyűjteményi értékeknek leírhatatlanul elhagyatott és sokszor undorítóan piszkos voltát és azt a sok időveszteséget, ami ezeknek az értékeknek a kibányászásával állott elő. Gyűjtőutam megkezdéséről és annak kezdeti sikereiről jónak láttam az Országos Levéltárat is értesíteni, mint egyedüli szervet, amely az általam megkezdett kutatómunkát országos arányúvá fejleszthette volna. Az Országos Levéltárhoz intézett és 1948. évi augusztus hó 28-án kelt levelemben tájékoztatást adtam a közgyűjteményi értékek megmentésének hivatali úton való eredménytelenségéről és saját kezdeményezésű s félig hivatalos, félig személyes küldetésem kezdeti sikereiről és eredményeiről, bár még nem is lehetett áttekintésem arról a hatalmas értékről, amit sikerült kimentenem a soksok törmelék, piszok közül, szemétdombról, pincékből, rohadékokból stb. Végzett munkámnak keserves részleteit mellőzve javasoltam, hogy ez a felderítőmunka szerveztessék meg országosan, mert hiszen országos viszonylatban valóban felbecsülhetetlen értékek lennének még megmenthetők. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy gyűjtőutam kiterjedt a muzeális és könyvtári értékek megmentésére is, éspedig jelentős sikerrel. Ez a ténykedés annál inkább fontosnak látszott, mert magánkutatók járták be az országot, s nem volt kétséges, hogy a magánkutatók kezén mi minden fog eltűnni e hatalmas nemzeti vagyonból. Az Országos Levéltár akkori főigazgatója 566/1948. sz. a. 1948. évi október hó 5-én hozzám intézett levelében örömét fejezte ki kezdeményezésemet és annak eredményeit illetően és közölte, hogy gyűjtőutam követésére körlevélben felhívta a vidéki kartársak figyelmét. Egy évvel később még egyszer tájékoztattam az Országos Levéltárat gyűjtőutam további eredményeiről és közöltem azt is, hogy a kastélyok és nagybirtokok felszámolása tovább folytatódik, az előbbi jelentésem óta szerzett tapasztalatok pedig arra késztetnek, hogy kezdeményezésemnek országossá tételére ismét felhívjam a figyelmet, mert megítélésem szerint e kérdésben lényeges változás azóta sem történt. Annak megvilágítására, hogy országos viszonylatban milyen eredmények lennének várhatók, megemlítettem, hogy eddig 120 középkori oklevelet találtam meg és mentettem meg az elkallódástól, a mohácsi vész utáni időkből származó iratanyag pedig egyre nagyobb értékben és mennyiségben került be a levéltárunkba. Az általam beszállított könyveknek a száma ekkor meghaladta a 16 000 kötetet, nem is szólva arról a 40 képzőművészeti alkotásról, melyek közt Benczúr-, Székely Bertalan-, Mednyánszky- stb. festmények is voltak találhatók. Javasoltam továbbá, hogy az országosan megindítandó felderítő szolgálat osztassék két részre, éspedig először meg kell menteni az elhagyott és szétdúlt kastélyok mindennemű közgyűjteményi értékeit, másodszor pedig célirányos lesz átvenni a régi tulajdonosok által még lakott kastélyok anyagát a tulajdonosok önkéntes felajánlása útján, mielőtt kastélyaikat bármilyen okból elhagyni kényszerülnek. E kétirányú tevékenységgel olyan hatalmas anyagot lehetne megmenteni és feltárni, ami mind történelmi, mind társadalomtudományi, művészeti, kulturális és muzeális vonatkozásban felbecsülhetetlen jelentőséggel bír. E levelemnek következményeként az Országos 159