A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

ment a templomból. Csámpai is felállt, de mégsem ment ki, a tanúnak azonban, mikor hazaért, félrement a szája. Éppen Csámpaiért akart küldeni, mikor az hirtelen megjelent nála és szája ekkor rögtön helyreállt és meggyógyult. E képzeletbeli esetek miatt, melyekben valószínűleg az ügyész sem hitt, Csámpainak Miskolcról, Veszprém megyéből és más helyekről kellett mai szóval élve erkölcsi bizonyítványokat hoznia, hogy a vádaktól szabaduljon. A felmentő ítélet nemcsak büntetőjogi szempontból volt reájuk nézve életkérdés, hanem azért is, mert miként arra számos példa akad, abból a faluból száműzték a gyanúsítottakat, ha nem igazolták ártatlanságukat. A három boszorkány: Vörös Ilona, Fejér Ilona és Tamás Zsuzsa A már ismertetett két halálos ítélet óta a boszorkányperek vitelében mintha enyhülés állott volna be és nemcsak hogy halálos ítéletet nem hoztak, de még börtönbüntetésre szólót sem. Annál feltűnőbb, hogy az 1741. évben egyszerre három boszorkányt ítéltek halálra és égettek meg a máglyán tűzhalállal. Ez a három boszorkány, Vörös Ilona, Fejér Ilona és Tamás Zsuzsa szegény koldusasszonyok voltak, akik kéregetésből tengették életüket, s ennek kapcsán itt-ott némi boszorkányságokat is elkövettek az akkori kor megítélése szerint. Először Vörös Ilona került a vármegye törvényszéke elé. A kihallgatott tanúk mindenféle ördöngösségekkel vádolták őt, s volt olyan köztük, aki látni vélte, hogy miként repült el Vörös Ilona a dunakömlődi hegyről a Duna felé. A másik tanú kopó képében vélte felismerni őt, aki aztán elhordta tejét, vaját, tejfelét. A tanúk szerint nagyon sok gyermeket, asszonyt megrontott, teheneknek elapasztotta a tejét, betegségeket idézett elő, majd azután meggyógyította és így tovább. Legjellemzőbb esete az, hogy egy takácsmester feleségének a bal keze szülés után mindjárt megromlott, ami szintén az ő ördöngösségének tulajdonítható. Mikor aztán a paksi orvosasszony se tudta meggyógyítani, Vörös Ilona azt javasolta, hogy szerezzen száraz farkashúst, szitálja meg hétszer és azzal kezelje felesége beteg karját. Ezt végül is maga Vörös Ilona cselekedte meg, de bizony nem használt semmit se. A másodszorra ajánlott anyalapu használt ugyan egy keveset, de nem sokáig. Harmadszorra azt ajánlotta, hogy egy kutyakölyöknek, amelyiknek még nem nyíltak ki a szemei, vágja el a nyakát, vesse ki beleit és azután a kutyakölyök nyers húsával kösse be felesége kezét és hagyja rajta a kötést három napig. A takácsmester ezt nem merte megtenni, mert miként a céhszabályokból tudom, azt a mesterembert, aki macskát vagy kutyát öl, a céhből ki kell zárni. Ekkor Vörös Ilona maga hozta el a kutyakölyket és az említett orvosasszony elvágván nyakát, az ajánlott módszerrel bekötötte az asszony beteg karját. Csakhogy az asszony nem bírta ki a három napot, le kellett venni a kötést, melyből csak úgy potyogtak ki a kukacok. Az orvosasszony a kutyakölyket a tűzbe vetette, de az asszony keze csak nem gyógyult meg mindaddig, amíg a fejérvári patikából nem hozatott sassa-frassa nevű gyökeret és sanctum lignum nevű fát. A tortúra alá vetett Vörös Ilona minden kérdésre megfelelt és mindent bevallott, elárulta társait is. Beismert, majd tagadott rontásokat, ugyanúgy gyógyításokat is. Beismerte azt is, hogy a paksi postakocsisnak ők akarták kiszedni a csontjait úgy, hogy észre sem lehetne venni. Ezt a kocsist a társa, ha megkantározhatta volna, meg is nyergelte volna, hogy elmehessen rajta a Szent Gellért-hegyre. Voltak a bölcskei hegyen, a kömlődi hegyen, táncoltak és mulatoztak és söprűn is elmehetett volna, de ő nem ült reá. Ő volt a boszorkányok dobosa és most is vele van a dobja, egy féldióhéj, de itt az nem szól. Beismeri az ördöggel való szövetségét, aki féke-