A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Ezekre a kérdésekre szeretett volna a vármegye feleletet kapni Lengyel Katától, de miként a hivatalos jegyzet is bizonyítja, minden kínzás ellenére sem vallott egyetlen kérdésre sem. Ezekben a kérdésekben benne van lényegileg mindaz, amit a falvak népe a boszorkányokról elképzelt, feltételezett, sőt hitt és amiért sokan éltek rettegésben a falvakban és amiért sokaknak voltak szörnyű látomásai. Lengyel Kata életét tehát a máglyán végezte be és perének megvolt még az az érdekessége, hogy arra okulásul meghívták Simontornya község akkori elöljáróságát, a vármegye pedig nem érte el célját és semmit se tudott felderíteni a boszorkányok világából ennek az asszonynak csodálatos ellenállása miatt. Csapó Zsuzsi regénye A második boszorkány, akit Tolna vármegye büntetőtörvényszéke a máglyára küldött, Csapó Zsuzsi volt. Mielőtt e sorsra jutott, viharos életet töltött el, s talán kegyetlen sorsának tudható be az, hogy annyi viszontagság után a máglyán mint boszorkány fejezte be életét. A török hódoltság idején élt Tolna városában szegény sorsban Csapó András és felesége Zsuzska nevű leányukkal, aki ekkor lépett életének tizedik esztendejébe. Csapó Zsuzsi szülei hat forinttal tartoztak Körösztös Miklósnak, ugyancsak tolnai lakosnak. Körösztös Miklós, aki ekkor negyvenéves volt, szemet vetett erre a kicsiny leánykára és végül is a hat forint adósság árán megvette szüleitől és házasságra lépett vele, mégpedig a leányka anyjának biztatására és ösztönzésére. Abban eltérnek a vélemények, hogy török kádi(bíró) esküdtette-e össze őket, vagy a kálvinista prédikátor, de tény az, hogy a házasságot forma szerint is megkötötték, jóllehet a tanúk vallomása szerint Csapóné mások csudájára és szidalmára bottal és pálcával hajtotta leányát Körösztöshöz, bár leánykája még gyenge, tudatlan és ostoba volt ahhoz, hogy érthette volna, mit is jelent tulajdonképpen a házasság. Ezek után egészen természetes volt az, hogy ez a gyenge leányka mindegyre hazaszökött szüleihez, otthagyván férjét, aki végül is, mint egyébként is törökös ember, a török kádival megkorbácsoltatta feleségét, hogy engedelmességre szoktassa. E közben a török kádi is szemet vetett a leánykára és szerette volna mostohafiának megszerezni. E veszedelmet a szülők megneszelvén, leányukkal együtt elszöktek a török iga alól és Vázsonyba menekültek, hová már nem kísérte el őket az asszony nélkül maradt férj. Vázsonyban aztán, hogy Körösztös ne akadjon esetleg reájuk, felvették a Kalmár nevet és e néven éltek tovább. Csapó Zsuzsa nem is találkozott negyven évig volt férjével, aki ez alatt az idő alatt még négyszer házasodott. Csapó Zsuzsa se maradt el nagyon mögötte e téren, mert ő is már a harmadik uránál volt, amikor bigámiájuk kiderült. A kettős házasság miatt a vármegye perbe fogta őket, de a körülményekre való tekintettel felmentette őket és végül is Csapó, illetve Kalmár Zsuzsa végérvényesen felesége lehetett Kisigárdy János jómódú nemes embernek. Ezt a házaséletét azonban feldúlta a kuruc-labancvilág, lévén az asszony a kurucok oldalán, férje pedig a labancokén. Csapó Zsuzsa szívvel-lélekkel szolgálta a kurucokat és sok kellemetlenséget okozott urának is és másoknak is, akik labancok voltak. Végül annyira elkeserítette a helyzetet, hogy urát gyilkosságba kergette, melynek halálos ítéletéből alig szabadulhatott. Ez az eset és vagyonának a felesége által történt elherdálása végül is arra késztette, hogy eldobja magától a hálátlan és hűtlen aszszonyt, akiért annyit kellett szenvednie. Ilyen viharos élet után megöregedve és elhagyatva bűbájosságra adta magát s csakhamar a vármegye börtönébe került boszorkányság vádjával terhelten. A vádirat szerint kétségtelen az, hogy a pokolbéli sátánnal cimborált és annak ereje által sok helyen és sok alkalommal űzte boszor94