A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

kánymesterségét, bűbáj oskodott és így ezzel az irtóztató gonoszságával nemcsak sokakat megbotránkoztatott, hanem hihetőleg sok istenfélő keresztyént is megrontott ördöngösségeivel és a nála talált eszközökkel, nem rettegvén az isteni és világi törvények kemény büntetésétől. Kéri ezért a vádló, hogy hasonló ördöngös társainak elrettentő példájára előbb csigáztassek meg, utána pedig elevenen égettessék el. A törvényszék a vádindítvány szerint ítélt és ez a tízéves korában erőszakkal férjhez menésre kényszerített leányka bizonyára nem gondolta akkor, hogy ilyen szomorúan fejezi be életét. E két szörnyű ítélet után tekintsünk meg egy felmentő ítéletet. Péntek Istvánná Kis Jutka ügye Egyik német katona, aki a vádlotthoz volt beszállásolva, 1717. augusztus hó egyik napján szolgálata után bement a korcsmába és ott megrészegedett. Hazafelé menet tréfából a szárítókötélről leakasztotta Péntekné urának az ingjét és eldugta. Egyesek szerint Péntekné azzal fenyegetőzött, hogyha eljön a hétfő és tejet kaphatna, annyira megrontaná a tettest, hogy sohasem lenne belőle többé ember. Farkasinat is vonna reá. Az eset után rövidesen a német katona fetrengeni kezdett ágyában, mindenféle rémeket látott maga körül, sőt azokhoz hozzá is szúrt és egyiket karján meg is sebesítette. A rémképek annyira üldözték, hogy fel akarta akasztani magát, de terve nem sikerült, mert szijja rövid volt. Az egyik tanú vallomása szerint azt hitték, hogy megszállotta az ördög és elhívatták a papot. A barát e katonának a száját, mely teljesen bezáródott, valamivel felnyitotta és mellére és torkára is szentséget tett. Ekkor a német felébredt és megszólalt. Azt vallotta, hogy testének amely részén Péntekné elhúzza a kezét, az nem fáj, de a többi része igen. A kihallgatott kilenc tanú közül egyik sem vall Péntekné boszorkányságára, mindössze az egyik tanú tesz homályos célzást erre, mondván, hogy amikor misére akart menni, észrevette, hogy a keresztúton szenes öntés van. Vissza akart fordulni, de már későn volt s még azon a napon testének kényes helyén pattanás keletkezett, mely miatt sokat kellett kínlódnia. Később olyan fejfájást kapott, hogy se éjjel, se nappal nem tudott nyugodni és Péntekné és Pásti Jánosné először felesége, majd szolgálója képében háromszor is voltak nála s bár Pénteknét testében is látta, hiába akarta megfogni, mindjárt eltűnt. Ezután elment a fej érvári borbélyhoz köpülyöztetni magát, de a borbély azt mondta, hogy ennek már nem lenne haszna. Ilyen előzmények után az ügyész vádat emelt ellene boszorkányság címén, felvonultatván ellene egy sereg törvényhelyet, de nyilván maga sem hitt a vádjában, mert nem kért halálos büntetést. A bíróság fel is mentette azzal a figyelmeztetéssel, hogy máskor vigyázzon a nyelvére és viselje magát békésen. Prun György János esete Az ördöngösségnek és babonának együttes jelentkezését szemlélhetjük Prun Gy. János szökött katona esetében. Az ügyész 1725. évi május hó 25-én vádat emel ez ellen a szökött katona ellen azért, mert a Falkenstein ezredből hét évvel korábban megszökvén össze-vissza csavargott és végül is elérkezett Esser János tolnai lakosnak házába, akit aztán ördöngösségével annyira megrontott, hogy eszét vesztette. Ez a szökött katona ugyanis elmesélte házigazdájának, hogy ő az ördöggel szövetséget kötött, melyet saját vérével írt alá. E szövetség szerint eladta lelkét az ördögnek 300 000 aranyért éspedig oly módon, hogy a lelkét öt év, hét óra és kilenc perc alatt kell átadnia az ördögnek, éspedig ennek az évnek Szent János napján. Ki-