A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

nemcsak erőteljesebb lett, hanem bizonyára kihatással volt a még nem mozduló és a reájuk kényszerített társadalmi rendet békésen és türelemmel viselő többi jobbágyokra is. Ennek tulajdonítható az, hogy Tolna megye jobbágysága az 1765-1766. évi dunántúli parasztmozgalmakban maga is jelentős részt vett, azt egyes részeiben felül is múlta, sőt a csibráki eseményekkel talán meg is előzte. Jeszenszky Sándor, Csibrák község földesura a Tolna vármegyéhez intézett és 1764. évi november hó 13-án kelt levelében fájdalmasan panaszolja, hogy az úrbéri szolgáltatások elhanyagolása miatt többszöri figyelmeztetés után végrehajtást rendelt el csibráki jobbágyai ellen, ezek azonban a földesuruk iránti köteles tiszteletet megvetve és előzőleg a bíró házánál összeszövetkezve, végrehajtóit megtámadták, a végrehajtást meghiúsították, majd a végrehajtás megismétlésekor az alkalmazottai által a nemesi udvarára behordott zálogtárgyakat erőszakkal visszafoglalták. A nagyobb baj megelőzése céljából és nemesi háza védelmében kemény szavakkal megdorgálta őket, jobbágyai azonban a kerítésből kihúzgált karókkal reátámadtak, halállal fenyegették meg, sőt az öldöklés jeléül a harangokat is félreverték és ha családja nem védelmezi olyan erőteljesen, bizonyára halálát is ott leli. Kéri ezért a vármegyét, hogy Jobbágyaival szemben, akik minden engedelmességet megtagadtak és őt ilyen vakmerően megsértették, nyújtson kellő védelmet, mert a vármegyének nemcsak a jobbágyokpanaszainak a meghallgatása képezi feladatát, hanem az is kötelessége, hogy a földesurak védelmére keljen zabolátlan alattvalóik támadása esetén, mert hiszen ezeknek vakmerősége miatt a jelenlegi időkben sem a földesúrnak, sem az alkalmazottainak az élete nincsen biztonságban." Egyúttal utasítja ispánját, Lipthay Istvánt, hogy mivel ő nem székel állandóan Csibrákon, a zendülésnek vezérét, Strigencz János bírót, nevében és hatalmával példásan büntesse meg, bírói pálcájától egyidejűleg fossza meg. Fülöp Ádámot, aki először hatolt be nemesi házába, Kovács Ferencet, aki karót emelt reája, Babos Józsefet és Bruczkó Andrást, akik őt halállal fenyegették, valamint a még ezután kiderítendő társaikat ugyancsak példásan büntesse meg, de csak abban az esetben, ha a vármegye megfelelő támogatást nyújt e megtorló eljáráshoz. A vármegye a csibráki jobbágyok ellen a vizsgálatot el is rendelte és azt foganatosította is, ebben az ügyben tett egyéb intézkedéseknek azonban eddig még nem lehetett nyomára akadni. Tolna vármegyében a török hódoltság megszűnése után, az 1764. esztendőben a földesurat saját személyében először a csibráki jobbágyok támadták meg és ezzel a cselekedetükkel mintegy utat nyitottak azoknak az eseményeknek, amelyek az 1766. esztendőben sokkal nagyobb horderejű történések közepette Tolna megyének majdnem egész jobbágysága a dunántúli parasztmozgalmak jelentős tényezőivé és egyes vonatkozásokban a paraszti ellenállásnak egészen különálló részeseivé avatták. E parasztmozgalmak cselekvő részében első helyen áll az ozorai jobbágyoknak nemsokára bekövetkezett felkelése földesuruk ellen. Ozorai Pipo, családi nevén Scolari Fülöp, ez a firenzei származású törökverő magyar hadvezér és királyi kincstartó, aki magyar nevét felesége, Ozorai Borbála révén kapta, Ozora község nevét a magyar nemzet történetébe családi nevén kívül az általa építtetett és az olasz renaissance remek alkotásaként számon tartott kastélyával véste bele. Ez az egykor oly fényes és hírneves kastély a magyar nemzet viharain nyomtalanul elenyészett s vele együtt megszűnt e falunak is egykori tündöklése. A török hódoltság után új, minden eddiginél hatalmasabb földesúr, az ország nádora „Eszterházy Pál herceg vette birtokába efalut és építtetett a régi helyébe új várat, egyszerűbbet és szürkébbet a réginél, de maradandót és elég erősét ahhoz, hogy onnan féken lehessen tartani az odatelepülő és gyorsan szaporodó új lakosságot. Az 76