A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

bevallja, hogy a simontomyaiak panaszáról semmit sem mer írni, mert szerencsés ember az, akit az ismeretlen veszedelmek óvatossá tesznek. Nem szeretne ugyanis úgy járni, mint elődje, a szerencsétlen Hoffsteter intéző, akit az ifjú gróf több ízben megvert és tömlöcbe is záratott minden ok nélkül. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy Simontornya lakossága mentől előbb gyarapodhasson és e törekvésének volt is némi sikere, de sokan meghallván, hogy az ifjú gróf alattvalóival miképpen bánik, semmi kedvük sincsen többé a Simontornyára való településhez. Madarász Jánosnak ez az igen finoman fogalmazott levele a simontornyaiaknak panaszát teljesen valóságossá teszi éspedig minden túlzás nélkülivé. így az is érthetővé válik, hogy a simontomyaiak miért jelentették ki, hogy a télen elköltöznek a faluból, mert az ifjú gróf rövidesen visszatér és az egész telet a faluban tölti. A simontornyai jobbágyok élete éppen akkor keseredett meg a legnagyobb mértékben a szabadságharc bukása után egy-két évvel később, amikor a kuruc-labanc küzdelmeknek válságát még ki sem heverhették. Simontornya váráért véres harcok dúltak és a szabadságharc végén, az 1711. évben a falu már annyira elpusztult, hogy az uradalmi intéző szerint a faluban mindössze 15 jobbágy maradt meg, de azok is elvesztették minden vagyonukat. A jobbágyok Miksa gróftól bocsánatot kérnek, hogy kötelezettségeiknek nem tehetnek eleget, de erre képtelenek, mert a császári katonaság eltartása ezer forintnál is többe került és az árendájukat is már csak kölcsönpénzből tudták megfizetni. Az 1712. évben nem is a simontomyaiak, hanem Gorich Miklós, az egykori szolgabíró tudósítja az öreg grófot, hogy a faluból történt eltávozása után a falusiak közt nagy zúgolódás támadt az árenda miatt, melyet az elmúlt háború szenvedései miatt többé már nem tudnak megfizetni. Azelőtt, miként a simontomyaiak vallják, alig akadt közülük egy jobbágy is, aki ne a maga ekéjével művelte volna földjét, most pedig az egész faluban mindössze 12 ökör található, de ezek közül is csak kettő akad olyan, amelyik ekevontatásra használható állapotban van. Ezért nem tudják az árendát többé a régi feltételek mellett megfizetni s inkább elköltöznek a faluból a szomszédos földesúrnak, Sinczendorffnak a birtokára, aki máris négy termékeny pusztát ígért nekik. Az itteni jobbágyoknak valóságos nyomorúságát még csak tetőzte a várparancsnoknak az a szokatlan és seholsem tapasztalt visszaélése, hogy a földesúri jogok megsértésével saját hasznára a faluban kocsmát nyitott és így annak hasznától nemcsak a földesurat, hanem a jobbágyok közösségét is megfosztotta. A jobbágyfalunak, mint közösségnek a nyomorúságát az uradalmi intézőnek, Madarász Jánosnak az a híradása érzékelteti a leghívebben, miszerint az 1713. évben az uradalmi malomnak az évi haszna többet ért három puszta jövedelménél, vagyis ennyire megromlott a jobbágyoknak gazdasági helyzete és vele együtt mindennemű szolgáltatási képessége. Miksa gróf egyébként egyáltalán nem értett egyet Lipót fiának erőszakos cselekedeteivel és jobb bánásmódra intette fiát, megvigasztalván egyidejűleg a simontomyaiakat, hogy segíteni fog rajtuk és nem kell elhagyniok a falut. Az uradalomhoz tartozó másik két falu, Nagyszékely és Kisszékely jobbágyai is siettek panaszt emelni egyre emelkedő terheik miatt ugyancsak Miksa grófnál, jóllehet Lipót gróf székhelyétől távolabb esvén, sanyargattatásuk korántsem közelítette meg a simontomyaiaknak mértékét. Miksa gróf annyira igyekezett jobbágyainak kedvében járni, hogy egészen kivételszámba menően mindhárom faluja jobbágyainak megengedte, hogy a saját maga számára fenntartott területen kívül egyéb birtokain a jobbágyok szabadon vadászhassanak. A földesúri terheknel sokkal keservesebb katonai beszállásolás és porciózás terhein is állandóan igyekezett könnyíteni és a simontomyaiak hathatós közbenjárásának köszönhették azt, hogy a várőrségnek, melytől olyan sokat szenvedtek, nagyobbik részét még az 1712. évben 70