A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)
VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL
Hadnagy Albert TANULMÁNYOK TOLNA MEGYE PARASZTSÁGÁNAK XVffl. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL Tolna megye, mely a mohácsi vész előtt, a mainál sokkal nagyobb határok közt, félezernél is több magyar falut számlált, a török hódoltság megszűntekor a pusztulásnak ijesztő képét mutatta. Sok száz faluját népével együtt elsodorta a török uralomnak másfél százados vihar és ami megmaradt, azt nem kisebb erővel pusztította tovább a magyar népre oly végzetes Habsburg-uralom első negyedszázada. Ez utóbbira mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy a török uralmat felváltó Habsburg-uralom első negyedszázada alatt e megyének megmaradt 75 falujából 39 pusztult el, és az idegen zsoldos hadsereg olyan rettenetes nyomással nehezedett a jobbágyság vállaira, hogy sokan voltak kénytelenek közülük idegen tájakra menekülni, mert hiszen puszta létükben is fenyegetve voltak. Török uralom alatt virágzó életet élt Simontornya mezőváros, a töröknek még évi 3000 forint adót fizetett, de huszonöt évvel később az osztrák császár még annak is örülhetett, ha az elszegényedett lakosságon a teherbíró képességüket is meghaladó, de már csak évi 150 forintot kitevő adót be tudta hajtatni. Ugyanezen idő tájban a megmaradt falvak közt szereplő Bonyhád községnek pedig mindössze 4 lakosa volt. Tolna megye az 1694. évben Baranya megyével egyetemben kénytelen volt az uralkodó előtt panaszt emelni azért, mert a kegyetlen és a világ teremtése óta nem ismert terheket képtelen elviselni. Néhány évvel később, az 1699. évben Lipót császár már arra kényszerült utasítani Tolna megye urait, hogy akadályozzák meg a magyar lakosságnak a török uralom alá való visszaszökését. Tolna megye alázatos hódolattal veszi tudomásul a császárnak eme parancsát, de kénytelen kijelenteni, hogy a szökéseket a lakosságnak igen gyér volta miatt a legjobb akarat mellett sem tudja meggátolni. Ez a császári parancs döbbenetes erővel világítja meg azt a felszabadítást, amelyben a magyar népet a Habsburg-uralom részesítette s amelynek gyászos és végzetes következményeit császári házuk bukása sem feledtetheti. A már említett következmények így válnak tisztán érthetővé és világossá, de egyúttal az is, hogy miért volt kénytelen II. Rákóczi Ferenc fegyvert fogni a felszabadító császári uralom ellen és hogy mennyire igaz volt híres kiáltványának az a tétele is, hogy a Habsburg-uralomnak egy évi sarcolása nehezebben volt elviselhető, mint a töröknek ötvenesztendei uralma. E romlást és pusztulást maga a természet is nyomon követte. A török uralom és a felszabadító háborúk alatt majdnem teljesen kihalt és elnéptelenedett tájak pusztaságokká változtak, melyeket sűrűn beborított a bozót és a tüske és az elvadult vadvizek nyomán a bűzös mocsárvilág. Ilyen szörnyűséges természeti és politikai viszonyok közepette fogott hozzá paraszti társadalmunknak őse, a magyar jobbágyság e megye elvadult és elnéptelenedett tájainak újonnan való benépesítéséhez és emberi életre alkalmassá tételéhez. Mérföldeket kell bejárni amíg egy élőlénnyel találkozunk és a vadaknak válik lakhelyévé e vármegye, ha el nem viszik innen a császári katonaságot, panaszolják a vármegye urai a bécsi udvarnak még néhány évvel később is II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának bukása után. A paraszti 61
