A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

gükben ugyancsak a birtokos urak osztályából kerültek a szabadságharc élére. Azért is nevezik mindannyiukat tekergő tolvajnak és istentelen ebnek, mert tisztjeikben kiváltságos osztályuk árulóit látják, akik mögött fenyegetően emelkedik fel a jogaitól megfosztott tömeg, a nemzet túlnyomó többsége, az a falusi szegénység, amely a kurucok győzelmétől a maga felszabadulását is reméli. József császár is ebben a felismerésben adta ki parancsát 1710. február 27-én; az alsóbbrendű nemességet és a jobbágyságot a már visszahódított területeken le kell fegyverezni, nehogy ismételten zavarokat támasszanak.

35 Az eddig ismertetett adatok a kuruc-labanc Tolna vármegye életét rögzítik mozaikszerű képekben. A további adatok a kurucoktól annyiszor ostromolt, de soha kezükre nem jutott Győr várának és városának sorsát vetítik elénk, hasznos tanulságokkal a szabadságharc egészére. Említettük már, hogy Győí városa és Győr vármegye milyen értékes védlevelet eszközölt ki Savoyai Jenő hercegtől és hogy e védlevélért milyen árat kellett fizetnie. A győri kereskedők, akik egyrészt német származásuk miatt, másrészt pedig üzleti érdekeltségeiknél fogva mindenestül a bécsi udvarhoz voltak láncolva, az öreg labanccal, Gindl Orbánnal az élükön teljes mértékben kiérdemelték a herceg bizalmát. Győr vára a szabadságharc kezdeti szakaszában, az 1704 év elején teljesen elhanyagolt állapotban volt és a veszélyes helyzetre való tekintettel sürgősen intézkedni kellett a védelmi berendezéseknek a lehető legjobb állapotban való hozatala érdekében. Erre a célra azonban a vár hadbiztosának semmiféle anyagi erőforrása sem állott rendelkezésére. Herpffer János győri kereskedő mindjárt ezer forint összeggel sietett a császári hadbiztos segítségére 6%-os kölcsön formájában. Gindl Orbán pedig a következő évben 137 láda oltott mésszel, 30 öreg tölgyfaoszloppal és 20 középszerű oszloppal járult hozzá a vár megerősítéséhez, 453 forint értékben. A végső szükségben udvari felhatalmazás nélkül cselekvő hadbiztost, Osswald Kristófot hitelezői még évek múlva is szorongatták e kölcsönért.

36 A vár anyagi szükségleteinek a biztosításához a Gindl testvérek további 1000 forintos kölcsönnel járultak hozzá. A császár iránti odaadó hűség azonban nem zavarta meg üzleti számításaikat. Gindl Orbán és Gindl Ferdinánd, e két dúsgazdag győri tőzsér, a zilált anyagi helyzetéről ismert bécsi udvarnak a következő ajánlatot tette: nyújtson neki a bécsi udvari kamara, nyílt védlevélben, a császári udvari haditanács minden akadékoskodása és támadása ellenében is módot és biztosítékot arra, hogy a még kezükön lévő erdélyi sóbányából a sót a váron belül vagy azon kívül bárhol, ahová csak el tudnak jutni, szabadon eladhassák. Ebben az esetben ők, ha az udvari kamara elismeri a már említett 1000 forintos kölcsönüket, annak 90 forintos kamatával együtt, továbbá természetbeni szolgáltatásaikat az ugyancsak fent említett 453 forint értékben és előre kötelezvényt ad nekik 6000 forintról 6%-os kamat mellett, akkor ők a só eladásának mértéke szerint tüstént kifizetnek a győri várnak 4457 forintot. Ajánlatuk szerint a bécsi udvari kamara elismerte volna a győri hadbiztos által szorongatott helyzetében önkényesen fölvett kölcsönt kamatával együtt állami adósságként, nemkülönben a természetbeni szolgáltatásokat is, s mindezek figyelembevételével a hitelezők számára kiszolgáltatott volna egy 6000 forintos kötelezvényt olyan 4457 forintos újabb kölcsön fedezésére, amelyet a hitelezők csak a só eladása után fizettek volna ki Győr várának. E Bécsben, 1705. augusztus 28-án kelt ajálat további sorsa ismeretlen. Önmagában is beszél azonban azokról a zavaros pénzügyi viszonyokról, amelyek a bécsi udvart ebben az időben jellemezték. Szinte nevetségesen hat az ajánlattételnek az a része, amelyben a természetes szolgáltatások után a kamatot elengedik, olyan üzlet létrejötte esetén, amely a kétes követelések biztosításán felül a só szabad kereskedésének engedélyezésével önmagában is hatalmas hasznot hajtott volna e furfangos üz-