A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

rancsnoka, Győrött, 1709. szeptember 27-én kelt parancsában utasította Tolna megye közigazgatási szerveit, hogy a Dunántúl elfoglalása után a még bujdosó kuruc vezéreket - Kisfaludyt, Eszterházy Antalt, Török Istvánt, Szekeres Istvánt - követőikkel együtt, mint tolvajokat és a „közönséges csendnek háborgatóit" minden igyekezetükkel üldözzék, vágják és öljék. Fej- és jószágvesztés terhe alatt tilos volt a bujdosóknak szállást és élelmet adni és bármiben is segítségükre lenni. Az ellenőrzés elősegítése céljából úgy rendelkezett, hogy a falvak lakosságát gyorsan össze kell írni, mégpedig mind a távollevőket, mind az otthonlevőket és ez utóbbiaknak a fegyvereit is. „Mellyek, hogy igazán végbe menjenek, a bírák és minden falunak vénei megesküttessenek és eleikbe tétessék, hogyha ennek utána hamis tétovázás, elhallgatás vagy eltitkolás találtatik, legelsőbben a bíró és egy a vének közül hitszegését akasztófával vagy karóval fizeti meg. "Ugyanilyen következményekkel fenyegette a parancs az egyházak papjait arra az esetre, ha a kurucokkal egyet találnának érteni és nem követnének el mindent abból a célból, hogy a népet a királyok iránti hűségre visszatérítsék.

32 Fél esztendővel később, Heister által a Dunántúl védelmére rendelt Nádasdy Ferenc gróf még parancsnokánál is meszebb ment a kurucok iránti gyűlöletében. Szombathelyen, 1710. május 20-án kelt és Tolna vármegye rendéihez intézett levelében meghagyta a vármegyének, hogy katonái által működjék közre a „tekergő tolvajok" kiirtásában. Készítse fel úgy a katonáit, hogy helyi ismereteik segítségével kalauzolják a császári hadakat a kurucok felhajtásában. „Ezen istenteleneknek kiirtásához másik igen szükséges orvosság az is lévén, hogy nemcsak fejők, életek vesztése alatt megparancsoltassék a falubelieknek, hogy a közelebb lévő kegyelmes urunk Őfelsége commandantjához a híreket bevigyék s ne, amint istentelenül szoktak, mi koron immár helyükből kiment, hanem mihelyt sajdétja, sőt éjjel-nappal strázsákat tartsanak, erdejeket is éjjel-nappal megvizsgálják, se éléssel ne táplálják, se semmi kigondolható segítséggel hozzajok lenni ne merészeljenek, sőt, ha legkisebbet sajdítanak, az szomszéd faluknak is hírt adván föltámadjanak s mint afféle dühödt ebeket üldözzék, agyonverjék, bizonyosak lévén, hogy valaki vagy valakik legkisebbikben is ezen rendelés ellen excedálnifognak, valamint magokat a tolvajokat látják és látták, ugy minden kegyelem nélkül nemcsak a birót, de legértékesebbik két-három embert fölakasztatom, sőt, ha ez meg nem rezzenti a szófogadatlanokat, minden commandansnakparancsolatjában lészen olyan faluknak minden népét kardra hányni... "

33 A vármegye engedelmesen válaszol e parancsnokra, de szerényen megjegyzi, hogy bár Őfelsége hűségére fegyvert fogni tartoznának, de a megye lakossága e zűrzavaros időkben annyira megfogyatkozott és az egyetlen őrségnek, a simontornyai várnak a katonáit a kurucok úgy megsemmisítették, hogy ha a kurucok támadni találnak, nincsen kivel ellenük kiállni. Ami pedig a parasztság ellenállását illeti, azzal mentegetik magukat, hogy egyik falu a másiktól 3-4-5 magyar mérföldnyire esvén, a nagy távolság miatt nem mernek a kurucok ellen feltámadni. De még ha a falvak közelebb is lennének egymáshoz, egyben-egyben mindössze 7-8, legfeljebb 12 ház van, s ez túlságosan kevés ahhoz, hogy ellenállhassanak.

34 E két parancs és a rájuk adott válasz pontosan jellemzi a parasztság magatartását: nem hajlandó elárulni a kurucokat, hiszen azok az ő sorsa megváltoztatásáért küzdenek és ontják vérüket. Heister és Nádady grófok parancsának nemcsak történetpolitikai, hanem társadalompolitikai háttere is van. Mindkét parancs kiadója attól tartott, hogy a falvak népe, a szegénység, a katonai téren már majdnem legyőzött kurucokat rejtegetni és táplálni fogja a végső siker vagy újabb felkelés reményében, hiszen sorsának jobbrafordulását e küzdelmektől várta. Német és magyar nagyúri hadvezérek e gyűlölködő hangja és kegyetlensége olyan kurucok ellen irányult, akiknek a vezetői többsé53