A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

révén hozzám kerültek, a vármegye alispánjával 1946. évi szeptember hó 5-én a vármegyei hivatalos lapban 8979/1946. alispáni szám alatt saját fogalmazásomban az alsóbb fokú közigazgatási szervekhez a következő körrendeletet adattam ki: „ Valamennyi járás főjegyzőjének, Szekszárd megyei város polgármesterének és az összes községi elöljáróságoknak. A háborús eseményeknek következtében a köztulajdonban lévő levéltári, muzeális, könyvtári és általában a közgyűjteményi értékeknek állagában tekintélyes károsodás állott be. Ezt a károsodást nagy mértékben növelte az a körülmény, hogy a hadi eseményeknek és a belső átalakulásnak folytán a magántulajdonban lévő közgyűjteményi értékek is sok helyen minden felügyelet nélkül maradtak és veszendőbe mentek. Ezeknek a közgyűjteményi értékeknek felbecsülhetetlen közművelődési, történeti és tudományos jelentőségük van és ezért megóvásuk és megmentésük közérdekű feladat. Elrendelem tehát, hogy minden község elöljárósága azonnal vegye számba a község területén lévő közgyűjteményi értékeket és azoknak jelenlegi elhelyezésérőlés állapotáról személyes felelősség terhe alatt a járási főjegyzőkhöz október hó l-ig tegyen részletes jelentést. Ez a rendelkezésem úgy a köztulajdonban, mint a magántulajdonban lévő közgyűjteményi értékekre kiterjed. Ezt a rendelkezésemet akkor is végre kell hajtani, hogyha ezeket az értékeket a hadi események, a belső átalakulás, vagy kitelepítés során eddig veszteség még nem érte, illetve a pusztulás veszélye ezidőszerint még nem fenyegeti. Az elöljáróságok úgy kötelesek jelentéseiket a szóbajöhető családok, közületek, társulatok stb. személyes meghallgatása útján megszerkeszteni, hogy a jelentésekből e közgyűjteményi értékeknek mai állapotáról pontos tájékozódást szerezhessek és azt is megállapíthassam, hogy hol és milyen mértékben lesz azonnali beavatkozásra szükség ezeknek az értékeknek a megmentése céljából. E szempontból különös gondot kell fordítani azoknak a családoknak, közületeknek stb. a levéltáraira, magánlevelezésére stb., akik a vázolt eseményeknek következtében kastélyaikat és a benne lévő közgyűjteményi értékeiket elhagyni kényszerültek, illetve azoknak megőrzéséről a változott körülményeknekfolytán gondoskodni egyáltalán nem tudnak. Az érdekelteknek meghallgatása alapján nyilatkozzék a tekintetben is, hogy az elhagyottnak tekinthető anyagon kívül kik óhajtanák közgyűjteményi értékeiket a vm. levéltárnak, illetve múzeumnak örök tulajdonul, vagy Örök letétképpen átengedni. A járások főjegyzőit utasítom, hogy e rendelkezésemnek pontos és szigorú végrehajtását a maguk hatáskörében is szorgalmazzák és községeiknek jelentéseit, esetleges észrevételeikkel együtt az adott határidőre terjesszék fel hozzám." Ez a rendelkezésem pontosan meghatározta azokat a teendőket, amelyeknek végrehajtása esetén még szinte el sem képzelhető értékben és mennyiségben lehetett volna megmenteni azokat a kulturális javakat, amelyek levéltári, könyvtári és muzeális szempontból jelentőséggel bírtak és nemzeti vagyont jelentettek. Későbbi gyűjtőutam eredményei nemcsak igazolták ezt a feltevésemet, de egyúttal bizonyították azt a szomorú tényt is, hogy szerte e megyében sehol nem akadt egyetlenegy személyi tényező se, aki e vonatkozásban bármit is tett volna, illetve, hogy ne vezetett volna félre ebben a kérdésben nemleges jelentésével. Az történt ugyanis, hogy eme alapvető rendelkezésem ellenére kivétel nélkül minden járási főjegyzőtől azt a választ kaptam, hogy az elöljáróságok jelentései szerint sehol semmi se maradt, minden elveszett, vagy megsemmisült. E lesújtó jelentések vételekor jóhiszeműségemben még nem gondoltam arra, hogy a nemleges jelentések mögött a tenni nem akaró, vagy még inkább a cselekedni nem merő hivatali közönyösség bújik meg, nemzeti kincseink mérhetetlenül nagy kárára. E félrevezetésen veszett el két esztendő, melynek idején egyre tovább és egyre nagyobb mértékben kallódtak el történeti múltunk minden irányú drága kincsei. Hivatali tevékenységem kiszálláso156 -