A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Hadnagy Albert TOLNA VARMEGYE LEVÉLTÁRÁNAK PUSZTULÁSA A H. VILÁGHÁBORÚ SORÁN Tolna vármegye levéltárának pusztulása (1944-1945) A török hódoltságot kezdetétől végéig szenvedő Tolna vármegye irományai e hódoltság idején végképpen elvesztek és megsemmisültek. A török hódoltság megszűnte után a vármegye zűrzavaros állapotai szintén nem kedveztek az iratok megőrzésének, de még azok keletkezésének sem. A vármegyének a legrégibb irata ugyan az 1654. évből való, de ez az irat is csak véletlenül jutott a birtokába, s mint egyedi irat, nem is vonatkozik a vármegye múltjára. Az iratok rendszeresebb keletkezése az 1696. évben vette kezdetét, amikor a török hódoltságot felváltó Habsburg-uralom első tíz esztendejének katonai és kamarai igazgatása után a nemesi vármegye ismét megalakult és hihetetlenül nehéz körülmények közepette átvette a vármegye kormányzását. Ennek az egészen újonnan kezdődő polgári közigazgatásnak a kezdetleges volta azonban az iratok rendszerességének és folyamatosságának kifejlődését csak lassú ütemben tette lehetővé. Tolna vármegye közigazgatása olyan kezdeti nehézségekkel küzdött, hogy sokszor még a közgyűlési jegyzőkönyveinek a szerkesztéséhez sem volt elegendő időbeli vagy személyi felkészültsége. Emiatt gyakran lehet találni olyan jegyzőkönyveket, természetesen csak az első időszakokból, amelyeknek üres lapjai hiába vártak a tartalmukra. E kezdeti nehézségek leküzdése után azonban a vármegye levéltára egyre nagyobb és értékesebb iratanyaggal telt meg, hogy aztán ez az értékes iratanyag az 1794. évben majdnem a lángok martalékává váljon. Ebben az esztendőben ugyanis tűzvész következtében majdnem az egész város elpusztult és az égő megyeházából a levéltár iratanyagát a vármegye tisztségviselői csak az életük veszélyeztetése árán tudták kimenteni. Valószínűleg ekkor gyömöszölték 40 zsákba a levéltár iratanyagát, melynek rendezése és valódi levéltárrá való alakítása a XIX. század elején történt meg, hogy ettől az időponttól kezdődően szinte teljes rendben várja kutatóit, egészen a II. világháború derekáig. Tolna vármegye levéltárának egykori pusztulása, helyzete és múltja látszott megismétlődni a II. világháború idején. E levéltárnak selejtezésen soha át nem esett iratanyaga középkori és török hódoltságbeli iratok nélkül is tudományos szempontból igen nagy értéket képviselt, s ezt az értékét csak fokozta az a sajnálatos körülmény, hogy különböző okok miatt iratanyaga majdnem teljesen kutatatlan maradt. E sorok írója 1926. évi július hó l-jén foglalta el Tolna vármegye íolevéltárnoki tisztségét s vette át a levéltárat a megszokott patriarchális módon néhány perc alatt, hiszen a leltárak hiányában ez nem is történhetett másképpen. Állásának sorja és menete nagyjában ugyanaz volt, mint a többi vármegyében: csakhamar egyre 150