A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

várható ellenség elől minden átkelésre használható jármű elvonassék. János főherceg is igyekezett csapatait és felszerelését idejében biztonságba helyezni. Egykorú jelentés szerint Dunaföldvár volt az a súlyosan megterhelt parti állomás, ahová a főherceg vert ármádiájának megmaradt serege, két nappal a győri csata után megérkezett minden társzekerével, bagázsiájával és kincsével egyetemben, hogy a Dunán készített hajóhídon mielőbb átkelhessen a túlsó partra. Tolna vármegye külön biztost rendelt ki Dunaföldvárra, Bertalan Gábor megyei esküdt személyében, aki 101 napon át fenntartotta itt a közrendet, miként maga írta: „...e zűrzavaros és félelmes időben, mikor a kincses szekerek és hajók szárazon és vizén éjjel-nappal takarodtak..." Ezekkel az intézkedésekkel csak öregbedett a franciáktól való és már régebben gyökeret vert félelem, hiszen arra is van adat, hogy évekkel előbb, az 1805. évben Háry István, szabadkai kereskedő, a paksi vásárba hozott két hordó túróját, a franciák benyomulásától való félelem miatt nem merte hitelben Pakson hagyni. Ki volt Háry János? A győri csatával kapcsolatban, Háry Jánosra vonatkozóan olyan adat került elő, ami eddig ismeretlen volt. Ez a levéltári irat arról szól, hogy Háry János részt vett a győri csatában és onnan nem egészen vitézi módon távozott. Ez a Háry János a fehérvári 10. gyaloghadosztály tolnai századában szolgált, mint közlegény és vitézkedése idején mindössze 16 éves volt. A felsőiregi plébános állította ki katonának a saját költségén. Benyovszky Károlynak, a tolnai gyalogos felkelők kapitányának jelentése szerint, a tolnai gyalogsereg a győri sáncokban „elzárattatott az ellenség által" s e gyűrűből csak igen keservesen tudtak kivergődni. A csatában a tolnai gyalogos századból összesen huszonketten hagyták el a fegyvereiket és ezek között található az ozorai születésű Háry János is. E szökevények hazafelé tartva, a felsőiregi őrállók által fogattattak el, de a Tamásiban lévő főszolgabíró, Szulyovszky Lajos hitelt adott elbeszélésüknek és megvendégelte, majd Szekszárdra kísértette őket. Itt mindaddig a város kenyerét ették, amíg Budára nem vitték őket, kihallgatás céljából. További sorsuk ismeretlen. Ha ez a Háry János lenne Garay obsitosa, úgy nem a tréfa kedvéért szállította le a lóról, miként azt kutatói állítják. Ebben az esetben azonos is lehet Augusz Antal említett belső cselédjével, aki korát tekintve ennek a feltételezésnek a leginkább megfelel. Ozorai származása semmit sem von le Szekszárd városának vele kapcsolatos hírnevéből, hiszen a kutatói által feltételezett másik Háry János sem volt szekszárdi születésű. E tekintetben lényeg az, hogy Szekszárd falai közt élte le életét. Ismeretes, hogy Háry János valamennyi kutatóját tévútra vezette az a feltevés, hogy csak egyetlen ilyen nevű személy volt és pedig a szekszárdi fazekas és a feltevésnek megfelelően Garay obsitosa nem is lehet más, mint ez a Háry János. Most csak - ezt a teóriát megcáfolva - azoknak a Háry Jánosoknak a felsorolását folytatom, akik a napóleoni háborúk idején katonáskodtak a harctereken. A már ismertetett ozorai eredetű Háry Jánoson kívül a második Háry János a sorozási lajstrom szerint valóban szekszárdi születésű, aki-a fazekasmesterséget folytatta és akit az 1796. évben Pécsett sorozták be az Antal főherceg nevét viselő gyalogezredbe és ott, mint közvitéz szolgált. Megjárta Velencét és Páduát, onnan tért haza először szabadságra Szekszárdra 1801. december 31-én. Szekszárd város jelentése szerint szabadságolt bajtársaival együtt mind hazatértek és jól viselték magukat, kivéve Valdecz Istvánt, aki Istenkáromló és fajtalan, tökéletlen magaviseletű s többi katonatársaitól magát megkülönbözteti s félni lehet attól, hogy mivel sem magának, sem atyjának javai nincsenek, nagyobb gonoszságra is vetemedik. Azt 115