A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

szeszélyes és megbízhatatlan. Ezek szerint, tehát Háry, Augusz Antalnak nem is vincellérje, hanem belső alkalmazottja volt, akit Augusznak menyasszonya is ismert, mint nem mindennapi egyéniséget és akinek az esetleges elbocsátását gazdája sajnálkozással említi meg Schwaab Klárának. Énnek a Hárynak a Garay obsitosával való azonosságát az is valószínűsíti, hogy a szegénységre jutott Garay-családot és így a költőt is az Augusz család anyagilag sok mindenben segítette. Ezért Garay annyira hálás volt Augusz Antalnak, hogy első verses füzetét néki ajánlotta hálája jeléül. Ebből úgy hiszem, nem alaptalanul következtethetünk arra, hogy a költővel és családjával való kapcsolatai révén, erre a Háryra a költőnek a figyelmét éppen Augusz hívta fel, akinek a házában ez a Háry a napóleoni korszakban visszaemlékezésképpen sok olyan színes és emlékezetes eseményről értesülhetett, amelyek az ő képzeletvilágát meseszerű elemekkel nagymértékben gazdagították, ha nem a saját katonakori élményeit színezte ki. Kutatásaim meggyőztek arról, hogy Háry János életének valamennyi kutatója abból a téves nézetből indult ki, hogy csak egy Háry János volt és ez a Háry János a fazekas mesterséget űzte. A valóság ezzel szemben az, hogy sok Háry János élt ebben a városban és ebben a megyében s mindezek más és más foglalkozásban találhatók. Garaynak tehát a sok Háry János közül azt az egyetlent kellett ismernie, aki a legközelebb állt meséinek történeti gyökereihez. Ez ismét csak arra mutat, hogy az igazi Háry János csakis Augusznak említett belső embere lehetett. Napóleoni háború és Tolna vármegye Mindennek jobb megértéséhez elengedhetetlenül szükséges az, hogy nagy vonalakban e helyen is megismerjük azokat a kihatásokat, amelyeket Napóleon világhatalmi törekvései a megye népére és életére is óhatatlanul maguk után vontak. A török hódoltság megszűnése után mintegy száz esztendő telt el addig, ami Napóleon hadainak a nyomán az országot ismét az ellenséges megszállás réme fenyegette. Történelmünknek a tragikus alakulása ennek a száz esztendőnek az elmúlását se tette könnyűvé és boldoggá, hiszen e száz év leforgása alatt a belső és külső háborúknak sok mindenféle terhét kellett népünknek elviselnie. Alig könnyebbült meg az ország II. József császárnak, a törökök ellen vívott szerencsétlen kimenetelű háborúja terhétől, után majdnem (egy) negyedszázadon át Napóleon hadjáratainak kellett (rettentő) súlyát éreznie vérben és anyagi terhekben egyaránt. Az állandó katonáskodásnak az egyének életét oly sorsdöntőén meghatározó voltát ebből az időszakból, a sok közül egyetlen példával kívánom megvilágítani. Kiss Ilona várongi lakos 1794 decemberben a következőket írta Tolna vármegye alispánjának: „...Már Isten kegyelméből27 esztendeje, hogy a szegény özvegyi életemet nyomorúságosan és keservesen, naponként való könnyeimnek árjával eszem mindennapi kenyeremet, melyet kit fony ásómmal, kit pedig varrásommal keresek. Könnyübb volna szivemnek, ha az Takács György kedves uram előttem a beteges ágyban holt volna meg, de katonának elvitték és a mai napig is oda vagyon, nem tudhatom semmi módon, ha életben van-e vagy megholt, semmi hirét sem hallom... de már Öregségre jutván... Gludovátz József földesuraságomnak a szokatlan robottyára parancsoltatom... nem tekintik azt, hogy a fönt emiitett férjem 27 esztendőktőlfogva eő Felségét szolgálja, életének elvesztésével országunkat oltalmazza, ott szenved a háborúban sok Ínségét, hideget, meleget és testi sanyargatásokat..." Kéri végül az alispánt, hogy mentesíttesse a robot alól. Az erőszakos katonafogdosásnak így jelentkezik a riasztó képe az egyéni élet tragikumán keresztül. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a katonaállításnak és katonáskov dásnak ebből a korszakból kellemes emlékét mindössze a sok szép verbunkos 109