A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

dallamban érzékelhetjük. A fenti példán kívül a verbuválásnak sok bántó emléke maradt fenn e vármegyében is. Gyüszü István és Jáger János, szekszárdi bíróknak a házait az 1797. évben a verbuválások miatt gyújtották fel és ugyanez a sors érte az őcsényi nótárius és iskolamester házát is. Kutatásaim során egyébként az erőszakos katonafogdosásnak olyan rendszerét sikerült megállapítanom, amelynek tényei egyrészt élénk világot vetnek a magyar paraszti észjárásra, másrészt pedig arra, hogy voltaképpen miként is tevődött össze maga az osztrák ármádia. Az egyes falvakra kivetett újonclétszám teljes kiállításáért mindig az öregbíró volt a felelős, akit az alispán, ha nem teljesítette határidőre a néki kiadott parancsot - tüstént vasra is verettetett. A parancs vételekor a bíró és a nótárius megállapították, hogy falujukban kik a dologkerülők, az iszákosak, a szülők iránti tisztelettől és szeretettől elrugaszkodottak, a kocsmázók, kártyások s miként egyik jelentés nagyon találóan fejezi ki - a Játékos kedvűek". Elsősorban tehát őket fogdosták össze. Ha ezek közül nem telt ki a kivetett létszám, másodsorban a vándor iparoslegényeket állították katonának, mondván, hogy ők csak átmenő személyek, nincsenek röghöz kötve, megbízhatatlanok. A paraszti családok gyermekeihez csak abban az esetben nyúltak, ha az előbbiekből nem futotta. A falvak elöljárói maguk sem tagadták, hogy így örömmel szabadultak meg a falurosszáktól, a garázda elemektől. Az ilyen válogatási módszerrel, az osztrák ármádia különböző ezredeibe kényszerített katonák, egész természetes módon, ennek az ármádiának sajátos színt adtak. Egyrészük, mihely alkalmuk adódott, megszökött ezredétől s ezeknek bizonyos hányada került vissza ismét, az ellenük indított hajtóvadászat után. Másrészük elbujdosott és betyáréletre adta fejét. A viszszamaradt és visszakerült részük (ezzel szemben) lassanként megszokta a katonai fegyelmet és közülük sokan váltak valóságos hősökké. Az osztrák ármádia éveken át újságszerű nyomtatványok útján köröztette a katonaszökevényeket, a császár pedig ismétlődő amnesztiával csábítgatta vissza őket a hadseregbe. Háryak a körözvényekben nem találhatók. Nincs szándékomban azt állítani, hogy az osztrák ármádia kizárólag ilyen kétes elemekből tevődött össze. Az ország határain kívül és belül és itt Tolna megyében is sokan voltak olyanok, akiket a társadalom „stabilabb"tagjai közül toboroztak. A sorozólistákból természetesen ma már nem tudjuk megállapítani, így a Háryakról sem, hogy melyik kategóriába tartoztak annak idején. E korszak történelmét tanulmányozva feltűnik, hogy milyen sokan elvetődtek már ekkor messzire a haza határaitól. A simontornyai eredetű Pressburger János Párizsba emigrált és ott szűcsmesterséget folytatott, azt olvastuk róla, hogy veszedelmes tanokat hirdetett s ezek terjesztésének szándékával akart visszatérni az országba, annak ellenére, hogy reverzálist adott innét való örök távozásra. Ezért József nádor utasította Tolna vármegyét, hogy diszkrét módon, a rokonok és ismerősök segítségével tudakolják meg szándékait és ha hazatért, azonnal vegyék őrizetbe, feltűnés nélkül. Iratait kobozzák el és terjesszék fel azokat Budára. Miklós János miszlai lakos Alexandriában lelte halálát, ahová minden bizonnyal a napóleoni háborúk során sodródott el. Gráf János györkönyi és Kovács Mihály decsi lakosok az angol tüzérségnél teljesítettek szolgálatot és miként ezt a reájuk vonatkozó iratok tanúsítják, az angol király kegyelméből életük végéig megkapták nyugdíjukat, részben a hannoveri kifizetőhely, részben a bécsi angol követség útján. Ocskay József és Győri Illés Olaszország határain túl esett fogságba, ahonnan - miként a császárhoz írták levelükben - elosztás révén egy tiszteletre méltó kastélyba kerültek, ahol szerzetes élet uralkodott. Ocskay József, aki paksi eredetű volt, azt írta, hogy „ Felségednek Pesti universitásban oskoláimat elvégeztem oly annyira, hogy Magyarországban Eger nevű városban papi hivatalban foglalatoskodtam, azért ismét hogy 110