Új Néplap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-11 / 265. szám

Fotó: Mészáros János 2016. NOVEMBER 11., PÉNTEK 0 CSALÁDI KINCSESTÁR Az önkéntes munka tölti ki az életüket Bejárták a világot Díjakkal ismerték el munkájukat Azt mondják, hogy a nyug­díjasoknak soha semmire nincs idejük. A Demény há­zaspár mindennapjai töké­letesen igazolják ezt, hi­szen rendkívül tevékeny életet élnek. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu SZOLNOK Nem könnyű ott­hon találni Demény Istvánt és feleségét, Adriennt. Mind- kettejüknek sűrű a napjuk, közösen és önállóan is szá­mos programjuk van. Talán épp ennek köszönhető az a harmónia, amely körülveszi őket. Az ismert fotós és a me­gyei nyugdíjas egyesület el­nökeként tevékenykedő fe­lesége bizony ritkán pihen, pontosabban a pihenésük is tevékeny időtöltés.- A kezdetektől összeköt bennünket az utazás szerete- te - meséli Adrienn, miköz­ben azokat az emlékeket né­zegetjük, amelyeket szerte a világból hoztak. - Mindket­ten dolgoztunk idegenveze­tőként, így külön is nagyon sokat utaztunk, ám együtt is sok-sok élményt szereztünk. Tíz éven keresztül ráadásul az egyik unokánk is velünk tartott, vele együtt Ameriká­Adrienn és István áldozatos ön­kéntes munkáját díjakkal ismer­ték el a közelmúltban. Istvánt óri­ási meglepetésként érte, hogy Beregszászon a Magyar Máltai tói Kanadáig, Japánig szám­talan csodás helyet bejár­tunk. Ezek a kis emlékek szokássá váltak, minden­honnan hoztunk magunk­kal. Mostanra több száz bo­rítja falakat. Amikor leg­utóbb festettünk, Pista in­kább lefotózta őket, mielőtt leszedtük, hogy mindet a he­lyére tudjuk visszatenni... Az utazán mellett való­ban a fotózás szövi át min­dennapjaikat, hiszen István számtalan csodálatos fotót készített már, miközben be­járta a világot.- Bevallom, magam sem tudom, hány kilométer lehet mögöttem, de legalább nyolc­van országban jártam már - meséli. - Évtizedekig Tra­banttal jártuk a világot, még Törökországot is beutaztam vele. Emlékszem, Trójánál igazán rácsodálkoztak az autómra, még azt is megkér­dezték, hogy saját konstruk­ció-e. Ma már nyugdíjasként, Lovagok Szövetsége Apor Vilmos ezüst emlékérmével tüntették ki. Adrienn pedig a Szolnokért Em­lékérem arany fokozatát vehette át nemrégiben. a saját elképzeléseim alapján utazom. Elsősorban úgy vá­lasztom ki az úti célt, hogy egzotikus legyen, vagy a vi­lágörökség része, esetleg kü­lönleges természeti értéket képvisel. így jutottam el az Anktartiszra, Indiába, Finn­országba és sok más hely­re. Nagyon kíváncsi voltam például Japánra, Thaiföldre, vagy éppen Normandiára, a partraszállás színhelyére. Jártam a trópusokon, meg­csodáltam a világ legszebb vízesését, az Iguazu-vízesést Dél-Amerikában, de nagyon érdekes volt a Tűzföld, a sváj­ci és az osztrák Alpok is. Demény István szívesen beszél élménybeszámolókon az utazásairól, számos he­lyen tart elődásokat, illetve fotókiállításokkal illusztrál­ja élményeit. A maradék sza­badidejét pedig az önkéntes­ség teszi ki, csakúgy, mint feleségéét.- Valahogy genetikailag kódolt bennünk az önkén­tesség - teszi hozzá.- Több mint tíz esztendeje kerültem kapcsolatba a kár­pátaljaiakkal, a beregszászi máltai szeretetszolgálattal. Annak idején még az árvíz idején segítettem az ottani kárelhárításban. Ezután szá­mos közös rendezvényt szer­veztünk, így kerültünk tar­tós kapcsolatba. Adrienn mindennapjait a nyugdíjas klubok és egyesü­letek életének szervezése töl­ti ki.- Több mint húsz éve kap­tam egy stroke-ot, leszázalé­koltak - idézi fel a kezdete­ket.- Kis időre teljesen össze­omlottam, azt hittem, vége a tevékeny életemnek. így az­tán egyfajta „terápiaként” is felfogható az a fajta mun­ka, amit a nyugdíjas egyesü­leteknél végzek. Húsz éven keresztül vezettem a Belvá­rosi Nyugdíjas Klubot, en­nek irányítását nemrégiben adtam át az utódomnak, bár természetesen továbbra is részt veszek a mindennapi életben. A megyei egyesüle­tet azonban továbbra is irá­nyítom, az épp elég tenniva­lót ad, így továbbra sem so­kat vagyunk itthon. Щ Díjakkal ismerték el a Demény házaspár tevékenységét Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. /ffoa-VILÁG Zsolt atya! Az iskolában be­szélgettünk arról, hogy mennyi­re egyházi ünnep valójában Már­ton napja. Úgy olvastam, a Már- ton-nap a 40 napos adventi böj­töt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás meg­engedett. Ezt „egyházi berke­ken” belül is megünnepelték ré­gebben? Vagy csak a nép viga­dott? Végül is Tours püspökétől indult az egész... Zsófi Zsófi! Az „egyházi” és a „világi” ün­nepek szorosan összetartoznak. Amikor van örömünk, akkor azért hálát adunk Teremtőnk­nek és az ünnepen nincs helye a „böjtnek”. Az ünnephez a mu­latság tartozik, zene és tánc. Azt is mondhatjuk, hogy jó embert, jókor, jó helyen ünnepelünk. Ér­demes utánanézni ennek a két lábbal a földön járó embernek, aki nem véletlenül lett az Egy­ház első olyan szentje, akit nem erőszakos halál ért, és már éle­tében szentnek tartották, mint manapság például Teréz anyát. Ő is megharcolta a jó harcot, a belsőt, megjárta a hadak útját... Az időpont azért jó, mert kiforrt a bor, „Márton-bora” és meg­hízott a jószág, „Márton-liba”. Tele a csűr, vége az őszi mun­kának, nincs nagyon hideg-me­leg, itt az idő a lakodalmakra és a Márton-bálra. A hely miatt sa­játunknak mondtuk kezdetek óta, mert a mai Szombathely területén született, idén 1700 éve. Ezért őt megmagyarítot­tuk, nemzetünk szentje, ez ked­ves és elfogadott. Tours püspö­ke helyett Szombathely szülötté­nek mondom, ahol édesanyját megkeresztelte, és ahonnan be­járta egész Európát, szimboliku­san az ő belső útját akarjuk jár­ni. Ezért része az egyházi ünnep­nek a körmenet és az ő litániá­ja, saját miséje van, amit a kun­szentmártoniak örömmel meg­tartanak, és a szövegeket az imafüzetükben őrzik. Történelmi esemény Kunszentmárton életé­ben, hogy templomában helye­zik el a Szent ereklyéjét, így ha­zatér Márton az ország legna­gyobb róla elnevezett templo­mába. Örvendezzünk! Párizs az álma A szolnoki Bartucz Alexandra jelenleg egy szolárium­ban dolgozik, de egy dohányboltban is vállal munkát. A 20 éves lány szabadidejében nagyon szeret olvas­ni, a barátnőivel lenni és kerékpározni. Nagy vágya, hogy eljusson Párizsba, de még jobban szeretné, hogy majd egy szép és egészséges családja legyen. Sz. Zs. LANYA Te is szeretnél A hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! А НЕТ KÉRDÉSÉ Szokott ön libát enni Mártonkor?- Természetesen mi sem hagyjuk ki ezt a finomságot! Mint tudjuk, a Márton-na- pi libaevés a gazdasági év le­zárása volt egykor a parasz­ti életben, a betakarítás vé­geztével ünnepeltek így az emberek. Ekkorra forrott ki az újbor, amely a hízott liba, a beérett káposzta mellé ke­rült az asztalra, egyfajta utol­só nagy lakomaként a kará­csonyi böjt előtt. Bár az el­múlt néhány évtizedben va­lamelyest háttérbe szorult ez az ünnep, az utóbbi években ismét reneszánszát éli, egyre kedveltebbé válik a gasztro­nómia szerelmesei körében. A liba egyébként külö­nösen kedvelt alapanyag a konyhában, hiszen nagyon finom húsú állat, amelynek gyakorlatilag minden része jól hasznosítható. Természe­tesen a libamáj a legértéke­sebb, de rendkívül ízletes a melle és combja is. Nyilván a nyakát, a belsőséget is kivá­lóan fel lehet használni, míg a csontos részeiből kitűnő le­ves készül, akár húsleves­ként - stílusosan lúdgégével -, akár tárkonyos raguleves­ként. Nálunk sincs üz más-' ként a családban. Márton-na- pon hagyományosan ez utób­bi kerül az asztalra macesz­gombóccal, töltött libanyak­Pálszabó Mihály, a francia gasztronómia lovagja kai, míg a mellét és comb­ját vele sült burgonyával és birsalmás vöröskáposztával szoktam tálalni. Mindezek mellett azok, akik régóta is­merik az általam vezetett konyhát, biztosan találkoz­hattak már a Pálszabó-féle sólettel, amelyet szintén szí­vesen készítek ilyentájt. En­nek különlegességét az adja, hogy árpakásából, tarkabab­ból és füstölt libemellből, il­letve -combból készül, díszí­tésként pedig a tojás mellé egy-két szelet libamáj és per­sze jó sok lilahagyma is ke­rül a tetejére. Desszertként pedig almás rácsos linzer ké­szül, hiszen ősz végén legin­kább ennek a gyümölcsnek van szezonja nálunk. Sz. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom