Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-21 / 170. szám

0 VÉLEM ÉN 2016. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK A történejem már csak olyan, hogy időről időre megta­nít nekünk néhány fontos dolgot. Meg arra is al­kalmat ad, hogy egyesek ki­kezdjék bizonyos eseménye­it. Ebből a szempontból min­dig is tökéletes céltábla volt az első Holdra szállás, amely­nek éppen tegnap ünnepel­tük a negyvenhetedik évfor­dulóját. Nem kerek évforduló, de ar­ra tökéletesen alkalmas, hogy ismét felszínre hozza a lap­pangó kételyeket. Ahogy az meg is történt. Tegnap már számos helyen olvasni lehetett arról, hogy mégis csak igazuk lehet, azoknak, akik kétségbe vonják azt, hogy 1969 júliusá­ban tényleg legközelebbi égi kísérőnk felszínére léptek az amerikaiak. Akik azt áll ítják, hogy az egész t^ak'egy szín­játék, egy kamu Holda szál­lás volt, a közvetítés csak arra szolgált, hogy meggyőzze a vi­lágot arról, ami meg sem tör­tént. Az Apolló 11 pedig való­jában nem a világűrből hozott kőzeteket, azoknak semmi kö­zük sincs a Holdhoz. S hogy fokozzák az elméletük irán­ti meggyőződést, gyanakod­va megállapítják, hogy leg­alább is furcsa, amit a NASA 2009-ben maga is elismert: Még kellemetlenebb lenne együtt élni egy gigantikus hazugsággal. nevezetesen, hogy tényleg tö­rölte a történelmi esemény eredeti videofelvételeit. Indo­kuk is volt rá: takarékossági okból volt erre szükség, han­goztatják. Azóta persze visz- szaállították a felvételeket a televíziókban leadott közvetí­tések alapján, s meg is akar­nak győzni minket, hogy ez­zel valójában csak mi jártunk jól. Az újkori felvételek ugyan­is jobb minőségűek az erede­tinél. De hát hihető az, hogy a világ legnagyobb űrhajózá­si vállalkozása a világ eddigi legnagyobb űrutazási esemé­nyéről készült képeket törölt az archívumából, csak mert nem люк elég hely a számító­gépükön? - teszik fel a kér­dést a hitetlenkedők. S csak­ugyan nehéz összevont szem­öldök nélkül végig gondolni e problémát. Tényleg csak egy kozmikus blöff lenne a Holdra szállás? K ét örömittas fizimis- kájú, hajdani (?) ka­jakosunk vigyor­gott bele közösen egy kattintás erejéig egyikük okostelójábn a minap. A fur­csa pár a magyar tengernél készült mobilfotóját feltöltöt- te az idehaza legnépszerűbb közösségi oldalra, és a frics­kának szánt szmájli elé ezt ír­ták: „íme az eltiltottak klub­ja...”. A világbajnok Kucsera Ga­bit kokainfogyasztás miatt még tavaly két évre kizár­ták a sportágban való részvé­teltől, míg a vébéezüstérmes Dombvári Bencét hasonlóan Átírjuk a történelmet? Neil Armstrongnak, az isme­reteink szerint elsőként egy idegen égitestre lépő ember­nek a világhírű szavai is csak betanult közhelyek lettek vol­na egy megrendezett jelenet­ben? „Kis lépés ez egy ember­nek, de nagy lépés az emberi­ségnek”, hallhattuk egykoron a fekete-fehér felvételek alá­festéseként. S akkor, s valószí­nűleg most is nagyon sokan így gondolták. Meghódítani a világűrt hihetetlen mérnöki, s úgy alapjában véve emberi teljesítmény. Még akkor is, ha azóta nem sikerült megvalósí­tanunk hasonlót, hiszen azóta sem tudtunk még csak a kör­nyékén sem járni más idegen égitesteknek olyan űrhajóval, .amely legénységet is.szállított volna. Robotok persze már jár­tak a Marson, s szondáink ala­posan szemügyre vették már Naprendszerünk óriás bolygó­it és azok holdjait. De ember nem indult még más világok felé azóta sem. Hogy el akarjuk-e venni ma­gunktól a Holdra szállás élmé­nyét, ez egyelőre csak hit kér­désre. Merthogy kézzel fogha­tó bizonyítékunk nincs a meg nem történtének igazolásá­ra. Ahogyan arra sincs, hogy Jurij Garain például biztosan járt-e a világűrben, mert né­melyek úgy vélik, hogy azt sem vehetjük készpénznek. Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu Az Apollo 11 küldeteseben reszt-1 vevő Buzz Aldrin amerikai űrhajós 1969. július 20-án lépett a Hold | felszínére. Azóta is akadnak, akik úgy gondolják, hogy ez az egész | esetleg meg sem történt. ■ í -: щ V «te RÉM . Egyelőre azonban a jelek még­is csak arra utalnak, valószí­nűleg mindkét esemény meg­történt. Jó eséllyel Lajka ku­tya is utazott a Föld körül és a Szputnyik is sugárzott je­leket a világmindenségből. Mindezen események, előz­mények nélkül ugyanis alig­ha fordulhatott volna elő, hogy az űrkutatás mai szintjén áll­nánk. Mert hát egy földi stú­dióban megrendezett jelenet- ‘ bői hogyan lettünk volna ké­pesek megtanulni, miként vi­selkednek az általunk kitalált szerkezetek és az emberi test a végtelen világűrben? Az az­óta bekövetkezett katasztró­fák, mint amilyen például a Challengeré vagy a Colum­biáé volt, sem azért történtek meg, mert nem voltak előzmé­nyek, hanem olyan hibák lép­tek fel, amelyek előre boríté­kolták a tragédia bekövetke­zését. Ahogyan autóval, vo­nattal, hajóval vagy éppen re­pülőgéppel is történik manap­ság is baleset, hiába használ­juk már akár már száz évnél is régebben ezeket a technoló­giákat. Átírni a történelmet nem példa nélküli dolog, a világ­ban nem egy, írem két ilyen eset fordult már elő. Hogy joggal, jogtalanul, azt nem mindig könnyű megítélni. Az viszont biztos, hogy ha ezt kellő bizonyítékok nélkül tesszük, az éppoly veszélyes dolog, mint az eredeti állítást kellő hitelesség nélkül meg­tenni. Az évforduló kapcsán tehát arról elmélkedni, hogy járt-e valaha ember a Holdon, nem ördögtől való dolog. Leg­feljebb remélni lehet, hogy mégsem bizonyosodik be egy világméretű átejtés té­nye. Mert azért nincs olyan sok világtörténelmet formáló eseményünk. Ezek egyiké­nek elvesztése pedig jókora csorbát ejtene az önérzetün­kön, ami szerint előbb-utóbb képesek leszünk meghódíta­ni a világűr egyre nagyobb részét. Persze, egy gigantikus ha­zugsággal együtt élni még kellemetlenebb lenne. Nevetős szmájli kokainozás, illetve doppin­golás miatt tették nemrégen (kajak)lapátra. Helyükben én nem hehehéznék, inkább szé­gyenemben fapofával sokkal szerényebben meghúznám magam a víz alatt (már ha a fapofa el tud merülni a víz­ben). Tehetségük és eddig el­ért eredményük okán ugyan megemelem kalapomat előt­tük, amit azonban a csaló­dottságom miatt a földre dob­va azonnal meg is taposok. Mert a pimasz, balatoni vi- gyorgós fotójukat elnézve en­gem mintha jobban bosszan­tana, mint őket, hogy e két jó­madár nem az augusztusi riói olimpiai dobogón állva moso­lyog örömittasan. Persze nem tudhatom, hogy valójában mi játszódhat bennük. Naivan úgy jellemezném az idei ötka­rikás játékokról a maguk hi­bájából lema­radt két kokó- király állapo­tát, hogy hát persze, hisz’ vigadva sír a magyar. De sajna, vélem, nem ez az igazság... Kucsera már jóideje beját- szotta magát az országos bul­vármédia által mindörökké szánalmasan hülyére masz­kírozott celebválogatottjába. Jóllehet, degeszre keresi ma­gát a tettetett butának és sze­rencsétlen flótásnak kötele­zően megformált szerepével. Gábor 34 éves. Ha jövő év vé­gén kitelik a büntetése, dús­gazdag pasz- szív sporto­lóként dönt­heti el, hogy vajon vesz-e még lapátot a kezébe, s bődületes edzés­munkával és~ engedélyezett szerekkel rövid időre felküz- di-e magát az egyébként ap­rópénzt hozó nemzetközi elit­be, avagy marad unalmas hu­morú poéngyáros, pocako­sodé pojáca. Bence viszont még csak 24 esztendős, ami az aktív kajaksport-időszá- mításban kamaszkornak szá­mít csupán. Neki tehát lenne még ideje újra felgyorsítani a csapásszámot és a világ él­vonalába löknie-húznia ma­gát a büntetési tétele végezté­vel. Kérdés, hogy lesz-e hozzá. ereje? Vagy Kucsera farvizén, evezve ő lesz a legújabb hazai csetlő-botló gigacelebsztár, akiről kiderül, hogy "se nem vicces, sem énekelni; ’ sem táncolni, sem értelmesen be­szélni nem tud, viszont ren­geteg pénzt keres azzal, hogy nem azt csinálja, amihez ért, Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu nem abban jeleskedik, ami­ben 6 lehetne a legjobb a vi­lágon, bennünket pedig, mint egyszerű halandókat, soha nem örvendeztet meg a címe­res nemzeti mezben elért si­kereivel? Na, most nevessetek fiúk! Engem mintha jobban bosszantana a dolog, mint őket...

Next

/
Oldalképek
Tartalom