Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-25 / 71. szám
g MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 25., PÉNTEK Serfőző Simon semmiképp sem akar elszakadni Zagyvarékastól Kossuth-díjjal gazdagabban Serfőző Simon író, költő, könyvkiadó, a Magyar Művészeti Akadémia tagja Zagyvarékas tanyavilágából indulva hódította meg a Parnasszus csúcsait. A hatvanas években a Szolnok Megyei Néplapnál is dolgozott. Versek, drámák, regények fémjelzik nevét, köteteinek száma a 30 felé közelít. Március 15-én munkássága elismeréséül a Kossuth- díjat is megkapta. Kovács Berta irottszo@index.hu- Számos elismerés után számított-e rá, hogy Kossuth-díjjal is kitüntetik?- Ha nem is számítottam, nem ért váratlanul, hisz jó néhányszor felterjesztettek már, az írószövetség is, Miskolc város vezetése is. Gondolom, most jött el az ideje, hogy meg is kapjam.- Tanyavilágból indult fiatalként álmodott-e arról, hogy sikerül betörni az irodalom élvonalába?- Én csak arra gondoltam, hogy írni szeretnék, és azt írni, amit tapasztaltam magam körül, amit megéltem a tanyán, majd elszármazottként, azok között, akiket a sors kitaszított szülőhelyükről. Nyilván azt szerettem volna, ha minél magasabb szintre eljutok.- Mi adta az első sikerélményt?- Talán amikor az 1958-as év tájékán a szolnoki rádió irodalmi szerkesztője műsorra tűzte egyik versemet. Körülbelül ugyanebben az időben a Néplapban jelent meg az első írásom, azt hiszem, az ingázókról szólt.- Pályája kezdetén milyen ars poeticát vallott? Változott-e ez az idő folyamán?- Lényegében nem. Ösztönösen kezdtem írni, alig tudva valamit a versformáról, szabályokról. Én nem voltam olvasott, művelt gyerek, hiszen tanyán nőttem fel, ott nem volt lehetőségem könyveket forgatni. A városi élet szellemi sugallatai messze elkerültek, noha iskolába Szolnokra jártam. Naponta ingáztam a város és a tanya között. Otthon azonban munka várt, tanulásra nem sok idő maradt. Az adta az alapot írásaimhoz, amit én magam megtapasztaltam, gyerekként Zagyvarékason, később Újpesten a gyárban, majd Miskolcon. Az élményeim ragadtattak velem tollat. Természetesen igyekeztem aztán ezt a kört a tágabb értelemben vett múlttal, a magyar történelemmel szélesíteni, és a költészet olyan alapvető témáival, mint a születés, a szerelem, a halál. Az idő előrehaladtával mélyültek ezek a gondolatok, ahogy számomra is átláthatóbbá vált a körülöttem lévő világ, úgy tudtam azt írásaimban is egyre átélhetőbben visszaadni. Arra persze elejétől fogva törekedtem, hogy a költészetet minél magasabb szinten műveljem és közérthetően, mégis megújuló stílusban fogalmazzam meg a közlendőmet. Érdekes, hogy kezdetben a népmesék, a balladák világa nem fogott meg, csak később, amikor tudatosult bennem, hogy a népköltészetben milyen mélyen ott rejtőznek a nagy elődök tapasztalatai. Ma is ugyanúgy fontosnak tartom megfogalmazni azokat a gondolatokat, melyek az elmúlt évszázadban a költők érdeklődésének középpontjában álltak: a magyarságtudatot, s a szülőföldszeretet erősítését, fölmutatását a reménynek. Tehetségtől, beállítottságtól, habitustól is függ, hogy ki mire van predesztinálva. Nem szeretem a kizárólagosságot, a különböző szekértáborok kirekesztő megnyilvánulásait pedig végképp nem tudom elfogadni. Bármilyen irodalomNÉVJEGY Serfőző Simon Született: 1942. október 24. Család: egy fia és egy lánya született Foglalkozás: író, költő, a Fel- sőmagyarország Kiadó alapítója és vezetője, az Új Holnap munkatársa Díjai: Radnóti-díj (1979), József Attila-díj (1991), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994), Köl- csey-díj (1994), Balassi Bá- lint-emlékkard (2008), Kos- suth-díj (2016). szemlélet égisze alatt születhetnek remekművek.- Mostanság milyen téma foglalkoztatja?- Erősen foglalkoztat, hogy annak idején minket az otthoniak azzal indítottak útnak faluról a városok felé, hogy a paraszti életnek nincs jövője. Most meg azt kell tapasztalnunk, hogy a nagyvilág hívja el a fiatalokat és mi szülők is arra biztatjuk őket, hogy külföldön keressék a kibontakozás lehetőségét. Mi még itt maradtunk, ebben az országban, van szülőföldünk, ahová haza tudunk menni. Nagy kérdés azonban, hogy akik most elmennek a különböző országokba, ők majd tudnak-e hova visszatérni? Lesz-e egyáltalán lehetőségük hazajönni? Itt találnak-e majd bennünket, magyarokat, nem olvadunk-e fel más kultúrákban, más népek ele- mentárisabb élni akarásában e migránsüggyel terhelt Európában?- Hogy viszonyul a migránskér- déshez?- Kíváncsiam figyelem a fejleményeket, és van bennem némi szorongás, hogy mi lesz, ha tényleg megvalósul az, amit Brüsszel elfogadhatónak, sőt támogatandónak tart. Figyelemre, elővigyázatossága figyelmeztetem magunkat, legyünk jó szimattal, hogy időben felismerjük, ha veszély fenyeget bennünket, ugyanakkor lehetőségeinkhez mérten segítőkészen forduljunk azok felé, akik valóságos háborús térségekből menekülnek.- Jelenleg min dolgozik?- Egy olyan kötetet szeretnék megjelentetni a könyvhétre, amely csaknem az ösz- szes eddigi versemet tartalmazza. Összefoglalója lenne eddigi munkásságomnak. A Felsőmagyarország Kiadó, amelyet 1993 óta vezetek, öthat kiadvánnyal jelentkezik az idei könyves ünnepre is. Többségükben értelmiségi köröknek, főiskolásoknak, egyetemistáknak szóló kiadványok ezek. Sajnálatosnak tartom, hogy nem olvassák szélesebb körben. De hát mindig is úgy volt, hogy ami maradandó és nem talmi, az csak lassan és fokozatosan tudja elnyerni rangját.- Mi a véleménye arról, hogy manapság sokan megjelentetik írásaikat, amatőrök is akár? Nyugdíjasok például?- Nem vagyok ellene, hogy a nénikék, bácsikák művei is megjelenjenek, nagyon sok emberben dolgozik közlésvágy. Ha valaki el akarja mondani élete történetét, az tegye meg. Az öregek régen is elmesélték történeteiket kiülve az utcán a padokra, de ma már ilyen nincs. Ezért is érzik úgy nagyon sokan, hogy le kell írniuk, hogyan éltek ők vagy elődeik. Jó lenne viszont, ha az irodalom, már ami annak számít, nagyobb nyilvánosságot kapna, több szó esne róla a médiákban. A bulvárkönyv nem irodalom. Ami pedig az, arról mostanság nagyon hallgat a tömegtájékoztatás, pedig épülésünkre szolgálnának az ilyen műsorok.- Zagyvarékashoz a mai napig erősen kötődik. Gyakran megfordul még a faluban?- Rékasra, a szülőföldemre, két-háromhetente visszajárok, kettő-öt napokat töltök a szüleim egykori házában. Találkozom a faluban élő emberekkel, ismerem az életüket. Már nem olyan mélységben, mint annak idején, amikor még mezítláb tapostam az ottani valóságban - cipőben járom az utcákat, a Zagyva-partot. Ez jó is, mert más nézőpontokból is tudom őket szemlélni, látni jó-rossz sorsukat. Nem szakadtam el tőlük, s nem is akarok. Ovisokra is gondol a könyvtár TISZASÜLY A könyvtár nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden korosztályt becsábítson a bibliotékába, beleértve a legifjabbakat is. A 0-3 éves korosztálynak alakították ki tavaly a babasarkot, ahol baba-mama programokat is tartanak, a márciusban életre hívott projektjük célcsoportja pedig a nagyobb, óvodás korosztály. Múlt héten már rendeztek egy programot kiscsoportosoknak, ahol nagy sikere volt az önkormányzattól kapott projektorral vetített zenés mondókáknak. - Célunkat elértük, amikor a könyvek a figyelem központjába kerültek - nyilatkozta Balaton Mária könyvtáros. К. B. A szelíd, barátságos szarvasmarha karácsony előtt érkezett Töretlen Csoki népszerűsége NAGYRÉV Kétségkívül az egyik legnépszerűbb figura jelenleg a faluban Csoki, a szarvasmarha. Az önkormányzat nemrégen vásárolta a szó szerint bociszemű állatot, amely első pillanattól kezdve elbűvölte a helyieket. Kedvessége gyereke- ket-felnőtteket lenyűgözött, nem véletlen, hogy rendszeresen látogatják Csokit, aki egy nyitott, könnyen megközelíthető istállóban lakik a település szélén, több társával együtt. Kedveskednek is neki mindenféle földi jóval: friss zöldségekkel, szénával, szalmával. Az óvodások, iskolások rendszeresen látogatják, de a felnőttek is kizarándokolnak hozNincs nála barátságosabb állat - vélekednek a helyiek zá egy-egy napsütéses délelőtt vagy délután, valami kis ajándék finomsággal a szatyrukban. Gondozója szerint Csoki valóban kedves állat, szereti ha simogatják, amint embert lát, már megy is hozzá barátkozni. Burka István polgármester elmondta, Csoki amolyan „karácsonyi ajándékként” érkezett Nagyrévre több társával együtt, már az első nap kitűnt szelídségével. „Jó modora” azóta is megmaradt. Kiderült, ő maga is két-három naponta meglátogatja az állatot, ilyenkor persze szemügyre veszi a többieket is: a vörös mangalicákat, a bronzpulykákat és a gyöngytyúkokat is. J. Zs. Orvhalászaton értek tetten egy férfit TISZAFÜRED Az elmúlt napokban halászati őrök a Füre- di-Holt-Tisza térségében eldugott eszközökre bukkantak, melyeket valószínűsíthetően orvhalászathoz készítettek elő. A Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársai a területet fokozott megfigyelés alá vonták és értesítették a Tiszai Vízirendészetet is. Nem telt el sok idő, eredményre vezetett munkájuk, ugyanis orvhalászaton értek tetten egy tiszafüredi lakost. Az őrök feljelentést kezdeményeztek jogosulatlan halászat miatt. Az orvhalászathoz használt halászeszközt és a vízijárművet lefoglalták. T. A.