Új Néplap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-20 / 43. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. FEBRUÁR 20., SZOMBAT Az abonyi Tóth családban mindenki versenyez Anya és fia együtt száguld a pályán Hát ők a gokartosok! - így ismerik Abony-szerte a Tóth családot. Kicsik és nagyok, férfiak és nők egyaránt szívesen pattannak be a járgányba, hogy aztán a versenypályán bebizonyítsák: ők a leggyorsabbak! Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu ABONY - Egyszerűen csak... belekeveredtünk... - nevet Somo- di Ildikó, amikor arról faggatjuk, hogyan és miért pont a gokartozást választották családi sportként. Otthonuk polcai telis tele kupákkal, érmekkel, oklevelekkel. Pedig az egész csak egy kellemes vakációként indult.- Pár éve Balatonlellén vakációztunk, ahol ellátogattunk a helyi gokartpályára - folytatja ifj. Tóth Sándor, vagy ahogy a családban becézik, Sanci. - Kaptam a tesómmal egy gyerekgokartot és elkezdtem versenyezni apával. Nagyon lemaradtam, a járgány alig ment, pedig nyomtam a gázt. El is ment a kedvem az egésztől! - mondja a fiatalember, akit azon ban nem hagyott nyugodni a dolog, így még ott, a Balcsinál visszament a pályára és elkérte a felnőtt gokartot, amivel aztán pályacsúcsot döntött. Minden korosztály élvezi e sportot A gokartozásból nem lehet kiöregedni. Az édesapa, Tóth Sándor elmondja, a legfiatalabb versenyző hét-tíz esztendős lehet, a férfiak pedig akár ötven éven túl is rajthoz állhatnak. Ildikó (nem titkolja) már harminc- nyolc esztendős, de cseppet sem érzi magát öregnek a tiDe nem csak apa és fia, hanem Sanci édesanyja és húga is beleszeretett e járműbe.- Először féltem a gokartban, annak ellenére, hogy imádok vezetni! Aztán nemcsak hozzászoktam a járműhöz, hanem egyenesen beleszerettem. Nyársapáira járunk át edzeni az ottani pályára, ahol a tulajdonos Erzsiké néni és férje (aki maga is versenyzett) biztatott, hogy „Ildi, tök jól csinálod, rajta, versenyezz!”. Megfogadtam tanácsát, pár hónap gyakorlás után valóban elindultam életem első vetélkedésén, ahol negyedik lettem - meséli Ildikó, aki „civilben” matematika-biológia tanárként dolgozik a város egyik általános iskolájában.- Igazán jó stresszoldó ez a sport. Korábban kerékpározni jár zenöt-húsz évesek között. - Sőt, mivel pedagógus vagyok, nagyon is szót értek a fiatalabbak- kal. Nemrégen pedig a suliban kértek meg arra, hogy szervezzek a kollégáknak egy gokartdélutánt. Mert ez a sport nem csak korfüggetlen, de szakmafüggetlen is. tam, meg konditerembe, ma inkább száguldozok, ha egy kis lazításra vágyom - árulja el a feleség, hozzátéve, férje és nyolc éves kislánya is szívesen gokar- tozik, de a pici inkább csak „ízlelgeti” e sportot. Nem úgy a 15 éves Sanci, akinek április 9-én lesz az első „félprofi” versenye, most fog először igazi versenygokartban ülni egy nemzetközi bajnokságon.- Van egy álmom, én szeretnék lenni az egyik autó- és motorsporttal foglalkozó cég arca és egyben versenyzője - állítja a most elsős középiskolás diák, akinek furcsa, de még jogosítványa sincs, hiszen túl fiatal ^ hozzá. Persze, attól nem tart, hogy (ha majd odaér) esetleg megbukik a rutinpályán. Közben kiderül, a női gokart-versenyzők sokkal agresz- szívebbek, mint a férfiak. Állítólag az erősebb nem sokkal türelmesebben, szabályosabban közlekedik a pályán, mint a hölgyek.- Bevallom, én is hamarabb begurulok verseny közben, mint a fickók. Nem tudom, miért... - nevet Ildikó, aki nem csak a hevesebb érzelmeitől nem tart, de még a balesetektől sem. Pedig a gokartozás nem veszélytelen hobbi, a bor- da-zúzódás állítólag mindennapos dolog a versenyzőknél. S’ bár a gokart nem versenyautó és „csak” 70-80 km/h-s sebességgel halad, a profik már 150- 160-nal is száguldhatnak.- Hát ilyen járműbe fog átülni a fiam hamarosan, nekem pedig összeszorul a gyomrom, ha erre gondolok. Igen, féltem Sancit - mondja az édesanya, aki hamarosan a fiúkkal fog együtt versenyezni. A férjével állítólag nem, de a fiával szinte biztos, hogy egy rajtvonalhoz áll majd egy országos sorozatban. Kérdésünkre pedig, hogy egy kritikus helyzetben vajon maga elé engedné-e Sancit, a válasz egyértelmű: Persze! Az anyai szív erősebb, mint a győzni akarásom... Tóth Sánder 175 asasr A gokartos csalad tagjai: az anya, Ildikó, az apa, Sándor, Alexa Margaréta és a tizenöt éves Sanci ДСс^й-VILÁG Kedves Zsolt atya! Három kisgyermekes anya vagyok, gyermekeimet egyedül nevelem. Exféljem egy árva fillérrel nem támogat, így nekem, magamnak kell megoldani a háztartást és a picik ellátását. Dolgozom is sokat... Soha nem szenvedtem ez idáig hiányt semmiből, de most bizony csak tologatom a számlákat egyik hónapról a másikra. És szégyellem bevallani a világnak, hogy nehezemre esik befizetni a villanyszámlát vagy az ebédet. De tényleg nekem kell szégyelleni magamat a helyPárkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! Email- címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. zetemért? Mehetek emelt fővel segítséget kérni? Mert egyelőre ez nagyon kényelmetlen... Ilona Ilona! Első gondolatom levelét olvasva, hogy nincs egyedül! Élessze fel kapcsolatait és találjon közösséget, ahol önmaga lehet, ahol segíteni tud és támogatást kaphat, sőt a gyermekei közösségre lelnek a kortársaik között. Az „exférj’’ státuszban lévő „úriember” helyett pedig az állam megelőlegezi a családi pótlékot, amit el kell intézni, erőfeszítés, de segítség. Senkinek sem kell szégyellnie magát, ha anyagilag „beszorul”. Nem ettől lesz valaki jó, hogy van-e pénze. Segítséget kérni azért nehéz, mert kiszolgáltatjuk magunkat annak, akitől kérünk, félelem ébredhet, hogy elutasítást kapunk, megalázhat a stílusával, esetleg méltatlan ellenszolgáltatást kér, és szorongást okozhat, hogy vannak, akik nálunk nagyobb nyomorban élnek. Elismerni, hogy egyedül nem megy sem a három lurkó nevelése, sem az anyagiak előteremtése, de ez nem a bukást jelenti. Sőt, a hibáinkat belátni és segítséget kérni az erő jele! De szüksége volt arra a tapasztalatra, hogy önmaga képes sebzett családját éltetni és szeretni. Ön csodálatra méltó édesanya, vezetőket megszégyenítő szervező, és elbújhatnak a menedzserek és a szakácsok ön mögött. Olyan sokrétű feladatrendszert lát el, melyek közül egy feladatból is megélnek mások. Igen, segítségre van szüksége, mert belerokkanhat! Tisztelettel és megbecsüléssel gondolok önre! A HÉT KÉRDÉSE Ön szokott ilyenkor böjtölni?- Azt hiszem, én genetikailag alkalmatlan vagyok a böjtölésre. Tisztelem és becsülöm azokat, akik elég erősek, én viszont képtelen vagyok erre. Valójában a munkámat sem tudnám teljes értékűen végezni, ha böjtölnék, hiszen a szakácstanulók oktatása közben muszáj olykor megkóstolni a készülő ételeket. Egyébként is úgy érzem, a mai rohanó világban nagyon kevesen lehetnek, akiknek van elég idejük, türelmük hozzá, hogy maradéktalanul betartsák a böjtöt. Van ugyan az én környezetemben is olyan, aki ezeknek az előí- rásoknsak megfelelően próbál étkezni, látom azonban, hogy egyáltalán nem könnyű ezt nap mint nap megvalósítani. Egykor a húsvét előtti böjti időszak természetes része volt az életnek, elődeink különösebb szabályozás nélkül is pontosan tudták, milyen ételeket ehetnek ekkortájt. Néhány éve összeállítottunk egy szakácskönyvet, amelyben számos olyan hagyományos recept szerepelt, amelyeket elsősorban ilyenkor készítettek a háziasszonyok. A húsokat kölessel, egyéb fehérjében gazdag alapanyagokkal helyettesítették, nem is beszélve arról, hogy annak idején korántsem került olyan gyakran hús az f * Rácz Lajos túrkevei mesterszakács asztalra, mint mostanság. Még az év többi részében is csak hetente egy-két alkalommal, illetve ünnepekkor ették húsféléket őseink, sokkal könnyebb volt tehát betartani a böjt előírásait is. Szakmai szemmel nézve egyébként nyilvánvaló, hogy üyenkor tél végén-tavasz elején érdemes könnyebb ételeket választani, szervezetünket kevésbé terhelve, a szigorú böjtöt azonban csak azok válasszák, akik elég egészségesek ahhoz, hogy ne okozzon károkat a tápanyagok megvonása. Másrészt nem árt, ha megfelelő akaraterővel, kitartással rendelkeznek és elég idejük is van mindéhez... A szolnoki Daróczi Petra a Pálfy szakközépiskola építőipari szakán tanul. A tizenhét éves lány nagyon szereti az állatokat, röplabdázik és konditerembe jár. A későbbiekben lakberendező vagy építészmérnök szeretne lenni.
