Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-12 / 136. szám

14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. JUNIUS 12., PENTEK A szolnoki Maglódi Evelin kereskedelmi-marketing sza­kon végzett a Szolnoki Főiskolán, jelenleg főként ren- dezvényszevezéssei foglalkozik, és egy divatáruüzletet vezet. A 26 éves lány szabadidejét elsősorban Suzy ku- tyus tölti ki, akit menhelyrői fogadott örökbe. Örökbe fogadta kedvencét A szeretettel négy évtizede mindent átvészeltek Reggelente ágyba viszi felesé­gének a kávét, majd beágyal, kiporszívóz a karcagi Tyuko- di László népi faszobrász. Bár otthonosan mozog a konyhá­ban is, a fakanalat inkább fele­ségére bízza. A művész házas­pár szívesen adja át tudását óvodásoknak is. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu KARCAG Tyukodi László és felesé­ge, Szűcs Mária megismerkedé­se meseszerű. 1968-ban mind­ketten Pesten dolgoztak, egy hétvégén ugyanazzal a vonat­tal utaztak haza. Előtte nem is­merték egymást. Ahogy László fogalmazott, meglátni és meg­szeretni egy pillanat műve volt Marikát.- Festeni sem lehetett volna szebbet, gyönyörű barnás-vö­rös csillogó, hosszú haja volt. Nagyon jól öltözött, csinos, kedves 17 éves fiatal lány volt, akibe azonnal beleszerettem. Szerencsére ez kölcsönös volt - ismeri el László. Ezt bólogat­va megerősíti Marika is.- Az még nem a mos­tani pólós, tornaci­pős időszak volt. La- ci is öltönyben, fehér ingben, nyakkendő­ben járt dolgozni. Tet­szett az eleganciája, és ahogy beszélgettünk, egyre több hasonlóságot fe deztünk fel egymásban.- Eszméletlen gyorsan, 1970- ben már össze is házasodtunk. Feleségem akkor ápolónőként dolgozott Pesten, én meg min­dent elvállaltam, hogy minél több pénzt keressek, hiszen 1970-ben megszületett a fiunk, Lacika - folytatja a férj -, majd bevonultam Ceglédre katoná­nak. Mindig is tetszettek a fa­ragások, katonaként úgy gon­doltam, valami egyedit alko­tok. Bicskával egy gyufatartót faragtam, egyik oldalán Bem, a másikon Petőfi volt. Amikor le­szereltem, hazajöttem Karcag­ra dolgozni. 1974-ben meghalt betegségben a fiunk. Ez volt az első nagy trauma, de a szere­tet összetartott bennünket, így tudtuk ezt a szörnyű tragédi­át túlélni. A faragás kicsit se­gített, de nagyon mélyről kel­lett visszajönnünk - vallja be László, aki csatlakozott a Dé­ryné képzőművészeti köréhez. Ott volt az első kiállítása, azóta számos hazai és nemzetközi tárlaton mutatkozott be. A ki­állítások meghozták a sikere­ket, díjakat. Tavaly megkapta Jász-Nagykun-Szolnok Megye Művészeti díját is. Az alkotó­táborokban sokat tanult az er­délyi mesterektől, de Kő Pál is nagy hatással volt rá. Karca­gon a Szélmalmi fogadóház ud­varán egy harangláb áll kopo­nyával, melyben a letűnt világ­nak állított emléket.- Büszke vagyok arra - mondja felesége -, hogy Laci Kolontáron és Devecseren há­rom fafaragóval felajánlásként életfát készített a katasztrófa áldozatainak emlékére.- A Berekbe jártunk rendez­vényekre, ahol Laci a gyere­kekkel faragott. Egy idős néni ott csuhézott, biztatott, tanul­jak tőle. így kezdődött - idézi fel Marika. - Főleg virágokat, ékszerdobozokat készítettem, s látva, hogy tetszik az embe­reknek, megvolt az első siker­élmény. Már a Néprajzi Múze­umban is volt néhány munkám kiállítva. Majd váltottam. Kis­lányként én is gyöngyöztem, ma sokkal komolyabb gyöngy ékszereket készítek. Renge­teg mintát kitalálok, van, amit hússzor lebontok, mire azt mondom, így képzeltem el. Szí­vesen adom át tudásom a gye­rekeknek, öt karcagi oviba já­runk rendszeresen Lacival. A kicsik nagyon hálásak, a tő­lük kapott rengeteg szeretet azért is nagyon- fontos, mert gyermekünk négyévesen halt meg. Talán ebből adódik, hogy sok türelmünk van a kicsikhez - vallja be Marika.- Mivel Laci szenvedélyes horgász, ő megfogja a halat, megpucolja, s bár jól főz, én ké­szítem el - folytatja a feleség. - A slambucot hetente meg kell főznöm, de a tengeri herken­tyűket nem esszük meg. Laci­nál szóba sem jöhet a sóskale­ves, a tökfőzelék, a zöldbable­ves, de magamnak megcsiná­lom, olyankor ő mást kap. A ci­gány ételek közül a tyúkos ká­posztát megfőzzük, de nem tyúkkal, hanem oldalassal. Az egyszerű paraszti éte­leket úgy készítem, ahogy anyukámtól tanultam, csak Laci szája ízéhez igazítva.- Mi heten voltunk testvé­rek, 13 évesen már az egész családra főztem - veszi át a szót a férj. - Állítólag jól főzök, de itthon Marival megbeszél­tük, övé a fakanál. Reggel fel­kelek, lefőzöm a kávét, bevi­szem neki a szobába, ez az éb­resztő, majd beágyazok, kipor­szívózok. Én nagyon házias va­gyok - mondja Laci nevetve -, amit a feleségem mond, min­dent megcsinálok, számíthat rám. A bevásárláskor tolom a kocsit, de a kasszás nem én va­gyok. Ő osztja be a pénzt, mert sokkal megfontol­tabb vásárló. О Ön várta már a nyári vakációt? B ár a nyári vakáció több szempontból is mumus­nak számít, összességé­ben természetes, hogy minden­ki várja. Emlékszem, gyerekko­romban mi is lelkesen díszítet­tük a táblát, a hagyományok­hoz hűen írtuk, hogy Ó, IÓ, CIO, ÁCIÓ, KÁCIÓ... Általában a lá­nyok voltak a fő dekoratőrök, és elsődleges szempontnak szá­mított, hogy minél nagyobb he­lyet foglaljunk el a táblából, s minél kevesebb maradjon meg a tanerőknek. Amikor vizsgáz­tattam, mindig érezhető, látha­tó volt a hallgatókon, mennyi­re örülnek annak, hogy végre megszabadulnak a terhektől és kezdődik a nyári pihenés. Meg­értettem, hiszen ugyanezt érez­tem én is annak idején, hasonló szituációban. Ráadásul május- ban-júniusban, nyárelőn ugyan kinek van kedve még tanulni? Azt hiszem, vitathatatlan, hogy a diákoknak nagy szükségük van a feltöltődésre. Más kérdés, milyen hosszú szünidőt célsze­rű tartani. Mostanában több ismerőssel is beszélgettem, akik Németor­szágban élnek, s azt kell mon­danom, a német rendszer talán ésszerűbb, hatékonyabb, mint a miénk. Ott ugyanis több rövi- debb szünetet tartanak, szem­ben a mi közel három hónapos Szarvak Tibor szolnoki szociológus nyári szünetünkkel. Egyrészt a családok többségénél nem köny- nyű megoldani ilyen hosszú időn keresztül a gyermekfelügyeletet, sok helyen nincsenek „bevethe­tő” nagyszülők, a nyári táboroz­tatás pedig szintén legfeljebb né­hány hét. Másfelől pedig az sem utolsó szempont, hogy a hosz- szú vakáció alatt teljesen átáll a gyerekek agya, s szeptemberben nem könnyű visszarázódni az iskolai mindennapokba. Mind­ezzel együtt mindannyian na­gyon várjuk már a nyári vakáci­ót, ám mindenképpen érdemes átgondoltan megtervezni a szün­időt, főként a kisdiákok esetében, hogy valóban élvezetesen tölthes­sék ezeket a heteket-hónapokat. Tyukodi Lász­ló és felesége, Szűcs Mária-VILÁG Kedves Zsolt atya! llgy érzem, a gondok kezdenek felőrölni. 43 éves vagyok és elakadtam. A házasságom romokban he­ver, még jó, hogy a munkám leg­alább megvan. Mindennap egy küzdelem önmagámmal, hogyan tovább. A gyötrődés azonban ki­fejezetten káros, tudom én. Egy- re-másra jönnek elő a betegsé­gek, és emiatt félek is... Pedig fiaimat még fel kell nevelni... Másnak megy a stressz nélkü­li élet? Létezik egyáltalán ilyen? Ilona 4 Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja rÉHkl van? írja meg problémáját, kérdéseit, I.8L. J hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! > ■jA.. _ J E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. ________á Ilona! Úgy érzem, hogy min­dent magára vállal a család­jában, még a házassága rom­lásáért is magát okolja. Pe­dig nem így van... A megfele­léskényszer miatt saját magát nem látja. Hol van Ön ebben a körülményrendszerben? Talán a férje is a „fia”...? Az élete vál­tozik, új korszakba lép. Higy- gye el, hogy ilyen felelősségtu­dattal jó anya, jó feleség, iga­zi amazon! Édesapjától ele­gendő elismerést kapott kis­lány korában, netán fiúnak vár­ta? A megfeleléskényszernek ez lehet az oka. Az egymásra előjövő betegségek megijesz­tenek. A komplexusai okoz­ta szorongás testi bajokban is megjelenik, ezért a belső mun­kája már nem elegendő. Álljon meg! Kezdjen magával törődni. A fiai már kamaszok, önállóak (persze, ha nem kései gyere­kek), engedje messzebb őket (tábor? munka?), a férjét ölel­je meg, és keressen egy jó sza­kaembert, akinél megállhat és mesélhet magáról. Mikor jutal­mazta meg magát egy fincsi jegeskávéval? Utazzon el ket­tesben a férjével „képernyők és kütyük” nélkül egy termál­vizes hétvégés lubickolásra. Megállni nem könnyű, nehe­zebb, mint a bajokban pörögni. Erőfeszítés, költség, és ráadá­sul nem csinál ilyenkor sem­mit az ember, ezért tűnik feles­legesnek. Pedig nem az. Meg­érdemli a csobbanást, a drága szalmonellás fagyit, és a kihűlt hekket a Balcsin, és ne sajnál­ja rá a pénzt sem, és kérem, ekkor ne főzzön. A HÉT KÉRDÉSE Az alkotás is segített рШММ№|М Mfpil

Next

/
Oldalképek
Tartalom