Új Néplap, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-22 / 247. szám
4 2014. OKTÓBER 22., SZERDA MEGYEI TÜKÖR Hogyan lett a 121-es Csemege „Hatvanas”? emlékezet A néhai Duda Mihály pontosan negyed évszázadon át vezette a legendás szolnoki üzletet A közelmúltban elhunyt Duda Mihály. Egészen pontosan: 2014. augusztus 17-én, életének 92. évében távozott el az élők sorából Duda úr. Vagy ahogy e sorok írójának egykori újságíró kollégája, Sóskúti Júlia egy 1982-ben a megyei Néplapban megjelent interjújában nevesítette őt: „...a Csemege Vállalat szolnoki áruházának igazgatója, a népszerű »Hatvanas« Dudája...”. Mészáros Géza A nyugállományú Nagy Zsolt I fotóriporter a minapi telefonbe- | szélgetésünkkor pedig ekképp | jellemezte a szolnoki 121-es szá- * mú Csemege áruház, a helyiek 1 által csak „Hatvanasnak” ismert < Q saroküzlet volt igazgatójának s munkásságát: „Ha lenne keres- “ kedői Oscar-díj, azt Duda Mihály S bizonyosan megkapta volna”, g A szomorú hírt egyébként Duda S úr két régi munkatársa, Mátéffy Endréné és Szabóné Megyes Anna osztotta meg lapunkon keresztül a nyilvánossággal. Ők ketten közvetítették a régi kollégák, valamint az évtizedek óta felnőtté lett és a szakmában ragadt kereskedelmi szakmunkás- tanulók százainak Új Néplaphoz intézett kérését: ha tehetjük, emlékezzünk meg Duda Mihályról! Nos, miért is ne tennénk? Főleg, hogy lapunk egykori, Kossuth téri székháza alig ötven méterre, éppen egy kávészünetnyi időre állt Szolnok, de indulása után hosszú évtizedekig a megye legnépszerűbb, legközéle- tibb Csemegéjéhez, melynek presszójában számos újságírói téma hevert a pulton... Az emlékezést azonban kezdjük először a tárgyiasult formáról, magáról az épületről. A nagy múltú kereskedelmi egység ugyanis annak a neoeklektikus stílusú bérháznak a földszintjén található, amit a Cukorgyár Rt. Alkalmazottak Nyugdíjpénztára épített a második világháború alatt. Az akkori Gorove út (mai Kossuth út) és Fürdő utca (mai Szigligeti utca) sarkán emelt két- frontos, háromemeletes ház terveit 1941-ben készítette el Mün- nich Aladár, de csak 1946-ban, már a háború után adták ki rá Duda Mihály neve egybeforrt a„Hatvanas” arculatával Aú/stщ kz egykori szolnoki Csemege áruházban egy időben mindig rendkívül széles választék várta a vevőket, a kiszolgálásról pedig ódákat zengtek a használatbavételi engedélyt. A földszinten üzlethelyiségek sorát lehetett látni, ezek egy részét később a mai élelmiszer-áruház építésekor nyitották egybe. Ugyanitt volt a házmesterlakás is. A bérház három lakószintjén két- és háromszobás, fürdővel, konyhával, abból nyíló cselédszobával ellátott, illetve teakony- hás, fürdőszobás garzonlakásokat alakítottak ki. Aztán, 1953. március 8-án az épület földszintjén megnyitották a Csemege 121-es Áruházat, melyről a korabeli Néplap így írt: „...A dolgozók Rákosi elvtárs 60. születésnapja tiszteletére tett felajánlásaik teljesítése során 20 nap alatt készítették el, és rendezték be a 220 négyzetméteres, kilenckiraka- tos boltot, melynek hat osztálya van. (...) A boltot, mely fényesen igazolja áruellátásunk egyre magasabb színvonalát, szovjet, úgynevezett gasztronóm rendszer szerint szervezték meg, vagyis nincs sem pénztár, sem csomagoló (...) így gyarapodik dolgozó népünk újabb és újabb nagyszerű létesítményekkel szorgalmas munkája folytán. így gazdálkodik államunk a terv- és békekölcsön forintjaival...” A megnyitón a Füszért Vállalat képviseletében ott volt már Duda Mihály erre a kérdésre Duda úr a visz- szaemlékezéseiben megadja a választ: „...A Csemege Vállalat természetesen a Csemege névhez ragaszkodott (ez is lett a hivatalos neve), de voltak, akik a „Meinl”, mások a „Pesti Bolt” elnevezést javasolták. Ám egy, az akkori politikában és keresis, akit öt év múlva neveztek ki e bolt vezetőjévé, s akit valahogy még az átkosban sem nagyon hívtak elvtársnak, mint inkább kartársnak, vagy fura mód úrnak, vagy csak Dudának. És akkor essen szó arról a személyről is, akinek a neve egybeforrt a „Csemege-Hatvanassal”, Duda Mihályról, aki a Békés megyei Endrődön született, egy nyolcgyermekes családban. Édesapja kereskedőinasnak adta egy kis üzletbe, amely akkor a Hangya szövetkezethez tartozott. Alig 18 évesen apja „megkorosította”, letette érte a Hangyánál előírt kauciót, így központi állományba került. Dolgozott utazó-leltározó kedelemben jártas személy úgy vélte, hogy az éppen 60. születésnapját ünneplő Rákosi Mátyás tiszteletére legyen az üzlet neve „Hatvanas”. Természetesen az aktuális politikai viszonyok mellett sokan támogatták ezt az elképzelést, s így került a köztudatba is ez a név...”. ellenőrként, majd később a személyzeti főnök „mélyvízbe” dobta. Már háborús szelek fújtak, amikor Bükkszentkereszt, Sárospatak és Tiszakarád boltjai adtak számára munkát. Gyűltek az ajánlólevelek, amelyekkel visszatérhetett a Viharsarokba. A front idején már főüzletvezető volt Orosháza szentetornyai részén. Aztán családalapítás és Püspökladány következett. Feleségével Szolnokra költözött, s Duda úr gépkocsis utazó lett az Édességbolt Nemzeti Vállalatnál, amely 1950-ben egyesült a Füszérttel. Sokat dolgozott, s ezt értékelve nevezték ki lerakatvezetőnek, majd 1958. január 1-jén a Csemege Vállalat szolnoki áruházának lett a vezetője. Duda Mihály éppen huszonöt évig, negyed év- századig(l) irányította a „Hatvanast”. Ahol a friss áru friss volt, a kiszolgálás pedig az elvtársi rendszertől függetlenül „úri” volt. Amelynek presszó részében a helyben darált, főzött és felgőzölt kávé igazán fekete és keserű, a naponta változó kínálatú süteményfelhozatal pedig valóban krémes és édes volt. Számos kitüntetést, díjat és elismerést kapott az üzletvezetés és maga az üzlet is. Az ország egyik legnagyobb szakmai tapasztalatával és szakmai alázatával rendelkező Duda igazgató úr alatt köszönő kosaras tanuló fogadta a vásárlót, tisztaság, rend és rendkívüli kínálat várta a vevőt. Híre, neve és tisztelete volt a „dudái Hatvanasnak”, mely üzlet homlokzatán évtizedekig ott virított a neon csemegekosár is. Nyugdíjaztatása után sem hagyott fel a szakmával, hosszú évekig üzleteket, boltokat irányított, vezetett - mindvégig a vevők kedvében járva -, csak ezt már nem a legendás szolnoki üzletében tette. Hét esztendővel ezelőtt, közelebb kerülve a családhoz, feleségével, aki több mint hatvan esztendőn át volt hű társa, Rákoskeresztúrra költözött. Duda Mihályt 2014. szeptember 6-án a rákoskeresztúri Szent Pál-templom altemplomában helyezték örök nyugalomra. Szent Pál a misszionáriusok védőszentje. Duda Mihály pedig maga is misszionárius volt, akit a gyermekként önként vállalt küldetése haláláig elkísért... Csemege, Meinl, „Pesti Bolt”, „Hatvanas”... ■ Az áru friss volt, a kiszolgálás pedig a rendszertől függetlenül „úri”. Madridba is eljutott a tehetséges fiatal szolnoki testépítő lány célok Kovács Krisztina azt is elárulta, hogy a versenyek előtt egy héttel már nem is sózhatják az elfogyasztott ételeket A szolnoki Kovács Krisztina a Fit Balance Testépítő Országos verseny egyik kategóriájában nemrég aranyérmet zsebelt be, így kijutott Madridba az Arnold Schwarzenegger által fémjelzett nagy nemzetközi versenyre, az Arnold Classicra.- Tulajdonképpen két évvel ezelőtt kezdtem el versenyeken megméretni magam - kezdte Kovács Krisztina. - Összesen három nagyobb eseményre neveztem, ahol mindig a dobogón végeztem. Madridban viszont nem értem el helyezést, kissé csalódott is voltam. Krisztitől megtudtuk, hogy mit osztályoz a zsűri az ő kategóriájában.- Abszolút a nőies idomokat nézik. Ha valaki túl izmos, akkor azt lepontozzák. Ezen kívül fontos a szép bikini, a szép haj és a szép arc is. Furcsa érzés volt egyébként több ezer ember előtt a színpadra állni. Amit sajnálok, hogy nem találkoztam a filmsztárral, Arnold Schwarzeneggerei, pedig mondták, hogy jelen volt az eseményen. Bár Kriszti saját bevallása szerint sosem szerette a testnevelésórákat, mégis a testépítést választotta. Ugyanis mint mondta, azokat a dolgokat szereti az életben, melyeknek látszata van.- Ez a sport kifejezetten arról szól, hogy amikor kiállók a színpadra, akkor mutassam a legjobb formám. Az nem érdekel senkit, hogy mennyit készültem rá, mikről kellett lemondanom érte. Továbbá a testépítés mellett döntöttem azért is, mert szeretem az egészséges életmódot. Elég fiatalon, 15-16 évesen voltam az első edzésen. Mivel a testnevelés nem vonzott, de kellett valami mozgás, ami leköti az energiáimat, így ezt választottam. Anyukám mindig támogatott, de a diétázás miatt próbál lebeszélni a versenyzésről a mai napig is. Hisz ő csak azt látja, amikor verseny előtt „szenvedek”, mert nem ehetek meg mindent. Krisztina a verseny emléklapjával A fiatal lány arról is beszélt, hogy mennyire volt nehéz ezt a szigorú diétát tartani.- Ä kezdetek kezdetén még nem figyeltem annyira oda az étkezésre, körülbelül két éve étkezek tudatosan. Tulajdonképpen azt nézem, hogy mikor mit ne egyek. Ugyanis annak a híve vagyok, hogy néha belefér egy kis „bűnözés”. A versenyek előtt óránként le van bontva, hogy mit ehetek. Korán reggel felkelek, és elkészítem egész napra az ételemet. A lényeg, hogy mindig kis adagot fogyasszak. Ami kegyetlen ebben a diétában, hogy ilyenkor gyümölcsöt és bizonyos zöldségeket sem fogyaszthatunk. Sőt a verseny előtt egy héttel már nem sózhatunk. De ekkor már annyira a cél előtt vagyunk, hogy meg tudjuk állni - mesélte Kriszti, akinek a jövőre nézve is komoly tervei vannak. - Az őszi szezonban lesz még két verseny, ezekre teljes gőzerővel készülök. Annak ellenére, hogy jelenleg is az edzői szakképesítésért hajtok - a későbbiekben testépítő edző szeretnék lenni -, még egy ideig a versenyzéssel is szeretnék foglalkozni. Hisz aki egyszer elkezdi, az nem tud leállni. Ami biztos: a csúcson szeretném abbahagyni, az pedig egy világbajnoki cím - árulta el álmát. ■ M. K.