Új Néplap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-22 / 68. szám
2014. MÁRCIUS 22., SZOMBAT HETENYI GÉZA KÓRHÁZ 15 Eletekért es milliárdos beruházásokért felel fejlesztések Érdemrenddel ismerték el dr. Tölgyes Anna évtizedes tevékenységét Dr. Tölgyes Anna főigazgató-helyettesként a Hetényi Géza kórház minden szegletét jól ismeri Van valami közös az intenzív osztályon folyó munkában és egy kórház irányításában: mindkettő határozott, gyors, ugyanakkor megfontolt döntéseket kíván. Dr. Tölgyes Anna így a Hetényi Géza kórház főigazgató-helyetteseként is nap mint nap alkalmazza jelentős részét annak, ami korábban az aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályon természetes velejárója volt tevékenységének. Munkatársunktól- Édesanyám is az egészségügyben dolgozott, más lehetőség tehát szinte fel sem merült bennem - emlékszik vissza a főorvosnő. - Már 13 éves koromtól minden nyáron vállaltam valami testhez álló munkát a kórházban, így takarítottam, voltam gyógyszertári segéd, de az ápolásban is segédkeztem. Egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és eleinte műtősnő szerettem volna lenni. Volt azonban egy mentorom, Boros István belgyógyász, aki úgy vélte, ennél többre vagyok hivatott, és biztatott, hogy jelentkezzek az orvosi egyetemre - meséli mosolyogva dr. Tölgyes Anna. Végül a szegedi egyetemre jelentkezett, s eleinte sebésznek készült. Gyorsan kiderült azonban, hogy ez a szakma nem nőnek való, így végül az aneszteziológia és intenzív terápia mellett döntött. A szolnoki kórházba 1980. október l-jével került. 1995 májusától vezeti az intézmény intenzív osztályát, közben 2004-től minőségirányítási vezetővé nevezték ki.- Az aneszteziológia és az intenzív terápia egyfajta határok nélküli terület, amely azért közel áll a sebészethez - indokolja egykori választását. - Kisebb beavatkozások itt is történnek, melyhez kell egy kis kézügyesség. Igen nagy határozottságot, döntésképességet kíván. Nem elaltatni nehéz a beteget, hanem felébreszteni, ez ennek a szakmának a szépsége. Amikor elaltatunk valakit, gyakorlatilag átvesszük az irányítást a szervezete felett, túlzás nélkül élet-halál uraivá válunk. Ez pedig óriási felelősséget jelent. A mindennapos gyógyító munka az utóbbi időben azonban háttérbe szorult dr. Tölgyes Anna életében.- Közel harmincéves anesz- teziológiai-intenzíves szakmai tapasztalat után 2009. március 1-jétől kaptam megbízást az intézet fejlesztési igazgatói beosztására, majd főigazgató-helyettesként folytattam tovább a munkát - mondja. - Tevékenységemhez tartozik a főigazgató közvetlen irányítása mellett az intézet komplex fejlesztéséhez kapcsolódó területek feladatainak, valamint a mindezekkel összefüggésben felmerülő adminisztratív feladatok irányítása, a pályázati lehetőségek figyelése, azok előkészítése és a megvalósítási szakasz felügyelete. Projektvezetőként vettem részt a kórház minőségi rendszerének kiépítésében. Intézeten belül az integrált minőségirányítási rendszer működtetése, folyamatos fejlesztése bizony rengeteg feladatot ad, ám ez garantálja, hogy valóban az előírásoknak megfelelő színvonalon menjenek végbe a kórházban folyó, meglehetősen szerteágazó feladatok. Munkámat nagyban segítette és segíti, hogy ismerem a kórházat, valamint a szakmából adódóan korábban az intézet valamennyi osztályával szinte napi kapcsolatban álltam. Dr. Tölgyes Anna mindezek mellett az évek során számos olyan nagyságrendű fejlesztést „vezényelt le” a Hetényi Géza kórházban, amelyek évtizedekre meghatározzák az intézet működését. Áldozatos, precíz munkájával segíti, koordinálja az uniós pályázatok előkészítését, valamint a nyertes pályázatok kivitelezését, így többek között az egykapus sürgősségi betegellátó osztály megvalósítása, a struktúraváltoztatás, a PIC műszaki fejlesztése, a korszerű onkológiai hálózat kialakítása, a rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése és a gyógyszertár - pathológia megújulása fűződik nevéhez.- Az utóbbi időszakban sok-sok kisebb-nagyobb fejlesztés történt a kórházban, amelyek mind a páciensek, mind a betegellátásban dolgozók számára nagy könnyebbséget jelentenek - hangsúlyozza. - Némelyikkel régi lemaradást pótoltunk, mások a legkorszerűbb eljárások bevezetését tették lehetővé. A most kezdődő, több milliárd forintos nagyságrendű beruházás azonban alapjaiban változtatja meg mindennapjainkat a most következő hónapokban. A főigazgató-helyettes szerteágazó és áldozatos tevékenységét a Magyar Érdemkereszt lovagrendjével ismerték el március 15. ünnepén. Bár a magas szintű kitüntetést nagy megtiszteltetésnek tartja, úgy érzi, a díj nélkül is ugyanúgy végezné munkáját.- Már maga a tény is óriási elismerésnek számít, hogy felterjesztettek egy ilyen magas címre - hangsúlyozza. - Bizonyítéka annak, hogy a velem együtt dolgozók nagyra értékelik mindazt, amit a kórház fejlődéséért teszek, és csapatként teszünk évek óta. Megálmodta a szívbetegek centrumát kardiológia Lovagkereszttel tüntették ki dr. Herczeg Béla főorvost március 15-e ünnepén Dr. Herczeg Béla irányításával korszerűen felszerelt kardiológiai centrum jött létre Szolnokon A kardiológiai ellátás felépítése egyértelműen dr. Herczeg Béla nevéhez fűződik Szolnokon. Az elmúlt évtizedekben szisztematikusan dolgozta ki azt a rendszert, amely párját ritkítja az egész országban. Munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el március 15-én. Munkatársunktól A Hetényi Géza kórház kardiológiai osztályának vezető főorvosa már kamaszkorától kezdve tudatosan készült erre a pályára.- Nem volt a családban orvos, nem volt minta, akit követhettem volna, viszont nagyon érdekelt az irodalom - idézi fel a kezdeteket. - Sokat olvastam, emlékszem, Németh László nagy hatással volt rám, alapvetően ő vezetett rá, hogy ezt kell csinálnom. Persze tudom, tudtam már akkor, hogy meglehetősen romantikus elképzelés volt ez, de egyre határozottabban megerősödött bennem az elhatározás. Tanáraim mindenben támogattak az Eötvös József Gimnáziumban, sok segítséget kaptam tőlük, amiért nagyon hálás vagyok nekik. A gimnázium azért is fontos kapcsolódási pont, mert a kitüntetés átvételekor negyven év után találkoztam össze az akkori tanárommal, akit szintén most tüntettek ki. Érdekesen érnek itt össze a szálak.- Első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy a kardiológiát választja?- Tulajdonképpen a tanulmányaim kezdetén egyértelmű volt, hogy a szív maga engem nagyon érdekel. Lenyűgözött a működése, az anatómiája. Megkell említenem Leonardo rajzait és más művészeti ábrázolásokat is, melyekből egész gyűjteményem van. Később a klinikai gyakorlatok során világossá vált, hogy kardiológus szeretnék lenni. Abban az időben viszont még nem volt primer kardiológiai képzés, csak ráépített szakvizsgával lehetett valaki szívgyógyász. Világos volt tehát, hogy belgyógyászként kell elkezdenem a pályafutásomat, s tulajdonképpen ennek köszönhetően kerültem Szolnokra. Akkoriban azonban nem hogy önálló kardiológiai osztály nem volt a kórházban, de kardiológus is alig. A szívbetegek ellátása az intenzív osztályon történt. Fiatal orvosként inspirált, az akut esetek ellátása, így hosszas egyeztetések után átkerültem az intenzív osztályra. A rendszerváltással aztán más dimenzióba került az életem, kinyíltak az ablakok, kitárult a világ. Az olasz kultúra szintén rendkívül fontos volt számomra, olasz szakos osztályba jártam, egy olaszországi ösztöndíj lehetőséget pályáztam meg. A milánói orvostudományi egyetem szívsebészeti klinikáján voltam ösztöndíjas. Ez az időszak korszakformáló volt számomra, egész további életemet meghatározta. Olyan orvosi csúcstechnológiával ismerkedtem meg, olyan tudást szerezhettem, amely számomra egyrészt teljesen új volt, másrészt megalapozta a további itthoni karrieremet.- Hazaérkezve pedig itthon is belekezdett a külföldön látottak megvalósításába.- Hazaérkezésemet követően a tüdőkórházban lévő, akkoriban szinte tetszhalott állapotban lévő kardiológiára kerültem. Szinte a nulláról indultunk. Soha nem fogom elfelejteni: egyetlenegy EKG készülékünk volt, az is hibásan működött. Innen kellett irányt szabni, stratégiai vonalat elindítani. Szerte a világban akkoriban kezdődtek a koronária intervenciók. Nyilvánvaló volt, hogy ha valami nagyot merünk álmodni, akkor ebben a háromszögben, 100-100 kilométernyire minden egyetemi künikától egy olyan invazív centrumot kell kialakítani, amely valóban korszakváltást jelenthet. Ezt a tervet az azóta elhunyt dr. Apró Dezsővel dolgoztuk ki, az elméleti alapokat vele vetettük meg. A valódi építkezéshez aztán nyilvánvalóan fenntartói akarat is kellett. Ma is komoly sikerként értékelem, hogy az akkor negyventagú megyei közgyűlés egyhangúlag szavazta meg, hogy szükség van erre a kardiológiai centrumra. Jómagam eközben megmaradtam az úgynevezett nonivazív területen, és felvállaltam a szervezést és menedzselést. Hiszen az fontos ugyan, hogy a beteg a műtőasztalon megkapja a legmagasabb szintű ellátást, de addig el is kell juttatni, és utána is törődni kell vele, ami legalább olyan nehéz feladat.- Összességében mit tart a legfontosabbnak az elmúlt évtizedekből?- Azt, hogy sikerült kiépíteni egy olyan centrumot, amely a maga nemében párját ritkítja. Kialakult a 96 ágyas osztály, amely integrált, megszervezett kardiológiai ellátást biztosít az alapellátástól indulva a járóbeteg-ellátáson keresztül az intenzív osztállyal bezárólag, amelyben benne van a koronária intervenció és utána a rehabilitáció. Ami ezen túl van, az már az egyetemi centrumok dolga. S mit még hozzá tudtunk tenni, az az egy éve működő elekt- rofiziológiai labor. A pacemaker beültetés és az ablációs beavatkozások alapozták meg a III-as progresszivitási szintet. Valószínűleg ennek a szisztematikus munkának az elismerése a mostani kitüntetés. Nem tagadom, nagy öröm és nagy megtiszteltetés számomra, hogy mások is úgy értékelik, olyan teljesítmény ez, amely európai szinten is mérhető. Életem egyik legfényesebb sikerének tekintem.
